Hetvenhét éve, 1945. január 27-én halt meg Szerb Antal író, irodalomtörténész, műfordító. Szerb Antal és Diósd között létezik egyfajta kapcsolat, az összekötő szál településünk erdélyi testvértelepülése, Marosvécs. Magyar irodalomtörténet című nagy sikerű művét a marosvécsi Helikon által 1930 júniusában meghirdetett magyar irodalomtörténeti pályázatra írta.
Kortársai kamaszos jelenségnek írták le Szerb Antalt, akinek ez a tulajdonsága még a negyvenes éveibe lépve sem kopott meg. Sőt, átszivárgott írásaiba és ironikus megjegyzései, humoros szemlélete frissé, a mai olvasó számára is élvezetessé teszik írásait. Széles körű érdeklődése a legkülönfélébb témákra kiterjedt, a filozófia és a történelem mellett a vallástudomány is foglalkoztatta.
Az egész életében irodalmat tanító Szerb két irodalomtörténeti kötetével (Magyar irodalomtörténet, A világirodalom története) gyakorlatilag ezt a hivatását vitte át az írói munkájába. Először verseivel mutatkozott be a Nyugatban mindössze húszévesen. Ezután novelláival szerepelt a lapban. 1934-ben megjelent a Pendragon-legenda, amely egyesítette a kalandregényt, krimit és kultúrhistóriát. Ezt követte a magát kereső ember önelemző regénye, az 1937-es Utas és holdvilág.
A regényíró, novellista, műfordítóként is nagyon termékeny volt. Anatole France-tól Somerset Maugham-on át P. G. Wodehouse-ig számos szerző műveit ültette át magyarra. Emellett egy ideig a Belvárosi Színházban is dolgozott rendezőként 1925-ben.
„Baljós felhők” – Szerb Antal Marosvécsen
A marosvécsi Helikon íróközösség (melyről itt írtunk a midio.hu-n) 1930 júniusában hirdetett pályázatot magyar irodalomtörténeti munkákra. A pályázat kiírása szerint a bevezetőt, az egész irodalomtörténet részletes vázlatát, valamint az Eötvösről és Adyról szóló fejezetet kellett beküldeniük a pályázóknak, akik között ott volt az egyelőre „Invitis nubibus” jelige alá rejtőző Szerb Antal is.
A Helikon által felkért bírálóbizottság (Makkai Sándor, Molter Károly és az elnök Babits Mihály) a Helikon íróinak 7. marosvécsi összejövetelén, 1932. augusztus 5-én-én előterjesztett jelentésében egyetértőleg ezt a jeligés pályázatot érdemesítette díjazásra, s Szerb Antalnak ítélte a 30 000 lejes díjat, amelyhez a könyv megjelenésekor a 100 000 lejes pályatételen felül a Kuncz Aladár hagyatékából származó 30 000 lejes jutalom is hozzájárult.
Babits elemzésében így foglalta össze a pályamunka érdemeit: „…az »Invitis nubibus« (Baljós felhők) jeligéjű mű kivált a múlt irodalmára vonatkozólag hoz új szempontokat, s irodalmunk jelenségeinek új csoportosításával kísérletezik, mindig gondolatébresztően, még ahol nem is teljesen győz meg. Ez a mű inkább intuitív, mint tudós hajlamú szerzőre vall, akinek mindazonáltal tudományos képzettsége és esztétikai műveltsége is kellő szinten áll. De e műveltségét a szerző egyáltalán nem fitogtatja: azt inkább csak sorai mögül érezzük. Előadása rokonszenvesen egyszerű s a nagyobb közönség számára is élvezhető; sok lendület és közvetlenség van benne.”
„És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami”
Az írót 1944-ben-ben hívták be munkaszolgálatra, először Fertőrákosra, majd Balfra került. Halálának körülményeiről ellentmondásos adatok vannak. Szerb Antalné leírása szerint 1944 telén a balfi táborban nagyon legyengült, „nyilas suhancok” félig agyonverték, ezt követően 1945. január 27-én meghalt.
Emlékezzünk a nagyszerű íróra, kiváló irodalomtörténészre a műveiből válogatott idézetekkel.
Nosztalgia ellen nincs orvosság. (Utas és holdvilág)
Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe. (A Pendragon legenda)
Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó. (A világirodalom története)
Ha rövidesen nem történik velem valami egészen váratlan nagyszerű, hát nagyon dühös leszek. (Szerb Antal válogatott levelei)
Elöntött a semmihez sem hasonlítható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni, fürödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, minden pórusommal könyvet érezni. (A Pendragon legenda)
Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok. (Utas és holdvilág)
Ui. Kedves Dóri, ha már olyan jóindulatú, hogy a keresztnevemen szólít, nagyon szépen kérem, hívjon inkább Tóninak, mert Antal, az olyan komoly, mint egy tanköltemény, és olyan csúnya hangzású, mint egy cseh szonett. (Szerb Antal válogatott levelei)
BALOGH JÓZSEFNEK, Bp.,1936. dec.15. Kedves Szerkesztő Úr,
itt küldöm a gyakornokot és a novellát. A novellát, ha a célnak nem felel meg, kegyeskedj visszaküldeni. A gyakornokot megtarthatod. Tisztelettel üdvözöl híved: Szerb Antal (Szerb Antal válogatott levelei)
Goethe költő volt, és Nietzschét halálig gyötörte a félelem, hogy ő is csak költő. (Magyar irodalomtörténet)
…a balladai homály mindent pótol, többnyire a tehetséget is. (Magyar irodalomtörténet)
(…) senki sem nagy ember a lakája szemében, mondta Hegel. (A királyné nyaklánca)
És Ön mégis valami misztériumot fog sejteni, amint karácsony előtt magányosan baktat a józsefvárosi utcák homályán, nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a főbérlő, befőttesüvegei közt, valami receptet őriz, az életnek valami abszolút rendjét, amely csak a Józsefvárosokban nyílhat virággá, szőke lányok formájában, itt és az egész világon. (Budapesti kalauz)
midio.hu
Forrás: papageno.hu, mult-kor.hu
Illusztráció: papageno.hu, pszichoforyou.hu, mti, Facebook
További írásaink Marosvécsről, Diósd erdélyi testvértelepüléséről:
Gondolatok egy évforduló kapcsán
Marosvécsi képeslapok – Utazás helyett az idén marad az emlékezés
Címkék: Diósd, erdélyi Helikon, Szerb Antal, Utas és holdvilág
