Most, a ködös-nyirkos, sötét decemberben, az elrendelt vagy önkéntes karantén magányában jó visszagondolni a szabadságra, az egykori napfényes nyári napokra. Főiskolai tanulmányaim megkezdése előtt, 1974 nyarán két hónapot matrózként dolgoztam Maier Ottó kapitány mellett a Sarkcsillag nevű SZOT-sétahajón Balatonfüreden. Ha jól emlékszem, ötezer forintba került az 50 négyzetméter vitorlafelületű hajó egy napi bérlése; cserébe egész nap a vendégek rendelkezésére álltunk. Idén októberben Csopakon összefutottam egy gyermekkori ismerősömmel, Szelle Zoltánnal, aki elmondta: találkozott a nevemmel a cég nyilvántartásában, merthogy több évig ő is a vállalat alkalmazottja volt. Ráadásul a hivatása és hajós múltja által sarkallva fel is dolgozta az azóta megszűnt cég történetét; több írást is publikált a témában. Kérésemre a midio.hu részére is készített egy összefoglalót a balatoni (és az egy ideig hozzá tartozó Velencei-tavi) sétahajózás történetéről, melyet két részben adunk közre – K. Z.

Írásunk szerzője, Szelle Zoltán (1948) nyugdíjas üzemmérnök, hajótervező gyermek-, illetve fiatalkorát Csopakon és Paloznakon töltötte, majd 1972-ben Balatonfüredre nősült. 1969 és 1996 között kisebb megszakítással (SZOT Sétahajózási Központ, Navalia Hajóépítő Veszprém) a Balatonfüredi Hajógyár tervezőmérnöke, 1996–2008 között pedig a hajógyárat megvásárló Termelés–Logistic Centrum Kft. gyártás-előkészítő mérnöke volt. 1970 és 2001 között a Balatonfüredi Yacht Clubban és jogelődjeiben vitorlázott, és mint a legénység tagja 9 bajnoki cím elnyerésében volt része. A midio.hu kérésére összeállított és két részben megjelenő írás elkészítésére a Sétahajózásnál eltöltött négy esztendő alatt (1985–1989) szerzett ismeretei, tapasztalatai sarkallták. Mint portálunknak elmondta, a Sétahajózásnál és a Navaliánál eltöltött idő alatt a hajótervezést a gyakorlatban szerzett ismeretekkel tudta megerősíteni, amelyek birtokában 1992–2013 között a Magyar Mérnök Kamara tagjaként műszaki hajószakértői feladatokat is ellátott. Részt vett a Wagner Imre: A Balatonfüredi Hajógyár története 1881–1996 című, valamint a Simon Károly: 150 év – a Balatonfüredi Yacht Club története című könyvek elkészítésében, lektorálásában is.

***

Az üdülőhelyek további fejlődése további hajók üzembeállítását tette szükségessé. Így 1967-ben a MHRT-tól átvételre került a Vácott gyártott 150 személyes alumínium, SZABADI (ma ARMADA) nevű vízibusz, majd 1968-ban a Magyar Hajó- és Darugyártól (MHD) a Vácott gyártott 30 személyes kéttestű KATAMARÁN nevű alumínium motoros vitorlás, az 1974-ben vásárolt 45 személyes GAGARIN (ma SZIRÉN) nevű motoros hajó, és szintén az MHD-tól vásárolt 12 személyes EZÜSTHÍD nevű műanyag motoros vitorlás. Hatósági előírás szerint ebben az időszakban a sétahajós flotta kiegészült egy HABLEÁNY II. nevű műanyag motorcsónakkal. A hajópark befogadóképessége így 476-ra bővült, de a vendéglétszám további növekedése megkívánta, hogy a központ vezetése a MHRT Balatoni Hajózási Leányvállalatával kössön megállapodást arra vonatkozóan, hogy a leányvállalat is biztosítson hajókat a szabad kapacitásából a hajós programok lebonyolításához. A Balatoni Hajózási Leányvállalattal kialakult kapcsolat révén lehetőség volt arra, hogy az újonc hajósok Siófokon tudjanak hajós szakmunkásnak tanulni, kettős szakképesítéseket (gépész, hajóvezető) szerezni.

KATAMARÁN vitorlás 1987-ben (Fotó: Váraljai János)

 

A SZABADI (ma ARMADA) 150 személyes hajó 1987-ben (Fotó Váraljai János)

 

A TIHANY II. motoros hajó (ma EURAMA) 1987-ben (Forrás Bácsi Gábor)

1968 és 1981 között a Velencei-tavi Hajózás is a füredi Központhoz tartozott. 1972 és 1981 között Fenyves István kirendeltségvezető irányítása alatt.  A Sétahajózási Központ Velencei-tavi részlege egyszerre 137 utas hajóztatását a következő hajókkal tudta elvégezni:

A      NADAP 100 személyes motoros (exFECSKE) (Forrás: Internet – Hajóregiszter. hu)

 

A Pákozd 12 személyes mikro vizibusz (mai nevén GABI) (Forrás: Internet – Hajóregiszter. hu)

Az exFECSKE 1964-ben szárnyas személyhajónak épült az MHD Váci Gyáregységében. Az exPÁKOZD mikro vízibusz pedig 1966-ban.

A 27 személyes AGÁRD motoros 1965-ben épült a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalat horányi üzemében. (Fotó: Szelle Zoltán)

1980-ban a balatonfüredi Barta Imre vette át a hajózási egység vezetését, aki 1986-ban tovább bővítette a hajóparkot a Budapesti Közlekedési Vállalattól (BKV) megvásárolt használt 100 személyes hajóval, mely a füredi hajógyárban elvégzett átalakítás után 70 személyesre lett csökkentve, és TIHANY II. (ma EURAMA) névre lett keresztelve. A meglévő hajópark teljes utasbefogadó képessége ekkor 507 volt.

Ebben az időben egyre sürgetőbbé vált egy önálló telephely kialakítása önálló kikötővel, mely a hajógyár szomszédságában a terület megvásárlásával el is kezdődött, de néhány „kapavágás” után a további munkálatokra már különböző okok miatt nem került sor. A telephely szűkössége miatt a Sétahajózási Központ már 1990 előtt megvált 4 db 50 nm-es és az alu. 25-ös vitorlásoktól. 1990 után a LUDAS MATYI nevű motoros eladásával elkezdődött a maradék 14 hajó értékesítése is.

“Csapatépítés” a balatonarácsi Koloska-forrásnál (Forrás: Szűcs Viktorné)

 

Törökországi kiránduláson a Kék mecset előtt 1988-ban (Fotó: Szelle Zoltán)

Feltétlenül meg kell említeni, hogy a Sétahajózási Központ mindenkori vezetése – a kezdetektől fogva – fontos feladatának tartotta, hogy jó munkatársi/közösségi kollektíva alakuljon ki a dolgozók között, és a nyári feszített munka után megérdemelt pihenésben, élményekben legyen részük. Ezért – kihasználva a SZOT üdülők nyújtotta szolgáltatásokat is – a szezonkezdés előtt vagy utána kisebb-nagyobb „csapatépítő” kirándulásokat szerveztek az országhatáron belül és kívül. Az arácsi Koloska-völgytől kezdve az országhatáron belül több helyre, a határon túl pedig 1988-ban jutottak el a legtávolabb. Saját szervezésben autóbusszal Törökországban jártak.

A „kalózok” elfoglalják a SZABADI motorost 1969-ben (Forrás: Bácsi Gábor)

 

Merre van a szárazföld? (Forrás: Bácsi Gábor)

Hatvannégy év távlatában elmondható, hogy a SZOT Sétahajózási Központ, majd – miután 1989-ben a SZOT-ot átnevezték – a Sétahajózási Központ 35-40 hajózó személyzettel és irodai dolgozóval négy évtizeden keresztül eredményesen megoldotta az időnként évi 120-130 ezer utaslétszámú vendég nyári hajóztatását. Hagyományt is teremtve a Balatonon a sétavitorláztatásnak, sétahajózásnak a zenés, büfés vendéglátással, és ezért dicséret illet minden egykori állandó dolgozót és nyári időszakos személyzetet.

A cég megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő sétahajósok 2016-ban Balatonfüreden (Forrás: Szelle Zoltán)

 

Szelle Zoltán

midio.hu

(A jelen írás alapjául a szerzőnek a Balatonfüredi Napló, valamint a Füredi História c. lapokban megjelent tanulmányai szolgáltak. A közreadott fotóanyagokat is e periodikákból vettük át.)

Címlapfotó: A Galyatető vitorlás Tihany előtt 1958-ban. Forrás: Fortepan