Tudta, hogy a tavasz francia, a nyár olasz, a tél orosz, az ősz pedig magyar? Legalábbis Kosztolányi Dezső szerint.
„A tavaszt láttam egyszer az Azur-parton, hullámoskék ruhájában, csengettyűivel, s akkor megtudtam, hogy a tavasz francia.
A nyarat is ismerem, római pálmák alól, sárga csöndjét, piros lármáját, s hiszem, hogy a nyár olasz.
A telet átéltem egy könyvben, melynek halk oldalain zúzmarás reggelek fehérlenek, szánok csilingelnek, s azóta nékem minden tél orosz.
De az ősz, ez a hosszú-hosszú, válni nem tudó, a miénk, s valahányszor idegen földön járok, ilyenkor mindig hazadobban a szívem, mert az ősz magyar.”
[…]
„Ezeket a csodákat éneklem most.
Kinyittatod utoljára a természetes légfűtést, mely még működik, s bemelegíti a szükséglakásokat.
Almát teszel koldusok asztalára.
Beleöntöd a betegek üres poharába, melybe nem jutott orvosság, a tiszta, őszi levegőt, mely gyógyít, mint valami kék-arany medicina, csak inni kell.
Külvárosi utcán a szegény gyerek száraz kenyerére vastag napfényt csorgatsz.
Az pedig nézi, és nyalogatja, mintha méz lenne…”
Pesti Hírlap, 1922. október 1.
(Forrás: Kosztolányi Dezső: Hattyú. Játék az ősszel, 93.)
midio.hu
Fotó: Pixabay.com
Címkék: Kosztolányi, Ősz, Vers
