Tősgyökeres diósdi vagyok. Nem itt születtem, de ide hoztak haza, és szűk családomon kívül anyai nagyszüleim is itt éltek, akkor már évtizedek óta. Azt hiszem, ha valaki helyi, az mindenhol ugyanazt jelenti: személyes tapasztalatból ismerni helyeket, embereket, és ezek történetét. Emlékezni a tájra, amikor még másmilyen volt. Emlékezni emberekre, akiknek a foglalkozásuk volt a nevükhöz ragasztva („Rendőr Pista”, „Hentes Feri”). Ismerni szavakat, amiket csak a „régiek” ismernek. Sokan másokkal együtt tudom például, hogy Diósd falu. Holott nyilvánvalóan város.
tős = töves
gyökér = gyökeres
Töve is, tehát gyökere is ugyanoda került.
szinonimák: helyi, honos, helybeli, őslakos, eredeti, hamisítatlan, valódi
tősgyökeres (melléknév)
1. Alapos, valaminek az alapjáig ható.
Tősgyökeres javítás.
2. Ősrégi; tiszta vérű, születésére nézve valamely nemzethez tartozó.
Tősgyökeres, nemes család.
Tudom, hol volt a salakpálya, melyik a patika (pedig kettő van), melyik a kisbolt (pedig abból több is van), melyik a régi kissuli és hányadikig jártunk oda, melyik a poros út, melyik a barackos és melyik a lucernás. Na és hogy melyik volt a Gazdakör, hol volt a cipész, és hogy melyik a „Tátrai”. És bár ezeket el tudom mesélni másoknak, emlékeim is fűződnek hozzájuk. Amikor hétvégente kijártunk a salakra focizni a szomszéd gyerekekkel. Amikor a kissuliból elsőtől egyedül mehettem haza, a poros úton át, mert csak kétezer volt a lakosság száma. Amikor megnyílt a kisbolt, amit két fiatal srác csinált – egyikük gyereke most annyi idős, mint az én egyik gyerekem, és ugyanoda is járnak iskolába.
Ismerem tehát a helyeket, és ismerem a történetüket is, olyan szempontból, hogy emlékszem rájuk, milyenek voltak, és hogyan változtak.
De ez csak az egyik fele a történetnek.
A másik, lényegesebb része, az emberek. A lakosok.
Mert mindenki, aki jár boltba, patikába, fodrászhoz, cipészhez, virágoshoz, megtanulja, megismeri az ott dolgozókat. Hamar tudni fogja, hogy „ő az”. Aki viszont egész életében azon a bizonyos helyen élt, ismeri az ő történetüket is. És fordítva.
Tudja, kivel vannak jóban, hány gyerekük van, hol laknak, és nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne beszélgetne valakivel, legalább néhány szót. Egy tősgyökeres lakos nem tud sietni a saját falujában (akkor sem, ha város).
Megvannak ennek egyébként az előnyei is: amikor a legnagyobb gyerekem először ment egyedül boltba, és az eladó azt mondta neki: „nocsak, egyedül jöttél?”, akkor ott volt számomra az a megnyugtató tudat, hogy mások is odafigyelnek rá…
tősgyökeres ellentéte: gyüttment
Ez a szó viszont kimaradt az életemből, sem én, sem a környezetemben élők nem használták soha. A kétezres lakosság azóta tizenegyezerre duzzadt, én mégis mindig úgy gondoltam az új lakókra, hogy „az újak”.
Szívesen segítek bárkinek bármiben, bár ezek csak gyakorlati segítségek: a kapcsolatok és az emlékek szövevényes hálóját átadni nem lehet.
Az megmarad nekünk, régieknek.
Ács Judit
midio.hu
Borítókép: Diósd központja az 1910-es években
Fotó forrása: Diósd Családtörténeti Archívuma
Címkék: #midióJudit, Diósd, falu vagy város, tősgyökeres vs "gyüttment"
