Az idén hat diósdi polgár részesült Diósd Városért Díj kitüntetésben (egyikük, Mészáros József posztumusz kapta meg az elismerést). A kitüntetettek rangidőse Petrov Kosztadinov Iván, akit ismerősei csak Dogyának hívnak.
Petrov Ivánt két ajánló is javasolta az elismerésre. Az egyik a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat volt. Az önkormányzat elnöke a szeptember 21-i díjátadón elmondta: rajtuk kívül Spéth Géza polgármester is méltónak találta a kitüntetésre Petrov Ivánt, és élt javaslattételi jogával. „Örülök, hogy kettős jelölés volt. Nem beszéltünk össze, egymástól függetlenül jelöltük őt, és ez megerősít abban a tudatban, hogy jó döntést hoztunk” – fogalmazott a német önkormányzat elnöke.
Spéth Géza polgármester meghatott szavakkal méltatta a kitüntetett személyét, munkásságát. Mint elmondta, Dogya egy óriási szívű, közösségi ember volt; egy szerény kisember, nem magamutogató. Olyan, aki valóban szolgálta a települést, soha nem a haszonszerzés motiválta. A jó szívével sokan vissza is éltek: majd megadjuk, hangzott el gyakran a fizetni nem tudó megrendelőktől, aztán a számla rendezése rendre elmaradt. „Az iskolabővítéseknél mindig az ő telkéből vásárolt, legutóbb sajátított ki területet az önkormányzat. Ilyenkor egymás vállán sírtunk, hiszen tudtuk, hogy minden négyzetcentiméter területet a saját tíz körmével művelt meg. Az, hogy korszerű, új iskolája van a településnek, jelentős részben neki köszönhető. Valamennyien példát vehetünk róla, köszönettel tartozunk neki” – hangsúlyozta városunk polgármestere.
A díjátadó napján 90. életévébe lépett kitüntetett Spéth Géza szavaira reagálva többször is megismételte: „Köszönöm, hogy jót tehettem másokkal.”
A Petrov család 1941-ben: Petrov Mihályné, a két fiú, Iván és Péter, valamint az édesapa, Petrov Mihály
A német önkormányzat is hasonlóan fogalmazott ajánlásában: a jelölt élete során munkáját olyan lelkiismeretesen, tisztességgel, becsülettel végezte a közösségnek nyújtott szolgáltatásával, hogy bátran állíthatják példaképül városunk mai polgárai és magunk számára is. Tavasztól őszig építőanyagot, ősztől tavaszig tüzelőanyagot szállított lovas kocsijával, nagyobb hó esetén havat kotort a lovak mögé kötött hóekével.
Az öszevont osztályok csoportképe az 1940-es évekből. (Petrov Iván a felső sorban jobbról a negyedik)
Este a lovak leszerszámozása, csutakolás, etetés következett, és csak ez után jöhetett a vacsora. Télen, nyáron, esőben, hőségben, reggeltől estig megállás nélkül végezte a munkáját. Szabadságon talán soha nem volt. Mindezt olyan természetesen és szerényen tette, amire ma már nemigen van példa. Kortársai között mások is voltak hasonlók, de közülük talán már csak ő van közöttünk.
Petrov Iván
Az előterjesztésben kiemelték: „Az indokolásunk talán nem mindenben felel meg a díj odaítélése szempontjainak, azonban úgy gondoljuk, hogy akik ismerik, egyetértenek, akik esetleg nem ismerik, most megtudhatják, hogy milyen nagyszerű emberek élnek közöttünk. Tisztelettel kérjük a Képviselő-testületet, mérlegeljék javaslatunkat, és a díjat ítéljék jelöltünknek, aki, ha nem is a városért, de annak a falunak a lakosaiért dolgozott, melynek tagjai városunkat felépítették.”
A díjátadás pillanatai
Petrov Iván neve gyakran felbukkan a település múltjával, történetével kapcsolatos dokumentumokban, így a diósdi sportegyesület megalakulásának 80. évfordulójára megjelentetett kiadványban is (80 éves a Diósdi Torna Club –1999). A jubileumi füzet felsorolja az egyesület munkáját segítők névsorát, köztük találjuk Petrov Iván nevét is. „A segítők házról házra jártak és a csapatnak ennivalót, bort kértek, s ki-ki valamivel hozzájárult a csapat működéséhez: Schneider Mihály – suszter – a cipőket, labdát ingyen foltozta, Fenyő Mátyás – 1945 után, Petrov Iván – Dogya – a csapatot fuvarozta, Fenyő Róbert – törzsszurkolónk, öreg Kőnig bácsi, Domcsek László – Laci bácsi, Domcsek István, Kánya Vincze, Ámon Károly, Diósdi Sándor – többször vitte a csapatot oldalmotor-kerékpárral meccsekre, az 1930 években, id. Spéth Géza, Tátrai Antal, Kiss József, Ardnol Pál, Geri György és még sokan mások – KÖSZÖNJÜK!”
Oderszky László méltatásában elmondta, mivel egy utcában él a kitüntetettel, számos személyes élményt is őriz vele kapcsolatban. A család 1922 ben költözött ide Tétényből. Iván 1931. szeptember 20-án született Diósdon. Édesapja előtte Pesten, a Hajógyári- szigeten kertészkedett, ott ismerkedett meg a feleségével. Diósd alkalmas volt a kertészet működtetésére, ugyanis a bolgárkertészethez sok víz kellett, mert kis csatornákba terelve öntözték a zöldségeket. A temetőárokban futó patak volt a döntő tényező. A Petrov család kertészete a jelenlegi háztól a Gárdonyi Géza utca végéig tartott, magában foglalva a régi focipálya, a mai Intersparpar területét is. Akkor még nem létezett a Budapestre vivő 70-es út. A Dogya becenevet egyébként édesanyjától kapta Iván, úgyszintén a testvére, Péter is, akit Petyóként becéztek.
A kitüntetettek
„Élénken emlékszem gyermekkoromra, amikor nyáron napfelkeltekor másik oldalamra fordulva, félálomban hallottam a lovak patáinak zaját és a kocsi zötyögését, aztán este már sötétben ugyanezt a hangot a másik irányból közeledve, még elalvás előtt. Később kisiskolásként – ha időnként felkéredzkedtünk hozzá – büszkén ültünk mellette a bakon és kísértük útját, így a falu határáig, olykor még azon túl is. Lovait meg nem ütötte, szóval biztatta őket, ha elfáradtak, hát pihentek, és ha nagy volt a teher, kezében a gyeplővel a szekér mellett gyalogolt ő is. Sok szép régi történet fűződik hozzá, amire mindig örömmel emlékezünk; emlékeink része a lovas kocsis, akit az egész falu úgy ismert: a Dogya. Köszönjük neki a példát, amit mutatott és mutat ma is nekünk. Kívánunk neki egészséget, pihenést, hosszú békés életet. Isten éltessen sokáig, Dogya!”– fejezte be laudációját a német önkormányzat elnöke.
A kitüntetésre javaslatot tevő német önkormányzat Facebook-oldalán sokan kommentálták a díjátadóról szóló hírt. Faluhelyi György így emlékezik a kitüntetettre: „Aki ismeri, az nemcsak szereti, de tiszteli is a bolgár eredetű, Diósdon bolgárkertészként dolgozó család gyerekét.”
Faluhelyi György szerint Dogya, bár már kisgyermekkora óta dolgozott a családi gazdaságban, a kertészkedésnél jobban szerette az állatokat, főként a lovakat. Ezért lett belőle fuvaros. Olyan ember, aki nagyon nehéz munkával „szolgálta” a település lakóit, a megrendelőit. Mindenkor két erős lova volt, azok húzták a nagyméretű stráfkocsit. A lovait nemcsak szeretettel gondozta, de jó barátainak, szinte munkatársainak tekintette. Napközben a tízórait is megosztotta velük, tétényi fuvarnál félúton megpihentette azokat. A környék többi fuvarosa nem is értette, hogy miért is volt ostor a kocsiján, hiszen nem is a használta azt. Egyszer meg is válaszolta az erre vonatkozó kérdést: Az csak a kocsihoz tartozik, dísz! Rendelésre házhoz szállította télire a tüzelőt, a régebben épült házak szinte mindegyikéhez ő szállította az építőanyagokat. „Hajnaltól napestig dolgozott, de addig soha nem pihent le, amíg a lovait el nem látta. Jó emberhez került a Diósd Városért Díj!”– zárta bejegyzést Faluhelyi György.
K. Z.
midio.hu
Fotók: diosdfa.hu, dr. Varga Dániel és archív
Kiemelt kép: A Petrov család kertészete az 1930-as években
Címkék: Diósd Városért Díj 2020, Dogya, Petrov Iván
