Két magyar csapat is dobogón végzett a WRO (World Robot Olympiad) robotikaverseny tavaly novemberben megrendezett világdöntőjén Szingapúrban. Az egyik, háromfős gárda egyik tagja a diósdi Gräff András Móric, a csapat edzője bátyja, Gräff József Balázs. A magyar fiataloknak egy kis méretű önvezető autót kellett építeniük és beprogramozniuk, amivel egy szoros verseny után sikerült a világon a 3. helyet elérniük a szakmailag legkomolyabb, „Jövő mérnökei” kategóriában.
Az előzményekről
A két diósdi testvér, Gräff József Balázs és Gräff András Móric 2022-ben indult először a versenyen, akkor még a Robomission nevű egyszerűbb, Lego robotokból álló kategóriában. Annak ellenére, hogy ez volt az első megmérettetésük e területen, sikerült az országos döntőbe jutnunk és ott 5. helyezést elérniük. Egy évvel később ismételten részt vettek az országos versenyen (András csapattagként, József – miután túlkoros lett a kategóriában – edzőként), amit az előző év óta történt fejlesztéseknek köszönhetően megnyertek és kijutottak a panamai világdöntőre, ahol 18. helyezést értek el.
Gräff József Balázs, az idősebb testvér, egyben a csapat edzője
Gräff András, a bronzérmes csapat tagja
A sikeren felbuzdulva 2023-ban komolyabb kihívásra vágytak, ezért a következő szezonban a szakmailag jelentősebb Future Engineers (Jövő mérnökei) kategóriában indultak. A különbség a két kategória között, hogy míg a Robomission esetében kizárólag Lego robotok indulhattak egy előre meghatározott útvonalon, addig a Future Engineers kategóriában tetszőleges alkatrészekből összerakható, teljesen önvezető, önálló döntéseket hozó robotok versenyezhettek. Emellett a Future Engineersnél még egy mérnöki dokumentáció készítését is elvárták, hogy a csapatokat ne csak a robotuk teljesítménye, hanem mérnöki munkájuk alapján is tudják értékelni. A lényegesen erősebb mezőnyben is sikeresen szerepeltek, kijutottunk az Izmirben rendezett világbajnokságra, ahol sikerült az első helyet elérnünk, ezzel megszerezve Magyarország első aranyérmét a verseny történetében.
A 2022-ben épített robot
A szingapúri verseny
Törökország után jött a legújabb szezon, melynek döntője Szingapúrban volt. Ebben az évben csökkentették a Future Engineers korhatárát, ezért József a nemzeti döntőben még csapattagként tudott részt venni, a döntőre viszont már a csapat edzőjeként utazott.
Indulnak a versenyzők a világdöntő helyszínére
A WRO egy nemzetközi robotépítési és programozási verseny, amelynek célja, hogy a gyermekeket és fiatalokat közelebb hozza a természettudományos ismeretekhez, valamint ösztönözze őket a mérnöki, informatikai szakma választására. A 2025-ös szezonban rekord számú, 27 920 csapat indult, több mint 100 országból. Majdnem mindegyik kategóriában és korcsoportban indultak magyar csapatok, amelyek közül a győri nemzeti döntők nyertesei kaptak lehetőséget hazánk képviselésére a szingapúri versenyen. A Storms NGR csapat a Future Engineers kategóriában bronzéremmel végzett, míg a Storms RMS „testvér” csapat Robomission kategóriában ezüstérmet ért el.
Ezzel a robottal versenyeztek Szingapúrban
„A Future Engineers kategória – melyben mi versenyeztünk – abban tér el a többi kategóriától, hogy itt szabadon választható hardveres és szoftveres megoldásokkal lehet tervezni robotot, amely egy megadott feladatot szabályoknak megfelelően teljesít. Nehezebbek a feladatok, és komplex, mérnöki színvonalú kivitelezésre van szükség. Több, különböző eszköz ismerete szükséges egy sikeres robot tervezéséhez: kell tudni programozni, ki kell választani a megfelelő érzékelőket, motorokokat és egyéb hardvert (melynek nagy része saját gyártású 3D nyomtatott alkatrész), és mindent megfelelően kell dokumentálni ezekkel a folyamatokkal kapcsolatban. A kész robotok végül a versenyen egy pályán mennek végig, ahol előre megszabott feladatokat teljesen önálló módon teljesítenek. A kategória célja tulajdonképpen egy kis méretű önvezető autó elkészítése. Az egyes futamok, valamint dokumentáció pontokat érnek, ezek alapján jön létre végül a rangsor. Döntetlen esetén a gyorsabb robot nyer” – foglalják össze a fiatal konstruktőrök a megmérettetés lényegét.
József és András elmondta: a szingapúri világdöntőre címvédő bajnokként érkeztek, aminek látható jelei is voltak. Több csapat esetében, például a japánnál láttak az ő korábbi megoldásaik által inspirált részeket a robotokban. A 2025-ös verseny szabályai több tekintetben szigorodtak, ennek ellenére csapatuknak sikerült a maximális 122 pontból 121 pontot elérni, mindössze 0,3 ponttal lemaradva az első helytől (Kanada) és csupán idővel hátramaradva a második helytől (Thaiföld).
„Ez a verseny nagy löketet adott nekünk a jövőre nézve, és már el is kezdtük a készülődést, hogy a 2026-os Puerto Rico-i döntőn visszavehessük a címünket” – jelölték meg a következő időszakra vonatkozó célkitűzésüket.
Diósdi robotépítők
Az idősebb testvér, a Storms NGR csapat edzője, József Balázs mindig is érdeklődött a robotika és a számítógépes vezérlés témaköre iránt. Már több mint 10 éve programozik hobbiként. Az érdi Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett, a Budapest Műszaki Egyetemen végezte el a mechatronikai mérnök alapszakot, idén februárban kezdi a mérnökinformatikus mesterszakot ugyanitt. Pályaválasztását vélhetően motiválta gépészmérnök édesapja, aki mestertanár, jelenleg is számítógépes szimulációt tanít a BME-n.
Kezdődik a verseny
Az egyetemen demonstrátor volt három tanszéknél, másodévesként dicséretes TDK-dolgozatot írt, mely révén előadást tarthatott egy Krakkóban rendezett konferencián. Kiemelten a beágyazott programozás és nagy teljesítményű számítástechnika iránt érdeklődik. A jövőt tekintve két lehetőséget fontolgat: vagy mérnökként az iparban hasznosítja ismereteit, vagy édesapja példáját követve marad oktatóként a Műegyetemen.
„Szabadidőmben általában a saját műszaki projektjeimen dolgozom, esetleg videójátékokat játszom, dokumentumfilmeket nézek. Ezenkívül az egyetemi életben is aktív vagyok, a karon működő Mechatronika Szakosztályban tevékenykedem” – teszi hozzá.
András, fiatal kora ellenére már öt éve vesz részt a WRO versenyein, jelenleg a Storms NGR csapat tagjaként. A számítástechnika témaköre mindig is közel állt hozzá. Később, az érdi Vörösmarty Gimnázium 9. osztályában az egyik osztálytársa ötletére összeállt a csapatuk és indultak a versenyen. Jelenleg a BME-n tanul mechatronikai mérnök alapszakon, februárban kezdi a második félévet. Hobbijai közé tartozik a programozás, de emellett rajzolni és röplabdázni is nagyon szeret, habár, mint elmondta, az egyetem miatt csak minimális idő jut szabadidős tevékenységekre.
Bátyjával ellentétben ő robotika kézzelfogható részével is foglalkozik, ezért tudott készíteni a robothoz különböző saját tervezésű 3D-s nyomtatott alkatrészeket. Saját jövőjével, pályájával kapcsolatosan még nincsenek határozott elképzelései. „Manapság a műszaki ipar nagyon gyorsan fejlődik, ezért még biztosra nem tudom megmondani, hogy mi lesz a jövőben, de jelen pillanatban az okosotthon-rendszerek irányában érdeklődöm” – jelöl meg egy irányt a szakterületén.
A szülők 1987-ben vásároltak telket Diósdon és kezdtek építkezni. „1994-ben költöztünk be, ekkor még a ház körül gyümölcsösök voltak, és a falu népessége is csak fele-harmada volt a jelenleginek. Mivel születésem óta mindig is itt laktam, ezért ez az egyetlen hely, amit igazán otthonomnak hívhatok. A gyerekkorom alatt sokat jártunk ki a kőbányához játszani, biciklizni, még a más településeken lakó barátaimnak is mindig az volt az első hely, amit Diósdon megmutattam. Rendszeresen részt vettünk a helybeli rendezvényeken, a Szent Gellért Héten, koncerteken” – foglalja össze András a településhez fűződő kapcsolatukat.
Kiss Zoltán
midio.hu
Fotók: Gräff József, Gräff András
(Az írás nyomtatásban is olvasható lesz a Diósdhéjban 2026/2. számában.)
Címkék: bronzérem Szingapúr, Diósd, Gräff András, Gräff József, robotépíték
