„A lányom itta a sorokat, én pedig a végére rájöttem: a nem túl vastag könyv minden szavában, minden furcsa, apró történésében csodálatos mondanivaló rejtőzik” – Ő szintén anya rovatunk szerzője, Ács Judit Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony című könyvéről írta meg élményeit.
Hétéves lányomnak nehéz jó könyvet találni. Gyakran visszanyúl Annához, Petihez és Gergőhöz, amit nem bánok, tudtommal engedni kell, hogy kicsit visszalépjen a korához képest, ha éppen annak érzi szükségét, de már nagyon sokfélével próbálkoztam, amiket az első fejezet után rendre elhajított.
Így nagy reményekkel, lelkesen kezdtem neki ennek a könyvnek – Bálint Ágnes neve szavatolta számomra a „klasszikus gyerekkönyv”-et.
Az eleje azonban megrémisztett – a könyv nagyon „retró”, a képeket és a tartalmat tekintve is. Azt gondoltam, ezt sem fogjuk elolvasni… De tévedtem.
Abszolút lekötötte a lányomat az egérlány története, akit először befogad egy végtelenül kedves, nagymamatípusú szereplő, megmentve az éhezéstől, a hidegtől. Később arra kéri pártfogoltját, hogy bár kedvére eszegetheti a finomságokat, az egyetlen, boszorkány kinézetű mézeskalács-figurába ne harapjon azonban bele. Egérkénk nem bír ellenállni – és boszorkánnyá változik. Megszökik szégyenében, és egy olyan macska szolgálatába áll, amelyik természetesen ki nem állhatja az egereket. Mindez egy egészen elképesztő mesevárosban, csodavilágban történik. Egy olyan helyen, ahol tényleg bármi megtörténhet, és ahol érdekesnél érdekesebb szereplők jelennek meg. Miután eleget szolgált a vérmes macskánál, ugyanolyan módon, ahogy az elején boszorkánnyá, visszaváltozik egérré, és élete párját is megtalálja.
A lányom itta a sorokat, én pedig a végére rájöttem: a nem túl vastag könyv minden szavában, minden furcsa, apró történésében csodálatos mondanivaló rejtőzik.
Érdemes elolvasni a gyerekeknek, akár többször is.
Ács Judit
Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Móra Könyvkiadó, 2014
