Horváth-Morva Ágnes az érdi és diósdi anyukákból álló Szent Mónika Anya-kör egyik tagja. A napokban közlekedési baleset érte, aminek kapcsán az alábbi írásban fogalmazta meg gondolatait. „Erős késztetést éreztem, hogy írjak – talán merhetem azt hinni, hogy a Lélek hívását” – Ági tanúságtétele következik.
Mindig szerettem az út mentén álló kereszteket. Szerettem, hogy szólnak: „Szeretlek. Vigyázok rád.” Már van egy saját keresztem az út mellett. Saját, mert más csak két villanyoszlopot lát.
Két hete belém jöttek a körforgalomban. A kocsi hátsó kerekét találta el a másik autó, így esélyem sem volt irányítani. A következő pillanatokról egy csomó érzés az emlékem: értetlenség, harag, félelem, s csak utána a reakcióm, hogy próbálok fékezni.
Míg én az érzéseimmel voltam elfoglalva, a kocsit az Úr vezette. Úgy sodródtam ki két oszlop közé, ahogy nem tudnék beparkolni. Utólag megmértem: húsz-húsz centi kétoldalt. Ő vigyázott, hogy ne jöjjön gyalogos, ne menjek neki az utcai szemetesnek se, a kerítés megállítson, és ne legyen semmi bajom.
A baleset után egész nap a bosszúságot elnyomó, jó érzés volt bennem, hogy ilyen egyértelmű jelét kaptam az isteni gondviselésnek. Hálát adtam az Úrnak.
Azóta is mindig felnézek a saját „keresztemre„, ha arra vezet utam.
Horváth-Morva Ágnes
midio.hu
(Képünk illusztráció.)
Címkék: Hit, Isten, katolikus, tanúságtétel
