Március 14-én 17 órakor gyűltek össze a diósdiak Perczel Mór tábornok mellszobránál, hogy fejet hajtsanak az 1848–49 es polgári forradalom és az azt követő szabadságharc hősei és áldozatai, köztük a diósdi nemzetőrök emléke előtt. A 176 évvel ezelőtt történt eseményeket iskolánk diákjai ünnepi műsorral idézték fel, majd dr. Holló József ny. altábornagy ünnepi beszéddel emlékezett a forradalomra és szabadságharcra. A megemlékezést koszorúzás zárta.
A megemlékezés kezdetén a résztvevők elénekelték a himnuszt, majd a diósdi Eötvös József Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 4. osztályos tanulói tematikus összeállítással emlékeztek a forradalmi eseményekre.
Holló tábornok ünnepi beszédében a magyarság újkori történelme egyik legfényesebb eseményeként értékelte az 1948. március 15-én Pesten kitört forradalmat, amely – szavai szerint – már régóta érlelődött, és amely kezdetét jelentette egy máig ható folyamatnak, a polgári demokratikus átalakulásnak, a haza felvirágoztatásának és vívmányai megvédelmezésének. S ma ezt ünnepeljük. „Március 15-e eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.”
„ Ez volt az év! – Csudáknak éve” – idézte fel a szónok a kortárs költő 1848-ról és 1849-ről versbe öntött gondolatait. Holló tábornok valóban a csudák éve volt 1848, ahogy egységbe forrt ez a nemzet rögvest a megszületéskor, ahogy egymásból táplálkozott, egymásra támaszkodott, céljában egybeforrt. „Ez a nap lett később felemelkedésünk alapja, a modern kor eljövetelét hirdető ünnepünk. Ha akkor nincs március 15-e, ma szabadság sem lenne! A mögöttünk hagyott XX. században is éppen a márciusi szellem, éppen e nap megünneplése tartotta ébren a teljes szabadság utáni vágyat. Március szelleme nem szalmaláng volt! Március tüzének lobogására ma is szükségünk van, hiszen mindannyian őrzünk lelkünkben egy picinyke lángnyelvet, amelyből erőt meríthetünk ahhoz, hogy büszkén vallhassuk magunkat magyarnak, a márciusi ifjak örököseinek és az 1848 honvédsége örökösének” – hangsúlyozta.
A Csudáknak éve c. kötet borítója
Mint a szónok emlékeztetett, Kossuth világosan látta, hogy az országot csak akkor lehet megmenteni, ha erős hadsereget hoz létre. Éppen ezért július 11én az Ország házában 200 ezer katona és 42 millió Ft. megajánlását kérte a képviselőktől az alábbi szavakkal:
„Nekem a szabadság békéje kell, nem keresem a véres dicsőséget. Én nem izenek hadat senkinek! De ha valaki a magyar koronához nyúl, ha önállóságunkat, szabadságunkat, nemzeti becsületünket megtámadja: ha kihívó daccal kesztyűt vet lábainkhoz: azt mondom : vedd fel nemzetem, s dobd a kihívónak arcába. Ha készülünk, nem fogunk megtámadtatni: ha nem készülünk, megtámadtatunk! A gyöngének békéje kegyelemtől függ. Az erős békéje biztosítékát önmagában hordja… Az erőssel alkusznak, a gyöngének parancsolnak…” És az Országgyűlés elfogadta az újonc megaindítványt. Kossuth szép, híressé vált szavaival válaszolt: „ Leborulok a nemzet nagysága előtt.”
Ezt követően a tábornok az Ausztriával együtt töltött négyszáz esztendőt felidézve elmondta: látnunk kell, hogy az igazában elkeseredett küzdelemből állott. Hazánk védelmezte állami önállóságát, nemzeti méltóságát és kultúráját, a Habsburg-ház pedig Magyarország elszakadási törekvéseit igyekezett megelőzni vagy elnyomni.
A magyar nemzet forradalma egyszerre volt soron következő tagja és mindegyik másiktól eltérő alkotója az 1848-ban Európán végigsöprő Népek Tavaszának. Betagolódott a többi közé mint a polgári rend revolúciós megteremtésének kísérlete, és összefonódott a nemzeti függetlenség visszaszerzésének több évszázados céljával, ám egyedi volt abban, hogy a demokráciát fokozatosan szélesítette. A magát legliberálisabbnak mondó nemzettel ellentétben, noha vigyázó szemét Párizsra vetette, nem állított guillotine-okat.
Halála sem hasonlított másokéra. Amíg a birodalmon belül birkózott a centralizációra törekvő uralkodóházzal, bírta a legtöbb nemzet rokonszenvét. Mihelyst azonban kimondta, hogy többé nem ismeri el királyának a Habsburg-házat, a rendpárti Európa nem látott mást a magyar nemzetben, mint törvényes államfője ellen fegyvert fogott rebelliseket.
Ez volt az a pont, amikor a nemzet két óriása, Kossuth Lajos kormányzó elnök és Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar életpályája végzetesen elvált egymástól. Pedig Debrecenben még csak nem is köztársaságot proklamáltak, Magyarország a trónfosztás ellenére is király nélküli királyság maradt.
Ezt követően a szónok a történések második szakaszára, a szabadságharc időszakának felidézésére tért át, ugyanis a szabadság kivívásának mámorát követően hamar jött a felismerés: meg is kell védeni azt! Így volt ezzel Diósd 41, zömmel német anyanyelvű magyar nemzetőre, a község akkori férfilakosságának negyede, akik önként jelentkeztek a Nemzeti Őrseregbe, s Fejér vármegye nemzetőrségének parancsnoka, Ferdinánd József őrnagy, illetve Csapó József, a megye „önkéntes mozgó nemzetőreinek századosa”, akiknek vezetésével harcba mentek, hogy hazájukat, nemzetüket és szabadságukat védelmezzék. Erre emlékeztet Domonkos Béla érdi szobrász 1998-ban, a szabadságharc 150. évfordulóján felavatott emlékműve.
A diósdi nemzetőrök névsora
A szónok Perczel Mór életútjának bemutatását követően szólt a község, ma már város közvetlen közelében, 1849. január 3-án lezajlott tétényi ütközetről is, amely során a honvédek hősiessége és Görgei hadvezéri döntései megteremtették azt a 24 órás előnyt, ami elegendő volt a magyar katonai erő és hadfelszerelés Dunántúlról való kivonásához, biztosítva ezzel a fegyveres küzdelem további folytatásának lehetőségét.
A szónok szerint 1849-ből egyenesen következő Trianon tapasztaltatta meg, hogy a magyar nemzet három létformában él. Egyik az anyaországi törzs, gyökeréig visszavágva, új hajtásokkal keresve az életadó napot. A másik a kisebbségi magyarság, erős nemzeti érzésű államokba szorítva. A harmadik a világban szétszórt magyarság, Fokföldtől Kanadáig, Mexikótól Sydneyig.
„E lélek gyökere a magyar öntudat. Ismerete mindannak, ami magyar, természetben, történelemben, művészi alkotásokban, erkölcsi parancsolatokban. Érték, hivatástudat és szolgálat, életfeladat, életszabály, forrás mederfolyam és torkolat a lélek számára. A nemzet megmutatta, hogy a polgári átalakulást és a nemzeti önrendelkezést olyan vívmányoknak tekinti, amelyekért kész fegyvert is fogni. Ezzel pedig olyan erkölcsi tőkét halmozott fel, amelyből mindmáig s a jövőben is meríthetnek az egymást követő nemzedékek” – hangsúlyozta.
A hősies küzdelem 1849 nyarának végén bevégeztetett. Beszéde végén Holló tábornok az erdélyi származású Szilágyi Béla Késő ima című versének részletével köszönte meg Perczel Mór honvéd tábornoknak és a 41 diósdi hősnek helytállásukat a magyar nemzet és a magyar szabadság érdekében:
Óh Isten ! ki szívembe adtad
A szépet, a reményt, a dalt,
[] – Add vissza régi, tiszta hangom,
Erős, nagy akarásomat,
Add vissza elszállt, dacos bátor,
Bemocskolt ifjúságomat!
Ünnepi megemlékezését Petőfi Sándor versének egy részletével fejezte be a nyugalmazott tábornok, volt miniszteri biztos, címzetes egyetemi tanár.
„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk”
Az ünnepi megemlékezés hagyományosan koszorúzással zárult, mely során Diósd Város Önkormányzata, a Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a város intézményei, a politikai pártok és mozgalmak, valamint a Diósdon működő civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait az emlékműnél (Diósd Város Önkormányzata, Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat, Idősügyi Tanács, Diósdi Eötvös József Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Diósdi Dió Óvoda, Zöldfa Bölcsőde, Kék Géza Művelődési Ház és Könyvtár, Fidesz–KDNP, Mi Hazánk Mozgalom, Nemzeti Fórum és Vitézi Rend, Diósdiak a Városért Egyesület, Otthonunk Diósd Egyesület, Élhetőbb Diósd Egyesület, Pro Civitate – A Városért Egyesület, Diósdi Női Kar, Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület, Naprózsafa Hagyományőrző Néptánc Egyesület, Diósdi Társaskör, Bajvívó Lovagok Egyesülete, Diósdi Gellért Kórus Egyesület, Diósd Város Közbiztonságért Polgárőr Egyesület, GÓJ Motoros Egyesület Budapest, Diósdi Hagyományőrző Klub, Nyugdíjas Klub, Diósdi Kortalanok Torna és Séta Klub).
Az ünnepség végén a résztvevők elénekelték a Szózatot és a Székely himnuszt.
midio.hu
Fotó: Csősz Katalin és Facebook
Címkék: 1848, Diósd, dr. Holló József, Március 15., Megemlékezés, nemzetőrök
