A 16 éves Riedl Ákos jelenleg gimnazista, 2018 óta cselgáncsozik a Diósdi Diák Sportegyesület judo szakosztályában. Ez év februárjában sportpályafutásának eddigi legnagyobb sikereit érte el: az Országos Rangsorversenyen arany-, míg az Ifjúsági Országos Bajnokságon bronzérmet szerzett. A fiatal sportolóval beszélgettünk.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?
– Még óvodába jártam, amikor a nővérem, Dóri már versenyszerűen cselgáncsozott, ezért sokszor elkísértem őt anyukámmal a versenyeire. Kezdetben játékos formában kezdtem el ismerkedni a judóval. Mikor első osztályba mentem, nem volt kérdés, hogy itt folytatni szeretném a cselgáncsot. Ráadásul nagyon tetszett, hogy a tornateremben a tatamin lehet futkározni és hogy itt „hivatalosan” is kigáncsolhatom az edzőtársaimat.
– Aztán jöttek a kisebb-nagyobb versenyek, nem volt lámpalázad?
– Egész kicsi korom óta nagyon szeretek versengeni, mindig mindenben én akartam az első lenni. Sőt a testvérem versenyeinél is mindig felszaladtam a tatamira, hogy küzdőset játszhassak a DDSE versenyzőivel. Úgy emlékszem, 10 éves lehettem, amikor az edzőm, Csetnek Béla bácsi megkérdezte, hogy szeretnék-e versenyre menni. Persze hogy akartam! És immár hat éve, 2018 óta űzöm versenyszerűen a cselgáncsot, 2023-ig a Diák, majd azóta az Ifjúsági korosztályban.
Ákos (jobbról) akcióban
– Hogy alakultak az eredményeid?
– Mindjárt az első évben sikerült dobogós helyezést elérnem. Sorra jöttek a versenyek, de nem mindig volt szerencsém abban, hogy dobogóra állhatok, viszont a legtöbb versenyen pontszerző helyen végeztem. Ettől függetlenül a versenyidőszakok nem voltak túl pozitívak számomra, mivel azokat a versenyeket, ahol nem nyertem, kudarcnak éltem meg. Igaz, nekem mindig meg kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy kisebb és könnyebb vagyok versenytársaimnál. Mivel szinte mindig 3-4 kg-mal voltam a legkisebb súlycsoport alatt, így sokkal nehezebb volt küzdenem, és ha már a verseny elején kiestem, akkor sokszor azon gondolkodtam, hogy inkább abbahagyom a judót és más sportot választok.
– Miként vélekedtek erről az edzőid?
– Szerencsére az edzőim, Csetnek Béla bácsi és Gáspár Tibi bácsi nem így gondolták. Sokat köszönhetek nekik, hogy hittek bennem és biztattak, hogy az a sok edzés és kitartás, amit edzéseken beleteszek ebbe a sportba, meghozza még a gyümölcsét.
– Tavaly óta továbbléptél a Serdülő korosztály után már az Ifjúsági korosztályban versenyzel. Van különbség a két korosztály között?
– Ezek a versenyek már nagyon kemények, nehéz küzdelmek vannak, hiszen mindenki nyerni akar. Most már én is „beleerősödtem” a súlycsoportomba. Talán ez is hozzájárult, hogy az idei év első Országos Rangsorversenyen, február 3-án (-46 kg-ban) aranyérmet szereztem. Majd ezt követően indultam a február 17-én megrendezett Ifjúsági Országos Bajnokságon, amire nagyon készültem, hiszen még ebbe, a legkisebb súlycsoportba is 15–18 versenyző nevez. Nagyon jól indítottam az első küzdelmet, ezt meg is nyertem, azonban sajnos a második küzdelemnél egy apró hiba miatt kikaptam. Nem adtam fel, vigaszgára kerültem, ahonnan vissza tudtam küzdeni magam, és a bronzmeccset is sikerült megnyernem. Így az idei első OB-ról bronzéremmel tértem haza. Nagyon büszke vagyok erre az eredményre.
A dobogó legfelső fokán
– Milyen célt tűztél ki magad elé?
– Szeretnék egy súlycsoporttal feljebb kerülni (-50kg) és bekerülni a válogatott keretbe, majd tatamira állni külföldi versenyeken is.
– Mit ad neked ez a sportág?
– Amire a judo megtanított, az a kitartás, a küzdeni akarás. A kudarcokból is sokat lehet profitálni, de mindezeken felül megtanít az alázatra, az önfegyelemre és a tiszteletre.
K. Z.
midio.hu
Fotó: archív
Címkék: aranyérem, Diósd, judo, Riedl Ákos
