A szabadságharc vértanúira emlékezünk

A szabadságharc vértanúira emlékezünk

Október 6-a az aradi vértanúk emléknapja, nemzeti gyásznap. A diósdi önkormányzat október 6-án 10 órakor tart megemlékezést Perczel Mór szobránál. Portálunk az időszak legavatottabb kutatója, Hermann Róbert hadtörténész gondolataival emlékezik.

 – Többen feltették, felteszik a kérdést: a katonai erőviszonyok ismeretében eleve reménytelen vállalkozás volt-e a magyar szabadságharc? Önnek mi a véleménye erről?

– Ha a teljes függetlenség oldaláról vizsgáljuk a kérdést, csak igennek válaszolhatunk. Csakhogy a küzdelem 1848 szeptemberétől nem a függetlenségért, hanem a birodalmon belüli önállóságért folyt. Ez pedig nem volt reménytelen vállalkozás. A Habsburg Birodalom hiába nyerte meg – idegen segítséggel – a háborút, katonai győzelmét nem tudta politikaivá változtatni. 1867-ben el kellett ismernie Magyarország korlátozott önállóságát, el kellett fogadnia az önálló magyar pénz-, had- és kereskedelemügyet – még ha nem is az 1848-as formában; tehát el kellett ismernie a magyar felfogás érvényességét azokban a kérdésekben, amiért a háborút folytatta.

Hermann Róbert dedikál Diósdon a Tájházban

– Mégis, nem lett volna-e jobb, ha a magyar fél 1848 szeptemberében vagy decemberében felhagy az ellenállással?

– A kérdés történelmietlen, hiszen az ellenállás még oly csekély eszközeivel rendelkező államok is többnyire vállalják a fegyveres konfliktust, hacsak nem nehezedik rájuk nemzetközi nyomás az ellenkező érdekében. A katonai ellenállás mindig esélyt ad a diplomáciai megoldásra, még ha ez 1848–49-ben nem is következett be.

– Amikor a történész mérlegre teszi az ország 1848‒49-es teljesítményét, milyen tényezőket kell számba vennie?

– A magyar hadsereg azonban 1848–1849 legsajátosabb alkotása volt. 1848 előtt még a program szintjén sem létezett. 1848-ban néhány hónap alatt hozta létre Batthyány Lajos kormánya. Ez a hadsereg képes volt megállítani a horvát bán több tízezres ármádiáját, elviselte egy kudarcokkal teli téli hadjárat megpróbáltatásait, s kevesebb mint egy évvel születése után már a határokig kergette, vagy az erődök sáncai mögé kényszerítette a büszke cs. kir. hadsereget. Amikor 1949. május 21-én I. Ferenc József fél térdre ereszkedve kézcsókkal köszönte meg I. Miklós cárnak a magyar forradalom leverésére adott 200 ezer katonát, e térdhajtás a honvédsereg teljesítményének is szólt.

Az aradi vértanúk (Illusztráció a Csudáknak éve c. kötetből)

– Október 6-a ma nemzeti gyásznap. Mi jut eszébe az emléknap kapcsán?

– Fontos hangsúlyozni, hogy október 6-án nemcsak az aradi tizenhármakra és a szintén ezen a napon kivégzett Batthyány Lajos grófra, az első független felelős magyar miniszterelnökre illik emlékeznünk, hanem a szabadságharc többi, mintegy 140, 1849 januárja és 1850 júniusa között kivégzett áldozatára is. Jellemző, hogy a magyar történeti emlékezetből kikopott október 6-a 15. vértanúja, egy Fekete Imre nevű, kóspallagi születésű gerillatizedes, akit szintén Pesten, golyó által végeztek ki. Ez a 150-160 áldozat ugyan nem tűnik nagy számnak, mondjuk az 1956 utáni megtorlás során kivégzettekéhez képest, de a magyar történelem folyamán addig soha ennyi ember nem esett áldozatul egy politikai megtorlás során. Emellett a megtorlásnak voltak más áldozatai, a több száz bebörtönzött, a szintén százas nagyságrendű hivatalától vagy nyugdíjától megfosztott katona, hivatalnok, politikus, a több tízezer besorozott. Azaz, alig volt olyan magyar család, amelyet a megtorlás valamilyen fajtája ne sújtott volna.

K. Z.

(Részlet a történésszel korábban készített interjúból.)

Fotók: midio.hu, archív