Októberben, a választások után feladatot kaptam: megbízott szerkesztőként segítsem a Diósdhéjban havilap munkáját mindaddig, amíg az újság pályáztatása lezajlik. Tapasztalat híján, ellenben annál lelkesebben láttam munkához. Majd rájöttem, azért jó lenne egy kis segítség. Nem volt kérdés, hogy a számomra folyamatos értéket felmutató MiDió – Egy lap, nem csak diósdiaknak című honlap „gazdájához” fordulok. Ennek köszönhető, hogy az újságban november óta MiDió-s cikkek jelentek meg, Nóri ugyanis azonnal rábólintott a segítségkérésemre. Azt mondta, neki öröm, hogy a cikkeik megjelenthetnek a lapban, és így eljuthatnak azokhoz is, akik nem interneteznek. A MiDió ötletgazdájával, Szendéné Kiss Nórával beszélgettem.

–Több mint másfél éve indult az oldalatok, a MiDió. Honnan jött a név, mi is ez pontosan?

– A MiDió egy „becenév”, a Mi Diósdunk rövidítése. A honlap szlogene: „Egy lap, nem csak diósdiaknak”, ezzel szeretnénk jelezni, hogy alapvetően helyi honlap vagyunk, de található az oldalon számos olyan tartalom is, ami bárkinek érdekes lehet, bárhol is éljen.

– A logótokban egy barack látható. Én ugyan tudom, hogy mi ennek az oka, de nem biztos, hogy ez mindenkinek egyértelmű.

– Valóban, a jelenlegi logón a dió szó ó betűje egy őszibarack. Bár nézték már sárgabaracknak is. Ennek az a története, hogy a honlap ötlete a diósdi barackfesztiválnak köszönhető, amit évek óta megrendez a Német Hagyományőrző Egyesület júliusban. 2018-ban az egyesület részéről Tátrai Bori néni megkérte apukámat (Kiss Zoltán újságíró-szerkesztő – B. A.), hogy írjon egy cikket a rendezvényről. Apu épp nem ért rá, így továbbpasszolta nekem a kérést, amit örömmel teljesítettem. Ekkor szembesültem vele, hogy micsoda értéket képvisel ez a program, ahol megmutatják Diósd múltját, többek közt az egykor világhírű diósdi őszibarackot, az őszibaracktermesztés folyamatát. Sajnos nem voltak túl sokan a rendezvényen, pedig nagyon színvonalas és érdekes volt. Arra gondoltam, hogy ezt nem elég egyetlen cikkben megírni, valahogy mélyebben el kéne juttatni az emberekhez. Erre pedig egy honlap lenne a legjobb megoldás.

– És lett is. Úgy tudom két hónapon belül el is indult az oldal.

– Igen, nagyon hamar sikerült elindítani. Egyik ötlet hozta a másikat, kerestünk egy informatikust, és hamarosan meg is jelent az első cikkünk. Emlékszem mennyire izgultam, azt gondoltam, mostantól mindenki a MiDiót olvassa majd Diósdon. Azóta persze rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Manapság keveset olvasnak az emberek, a rohanó világban nehéz felkelteni az érdeklődésüket, nagyon meg kell dolgozni érte.

– Kik azok, akik dolgoznak ezen? Hányan csináljátok a MiDiót?

– A honlap felépítését hárman találtuk ki, és mi hárman – apukám, a férjem és én – szerkesztjük kezdetek óta, ez nem változott a másfél év alatt. Apu szakmailag felügyeli az oldalt, minden cikket lektorál megjelenés előtt. Ezen kívül hozzá tartoznak a helyi és kistérségi hírek, ez az ő területe. Hozzám – élethelyzetemből is fakadóan, hiszen ötödik éve gyeden vagyok – a családi témájú rovatok állnak legközelebb, a férjemhez pedig a túrarovatunk, amivel a családi kirándulást, a természetben töltött időt szeretnénk népszerűsíteni. A szerkesztésen kívül mindannyian írunk is cikkeket, és ehhez, mármint a cikkíráshoz – hála Istennek – már egyre többen csatlakoztak a diósdiak közül, aminek elmondhatatlanul örülök. Ebben a pillanatban tizenkét állandó szerzője van a honlapnak, időnként pedig az általunk felkért „vendég” szerzők is küldenek írást. Összességében tehát elmondható, hogy közösséget is teremt a MiDió.

– Jól érzékelem, hogy számotokra fogalom már ez a név?

– Igen, azt hiszem. Sőt, inkább családtagnak mondanám. Amikor elindítottuk az oldalt, nem tudtuk, hogy mi sül ki belőle, de éreztük, hogy jó, amit csinálunk. Ez azóta is így van. Tényleg nem csak egy honlapról van szó, ez már egyértelmű. Igyekszünk minden jó dolgot felkarolni, szívesen írunk mindenről, ami hozzátesz a világhoz. Ez nem jelenti azt, hogy nem vesszük észre a kevésbé pozitív, fejlesztést igénylő dolgokat, de igyekszünk minden esetben előre-mutatóan, értékcentrikusan kommunikálni. Utóbbira példa a „Játszóteret szeretnénk!” kezdeményezés, mellyel szeretnénk felhívni a figyelmet egy hiányosságra, és igyekszünk közreműködni, tenni érte, hogy megoldás is legyen rá.

– Milyen terveitek vannak? Mit tartogat a jövő?

– Számos tervünk és ötletünk van erre az évre és a jövőre nézve. Épp most újul meg a logónk például, egy diósdi grafikus anyukával dolgozunk rajta.

– Muszáj megkérdeznem. Mi lesz a barackkal?

– Marad. Gondolkoztunk rajta, hogy lecseréljük dióra, hogy ne zavarjon meg senkit, de arra jutottunk, hogy továbbra is szeretnénk képviselni az eredeti ötletünket: megmutatni, hogy Diósd egykor híres volt az őszibarackjáról. Ezen kívül vannak más helyi értékek is, amikre felhívjuk a figyelmet a honlap arculatával. Ilyen például a kápolna, ahol Gellért püspök a vértanúhalála előtti utolsó szentmisét mondta, vagy természeti kincsünk, a diósdi kőbánya.

Diósd midio.hu logó kápolna kőbánya

A MiDió címlapgrafikája, Stanzel Viktória rajza is megújult

– Megújul tehát a honlap külleme, a tartalommal mi a helyzet? Ebben is várható változás?

– Azon nem változtatunk, hogy továbbra is értékmegőrző és értékteremtő céllal működtetjük az oldalt. Fejlődni természetesen szeretnénk, ebben a hónapban lesz például egy programunk, ami ezt a célt szolgálja. Kreatívírás-képzést szervezünk a MiDió szerzőinek, két újságíró foglalkozik majd a csapattal, hogy egyre jobb cikkek születhessenek. Tervezzük egy kiadvány megjelentetését a legjobb írásokból, nyáron pedig szeretnénk az olvasókkal személyesen is találkozni és közösen megünnepelni a MiDió második születésnapját. Addig is mindenkivel „tartjuk a kapcsolatot” a Facebookon, már több nyereményjátékot szerveztük, a jövőben is lehet erre számítani.

– Hogy tudjátok finanszírozni ezeket a programokat, a honlap fenntartását, fejlesztését?

– Saját zsebből készítettük a honlapot, a fenntartást is a családi kasszából gazdálkodtuk ki. Úgy fogtuk fel, hogy ez a hobbink, amire áldozunk. Más edzőterembe jár és fitneszbérletet vesz, mi cikkeket írunk, mert ez tölt fel, ez ad örömet. Közben több helyre is pályáztam, és tavaly év végén sikerült támogatást nyernem a honlap fenntartására, fejlesztésére. Most ebből az összegből gazdálkodom két éven keresztül.

– Az önkormányzathoz is pályáztatok támogatásért?

– Nem, mivel civilek vagyunk ugyan, de nem vagyunk bejegyzett civil szervezet. Ez még a jövő zenéje, tervezzük, hogy hivatalos formába öntjük a működésünket. Erre eddig idő hiányában nem került sor.

– Akartam is kérdezni, hogy jut időtök minderre? Cikkeket írni, szerkeszteni, honlapot működtetni, most pedig már programokat szerveztek…

– Ezt többen kérdezték már tőlem, és igazából magam sem tudom. Négy gyerek mellett mindig van mit csinálni, sokszor érzem azt, hogy semmire sincs elég időm. De azt tapasztalom, hogy ha szívből csinál az ember valamit, akkor arra megteremtődik az idő. Emellett pedig az, hogy közösen, együtt teszünk valamit a közösségért, hogy mások is értéket látnak abban, amit elkezdtünk, és csatlakoznak hozzánk – olvasóként vagy akár szerzőként is – hatalmas erőt ad. Hát valahogy így…

Balogh Attila

Az írás a Diósdhéjban újság 2020. márciusi számában jelent meg.

Borítókép: a MiDió megújult logója, Blazsek Anita munkája