Augusztus 31-én pénteken tartotta az anyatejes táplálás világnapja alkalmából szervezett rendezvényét a diósdi Védőnői Szolgálat. Idén Ferenczné Gyöngyi védőnő tartott előadást – a témában írt szakdolgozatát is felhasználva – a szoptatás „történelméről” és jelentőségéről. Tíz évvel ezelőtt ebből az alkalomból született Bányai Petra írása.
Egy kicsit megilletődve álltam a Kék Géza Közösségi Ház nagytermében augusztus 27-én délután. Aki nem szült még gyereket, nem is tudja, milyen központi probléma lehet a szoptatás. Ezen a délutánon csupa várandós vagy kisgyermekes anyuka gyűlt össze egy kis kötetlen beszélgetésre. A diósdi védőnők az anyatejes világnap (augusztus 1.) ürügyén szerveztek találkozót anyukák és szakemberek között.
Lám, milyen a sors. Ennél érintettebb már nem is lehettem volna. Dorka lányom négyhetes, én meg szipogva tekingetek jobbra-balra, segítség után kutatva. Nem elég a tejem, s amire álmomban sem számítottam, két gyermek sikeres szoptatása után a harmadikat most tápszerrel kínálgatom. Itt a világvége – gondolom, s alig tud meggyőzni az ellenkezőjéről a sokat látott védőnő. Megindul a tapasztalatcsere, elmondja egy anyuka, hogy a semmiből hozta vissza gyakori szoptatással az elapadt tejét, de előkerül annak a nagymamának legendás története is, aki saját unokáját volt képes szoptatni a háború idején anélkül, hogy közvetlenül előtte szült volna. Igen, a fejés csodákat tehet. Mint ahogy a jótékony érintés is, amivel az anyuka bensőséges kapcsolatot tud teremteni a babájával.
Szabó Lajosné Margó csecsemőmasszázs-oktató erről tart rögtönzött bemutatót játékbabával a kezében. Sáfrányné Magdi dietetikus pedig a helyes táplálkozásról ad felvilágosítást a terhesség és szoptatás alatt. Miközben az anyukák figyelnek, a sarokban egy szőnyegen önfeledten játszanak a pár hónapos apróságok. Egy „fiatalember” négykézláb végigmenetel a termen szlalomozva a lábak erdejében, fölötte kérdések röpködnek és sorstársak találnak egymásra apróbb-nagyobb gondjaikban. Nagyon kellemes, oldott hangulatban telik a délután.
Lassacskán én is megnyugszom, és újult erővel vágok neki a feladatnak, talán a legszebbnek a világon: boldog, elégedett embert nevelni a kislányomból.
Ahogy Várnai Zseni idillien fogalmaz:
„Az anya ül a világ közepén!
Kicsiny gyermeke szunnyad kebelén.
Így ábrázolják régi mesterek,
Kik az örök időknek festenek…”
(Bányai Petra írása a Diósdi Krónika 2008 szeptemberi számában jelent meg.)
Képünk illusztráció.
Címkék: Anyatej, Anyatejes világnap, Szoptatás, Szoptatás világnapja
