Hetvennégy évvel ezelőtt, 1947. augusztus 25-én délután négy órakor Budafok-Háros pályaudvarról elindult egy szerelvény, amelyen több mint 60 diósdi sváb ember kezdte meg útját Németország keleti megszállási zónája felé. Rájuk, a szülőföldjükről elűzöttekre emlékeztek a diósdiak augusztus 24-én délután a Kápolnakertben.
Oderszky László. a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke emlékbeszédében hangsúlyozta: a kitelepítettek közül sokan valószínűleg nem is igazán értették, hogy mindez megtörténhet velük. Nem értették, hiszen őseik alig 200 éve érkeztek és telepedtek le a Dunára néző kihalt, puszta lejtőn, és kemény, kitartó munkával házat s hazát teremtettek maguknak ezen a földön. Közösséget hoztak létre, templomot, iskolát építettek, adót fizettek és ha kellett, véreztek a hazáért 48-ban, véreztek a Nagy Háborúban, majd a második világháborúban, ez utóbbi sebeit éppen hogy kezdték kiheverni.
„És most bűnösök lettek. Ők is, és az egész magyarországi német nemzetiségi közösség. A történelmi okokat, körülményeket ismerjük, kül- és belpolitikai vonatkozásaival együtt. Azt azonban csak elképzelni tudjuk, mit érezhetett, mit élhetett át 74 évvel ezelőtt az, akinek a nevét itt, ezen a helyen egy teherautóról hangosan felolvasták, és az itt maradók tekintetétől követve, annyi poggyásszal, ami a kezében elfért, felmászott a platóra. Öt perc múlva még láthatta a templomtornyot, 10 perccel később már csak a domboldalt, ahol ott maradt egy udvaron a kutya, a macska, a csirke és a disznó az ólban – akiket még talán jó gazda módjára utoljára megetetett, megitatott –, a fészer s a ház és a Haza” – idézte fel az elhurcolás elképzelt pillanatait az önkormányzat elnöke.
„Őrájuk emlékezünk most! És minden évben emlékezni fogunk, és nem felejtjük, hogy a hatalom mily módon képes céljai megvalósítása érdekében a kisebbségeket felhasználni, kifosztani, mit sem törődve joggal, emberséggel, becsülettel. Mindent megteszünk, hogy többé hasonló ne ismétlődhessen meg” – fejezte be megemlékezését Oderszky László.
A rendezvényen a Törökbálinti Hagyományőrző Sváb Kórus (melyben diósdiak is énekelnek) a diósdi német nemzetiségi iskola diákjaival közösen adott műsort, majd Diósd Város Önkormányzata, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület, a Diósdi Eötvös József Német Nemzetiségi Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Diósdi Földön Futók amatőr sportegyesület képviselői koszorút helyeztek el az elűzötteknek a templom falán lévő emléktáblájánál.
A megemlékezést követően a résztvevők a közösségi házban baráti beszélgetés keretében emlékeztek egykori eleinkre és az akkori eseményekre.
A Diósdi Földön Futók a Német Hagyományőrző Egyesülettel közösen emléktúrát szerveztek a szomorú évfordulóra: ki futva, ki biciklivel, ki autóval indult Budafok-Hárosra, ahonnan 1947. augusztus 25-én elindították a vagyonokat Németország felé. A résztvevők a kitelepítettek emlékére koszorút helyeztek az állomás épületén.
Korábban itt és itt írtunk a témáról a midio.hu-n.
midio.hu
Fotó: Tátrai Bori, Facebook, midio.hu
Címkék: Diósd, diósdi svábok, kitelepítés
