Május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Ez alkalomból a midio.hu két állandó szerzőjének írását adjuk közre.
Anyának lenni „szent” dolog
Számomra az anyák napja önmagában vajmi keveset jelent. Az, hogy három gyerekem van, és – biztosan állíthatom – így teljes az életem, már más kérdés.
Az anyák napja először az óvodában ütött szíven, amikor a gyerekeim verset mondtak, átöleltek, ajándékot készítettek. Na, az megríkatott. Éppen annyiszor, ahány évig óvodába jártak – mind a hárman. Évről évre megrendülten szembesültem azzal, hogy amit nap mint nap csinálok, az hivatás, az „szent” dolog. Pedig csak szültem három gyereket, és azóta teszem a dolgom körülöttük.
Hányszor hallottam másoktól, hogy „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”. Aztán magam is megtapasztaltam. Mert mit érez egy anya, ha elsőszülöttje fél évvel az esküvője után már válni készül, vagy ha a legkisebb gyerek graffitizés közben lebukik, és a rendőrök telefonálnak, hogy lehet menni a csemetéért a kapitányságra? Ilyenkor az ember tanácstalanul összenéz gyermekei apjával, vesz egy nagy levegőt, és teszi a dolgát. Pontosan úgy, mint hajdanán, ha elesett az utcán, ha elvették a homokozóban a lapátját, vagy ha egyszerűen csak nem fűlött a foga a délutáni alváshoz. Probléma ez is, meg az is.
Szerintem egyébként az anyák a világ legjobb logisztikai szakemberei. Számon tartanak határidőket, elfuvarozzák a gyereket iskolába, délután különórára, közben bevásárolnak, gondoskodnak a tiszta ruháról, legalább hétvégente főznek, és persze a legtöbben amúgy a munkahelyükön dolgoznak.
Mégis úgy érzem, életem legjobb döntése volt, hogy anyává váltam. Sok-sok energiabefektetéssel jár, viszont végtelen boldogság forrása is. Anyaként jól ismerem azt a büszke-könnyes mosolyt, ami mögött a legcsodálatosabb érzés bújik meg, hogy történjen bármi, kimondhatatlanul szeretem – mind a hármat.
Bányai Petra
Orgona ága…
Ahogy öregszem, egyre többször visszaemlékszem azokra a kedves apróságokra, a kis meglepetésekre, az örömökre, amiket édesanyámtól és nagymamámtól régen kaptam. Ezektől lett varázslatos, csupa öröm és kaland a gyerekkorom. Ízek, illatok, hangok és hangulatok még most is, sok év távlatából, velem vannak és megmosolyogtatnak.
Minden évben örömmel tölt el, amikor megérkezik a rügyfakasztó tavasz, kinyílik a gyönyörű orgona, és boldogan ontja csodálatos illatát. Gyerekkoromban, a határban hatalmas csokrokat szedtünk belőle, és lelkesen vittük édesanyánk és nagymamánk köszöntésére. Ha megérzem bódító illatát, máig az anyák napja jut eszembe róla, és tele lesz a szívem szeretettel, hálával és meghatottsággal. Gondolatban újra megköszönöm, hogy ennyire szerettek, mert boldog életemnek ez lett a gyökere.
Rásó Ica
midio.hu
