Pár napja a „Diósdon hallottam – Egy helyen élünk” elnevezésű facebook csoportban igazi gyöngyszemre bukkantam. Egy morcos úriember (neveket természetesen nem írok, nem is ez a lényeg) szóvá tette, hogy a szomszédja kakasa nem hagyja aludni, mert ugyebár hajnalonta kitartóan kukorékol.
A kakas-bomba pedig felrobbant. Már 178 hozzászólásnál tart az érintett kakastulajdonos hölgy válaszposztja, amiben lényegében elnézést kér, és megígéri, hogy csak reggel 6-kor fogja kiengedni a rakoncátlan hangoskodót. Továbbá mentegeti a „gyagyás” kiskakast, aki elmondása szerint még fiatal, tinédzser, tehát változhat. Azt is megosztotta, hogy az előző kakasát levágta, mert túl agresszív volt, de most reménykedik, hogy megtanul a fiatalúr viselkedni, így elkerülheti a lábast.
Az internet népe valójában e válaszposzt hangvételét díjazta, az öniróniát sem nélkülöző, cseppet sem gyűlölködő reakció lepte meg a nagyérdeműt. A hölgy többször is leírta egy-egy vehemensebb hozzászólás kapcsán (melyben nem őt, hanem a kakasellenes úriembert kárhoztatták), hogy ő csak békét akar, megérti azokat, akiket esetleg zavar a kukorékolás.
És láss csodát: a humor humort szült. Volt, aki maga is kedvet kapott a kakastartáshoz, volt, aki szívesen vitte volna „állatsimogatóba” a gyermekét a kiskakashoz, és volt, aki csak egy jól sikerült kakaspörkölt képét posztolta végső megoldást sugallva a csendháborításra.
A kakasprobléma napról napra terebélyesedni kezdett, más dimenziókat nyitott meg, mint például a falu vagy város-e Diósd? kérdéskörét, illetve a kukorékolás vagy az ugatás zavaróbb-e?
Véleménye pedig mindenkinek van. Ki falunak minősítette Diósdot, és visszaküldené a „nyóckerbe” a finnyás panaszkodót villamoscsilingelést hallgatni, ki nosztalgiázott, hogy mikor gyerek volt, még valóban falusias környezetben élt Diósdon, és persze természetes dolog volt a kakaskukorékolás is. Van, aki egyenesen szereti a hajnali zenés ébresztőt, a vidéki „feeling” részének tekinti, bezzeg ki nem állhatja a szomszédja álló nap vonyító kutyáját. Aztán többen csatlakoztak a kakaspárti frakcióhoz a kutyaugatás ellenében, sőt más megfejelte a vasárnapi fűnyírás (amúgy rendeletben tiltott) merész gondolatával is – ha már ugye vidéken vagyunk…
Szóval, ahogy mondtam az elején, igazi gyöngyszemre bukkantam; messzire vezető, sokszor szociológiai esettanulmányba illő eszmefuttatásokra. Mi tagadás, remekül szórakoztam is, miközben tökéletesen át tudtam érezni sok felvetődött problémát, hiszen nekem is vannak közvetlen tapasztalataim például a véget nem érő kutyaugatásról, vagy a vasárnap tiltott fűnyírásról. És igen, nekem is van véleményem, bár nem posztolom ki, legfeljebb írok egy cikket arról, hogy van Diósdon egy kiskakas, aki ennyi embert össze tudott hozni egy többnyire jóízű beszélgetésre, aki lényegében sztár lett, és akinek valaki még jó egészséget és egy gyémánt félkrajcárt is kívánt.
Sok sikert (és hosszú életet) a mi bohó tinédzserünknek!
Bányai Petra
Borítókép: NFI
midio.hu
Címkék: Diósd, Kakas, Kukorékolás, Szomszédok
