Tavaszodik, már reménykedve várjuk a meleg napsütést, a föld és a virágok illatát. Ilyenkor szívesen kirándulunk az újjáéledő erdőben, mely a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Találtam néhány érdekes írást, melyek szerint a fák a természet csodái, „beszélgetnek”, és nemcsak utódaikról gondoskodnak, de az idős és beteg szomszédaikat is ápolják. Lehet, hogy amit az Avatarban láthattunk, nem is annyira a fantázia szüleménye, közelebb áll a valósághoz, mint gondolnánk.
Az egyik legizgalmasabb kutatási terület a fák nyelvének vizsgálata. Az eredmények megosztják a tudomány képviselőit. A kutatások még gyerekcipőben járnak, de az egyértelmű, hogy a növények, élükön a fákkal, sokoldalúan kommunikálnak, és hatékonyan jelzik egymásnak a veszély közeledtét.
Mintegy 40 éve az afrikai szavannákon kutatók különös dolgot figyeltek meg. Mikor a zsiráfok az ernyőakáciák lombkoronájából lakmároztak, a levelekben rövid idő alatt méreganyagok jelentek meg. A zsiráfok ennek pontos tudatában azonnal elsiettek, de nem a közeli fákhoz, hanem sokkal távolabbiakhoz mentek. Ekkor jöttek rá a kutatók, hogy az akácia figyelmeztető gázt bocsátott ki a környező fák felé, akik aztán rögtön méreganyagot termeltek. A szél szállította az információt, ezért a zsiráfok vagy szél ellenében kerestek táplálékot, vagy jóval messzebbre kellett menniük a finom falatokért.
A mi erdeinkben is lejátszódnak hasonló folyamatok, melyeket Peter Wohlleben német erdész A fák titkos élete című, 2015-ben kiadott könyvében részletesen kifejt. „Legyen szó akár bükkről, lucfenyőről vagy tölgyről, valamennyi fájdalmasan megérzi, ha valaki rágcsálja őket. Ha egy hernyó alaposan beléjük harap, a harapás helye körül megváltoznak a szövetek. Mindamellett elektromos jelzéseket bocsátanak ki, akárcsak az emberi test, ha sebesülés éri.” Igaz, hogy az információ lassabban halad, mint az emberi testben, de szétterjed az egész fában. A fák azonosítják a kártevőt a nyála alapján, és a megfelelő méreganyaggal válaszolnak, valamint különböző illatanyagok kibocsátásával figyelmeztetik társaikat is a veszélyre, sőt még arra is képesek, hogy csalogatóanyagokkal segítségül hívják a kártevők ragadozó ellenségeit. Jó példa erre a szilfák és az erdeifenyők hívogató anyaga, mellyel a kis darazsakhoz fordulnak segítségért, akik petéiket a levélevő hernyókba rakják.
Ezek az üzenetek a széllel terjednek, és befolyásolják az időjárási viszonyok – de van egy sokkal megbízhatóbb információáramlás a gyökérzeten keresztül. Az erdők alatt szövevényes kommunikációs rendszer húzódik, ami a fák gyökérrendszeréből és a gombafonalak sűrű szövedékéből áll össze. Ezt az erdei internetet a kutatók Wood Wide Web-nek nevezik. A fák kémiai és hormonális üzeneteket küldenek egymásnak, „beszélgetnek” a gombafonalak hálózatán keresztül. Olyan sűrű ez a szövedék, ez a speciális „internet”, hogy hossza lépésenként megközelíti a 100 kilométert. Az erdőben minden mindennel összefügg, és valódi alapja a gyökerek és a talaj palettája. A fák gyökerei összekapcsolódnak, és lassan, de képesek elektromos ingerületekkel kommunikálni.
Suzanne Simard ökológus, a kanadai Brit Columbiai Egyetem tanára 30 éven át végzett kísérleteket az erdőben, és megállapította, hogy létezik ez a kommunikáció: vannak anyafák, és a gyökérzeten keresztül táplálékot küldve egy-egy „facsalád” több száz éven át életben tud tartani egy kivágott tönköt. Az ökológusnő fontos törekvése, hogy megváltoztassa az erdőről alkotott képet és az erdészeti gyakorlatot, hiszen nagymértékű megzavarása hatással van a vízkörforgásra, pusztítja a vadak élőhelyeit, üvegházgázokat bocsájt a légkörbe. Annak ellenére, hogy az erdőnek hatalmas öngyógyító ereje van, egy-két faj betelepítése nem elegendő, mert nélkülözi a teljességet. Megoldási javaslatokat is tesz előadásaiban: „ki kell menni az erdőbe”, kapcsolatba kell kerülni vele a helyi viszonyok ismeretével együtt. Meg kell menteni az őserdőket. A fakivágások során meg kell hagyni az anyafákat és a hálózataikat, és nem utolsósorban újjá kell építeni a fajok változatosságát.
Az erdő fohászát csak az hallja meg, aki kinyitja szívét és lelkét, szereti és elfogadja a természet törvényeit, és tisztában van azzal a ténnyel, hogy nemcsak az erdőben, de az egész Földön minden mindennel összefügg.
Hallgatag erdő, titkot rejtő,
mondd el, a mélyed mit rejt néked?
Rejtem a tölgyet, rejtem a gombát,
rejtem az őzet, rejtem a rókát,
rejtem a fészket, benne a pintyet,
patakot, kérget, kavicsot, kincset.
Hallgatag erdő, szépen kérlek…
Szépen, ha kéred, elrejtlek téged.”
(Gryllus Vilmos)
Rásó Ica
midio.hu
A fotók a szerző felvételei és családi archív
Címkék: erdő, fák, kommunikáció, kutatások, Természet, tudomány
