Hermann Ferenc (86) egykori polgármester, képviselő 2007-ben adott interjút a Diósdi Krónikának; a beszélgetés idősebbeknek és fiataloknak egyaránt érdekes olvasmány lehet. És hogy miként látja ma a világot, a helyi történéseket? Most dióhéjban megosztja a MiDió olvasóival.
Beszélgetés tizenkét évvel ezelőtt
Hermann Ferenc tősgyökeres diósdi családból származik. Finommechanikai műszerész, majd villamosipari technikusi képesítést szerez. Több évtizeden keresztül egy számítástechnikai vállalatnál dolgozik; munkaügyi vezetői beosztásból vonul nyugállományba. Diósd közéletében a hetvenes évektől vesz részt. 1976-tól 1978-ig tanácselnök, 1990-től 1994-ig tiszteletdíjas polgármester. 1998-tól 2002-ig települési képviselő, a településfejlesztési bizottság elnöke. 2006-tól a Helyi Választási Bizottság elnöke. Egyik alapítója a Diósdi Baráti Társaságnak. 1957-ben kötött házasságot, könyvelő végzettségű felesége ma már szintén nyugdíjas. Egy leánygyermeke és egy 24 éves, informatikai diplomát szerzett fiúunokája van. Hobbija az olvasás, valamint a kertészkedés, szőlészkedés-borászkodás.
– Elnök úr, ma a Helyi Választási Bizottság elnöki funkciója az egyetlen közéleti megbízatása, de mint ismert, dolgozott Diósdért tanácselnökként, polgármesterként, települési képviselőként. Nyugdíjas lokálpatriótaként mennyire kíséri figyelemmel a köz ügyeit?
– Az 1970-es évek óta aktívan rész vettem-veszek Diósd közéletében, magaménak érzem a települést, annak jelenét, jövőjét, így természetesen minden lehetséges módon igyekszem tájékozódni. A paletta persze nem túl széles: a helyi sajtó, benne most már az internetes portálok nyújtotta lehetőségek és a baráti beszélgetések szolgálnak információforrásul.
– Komoly előkészítő munka után a képviselő-testület február 22-én megalkotta a település idei költségvetését, mely az elmúlt évek büdzséjénél is szigorúbb, takarékosabb.
– Az internet jóvoltából volt módom tanulmányozni az előterjesztéseket, bizonyos információkkal a költségvetés-alkotás folyamatáról is rendelkezem. Megértem, hogy a megszorító intézkedések sokakat kellemetlenül érintenek, hiszen magam is mindig kiemelt fontosságúnak tartottam az intézmények biztonságos, jó színvonalú működését, az ott dolgozók megbecsülését. Ugyanakkor látni kell, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér, tehát a jó gazda gondosságával kell sáfárkodni minden költségvetési forinttal.
– Vannak, akik kizárólag a központi támogatás csökkentésében látják a „szűk esztendő” okát, a kényszerű megszorításokat.
– Akik ezt állítják, nem igazán rendszerszemléletűen gondolkodnak. A nagypolitikában 17 évvel a politikai és gazdasági rendszerváltás után érkeztünk el oda, hogy – meghatározóan az európai uniós elvárásoknak való megfelelés kényszerétől sarkallva – megpróbálunk átalakítani évtizedek óta tabuként kezelt és pazarlóan működő struktúrákat (államigazgatás, egészségügy, társadalombiztosítás stb.). Mint ahogy a cseppben benne van maga a tenger, a helyi és az országos ügyek között is van analógia. Meggyőződésem, hogy Diósdon is időszerű volt górcső alá venni dolgainkat, megnézni, mely területeken bánunk könnyed kézzel a közösség pénzével, és mely területek kapnak indokolatlanul kevés figyelmet. Ezért is üdvözlöm, hogy a költségvetés-alkotást megelőzően mélyrehatóan átvilágították az önkormányzat teljes vertikumát. A belső ellenőri jelentés főbb megállapításaival egyébként magam is egyetértek.
– 2007-re tehát elfogadott költségvetése van a községnek. Ugyanakkor egyre gyakrabban vetik fel – például az internetes fórumokon –, hogy milyen lesz a jövő Diósdja? Mit teszünk a következő évtizedek fejlődésének megalapozása érdekében?
– Vesszőparipám, hogy stratégiai tervezés, távlatos gondolkodás nélkül nem létezik megalapozott, kiszámítható jövő. A rendszerváltást követő önkormányzati ciklusokban kitűzött tervek döntő része megvalósult, illetve folyamatban van. Ide tartozik az intézmények bővítése, korszerűsítése, az infrastruktúra fejlesztése, most épül az új sportpálya. A korábban tartalék intézményi területként zárolt „lucernás” területén épül fel az új óvoda. A községháza, a közösségi ház korszerűsítése is megkezdődött. Eddig a fejlesztési forrásokat folyamatosan ki tudtuk egészíteni az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanok eladásából befolyt összeggel. Lényeges változás, hogy ez a forrás kiapadóban van, tehát ha fejleszteni, gyarapodni akarunk, a korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani az innovációra, a szellemi energia, a jó ötletek feltárására, a még tudatosabb pályázásra, forrásszerzésre. Elő kell venni és meg kell vizsgálni mindazokat az ötleteket – pl. helyi turizmus kialakítása, szálláshelyek bővítése, a feltárt termálvízforrás hasznosítása, környezetbarát vállalkozások letelepítése –, amelyek a választási kampányok idején menetrendszerűen felbukkannak, majd azt követően villámgyorsan elhalnak.
– A képviselő-testület és a polgármesteri hivatal apparátusa energiáját leköti az immár közel nyolcezer lelkes település napi ügyeinek menedzselése. Ki, milyen módon fogja kommunikálni Diósd jövőképét, a stratégiai fejlődés kulcskérdéseit, meghatározni a kitörési pontokat?
– Csak a jól ismert slágert tudom idézni: bizony, ez egyedül nem megy. A stratégiai tervezés, a demográfiai prognózisok elemzése, a gazdaságossági számítások elvégzése mind-mind speciális tudást igénylő szakkérdés. Szerencsére községünkben számos ismert és kevésbé ismert tudományos kutató, szakértő, gazdasági vezető, menedzser, cégtulajdonos, sikeres vállalkozó stb. él, akik közül többeket személyesen is ismerünk, másokról csak hallottunk. Ezt az óriási szellemi potenciált, szürkeállományt kéne megszólítani, bevonni a közös gondolkodásba, meghallgatni ötleteiket, javaslataikat. Rendelkezésükre kéne bocsátani a már elkészült prognózisokat, kutatási anyagokat (például a Helyi Építési Szabályzathoz készült háttértanulmányokat), hogy azokra is alapozva próbálják meghatározni a „kitörési pontokat”.
– Jelenleg nemigen látható a közös gondolkodás megvalósulása, kivált stratégiai kérdésekben. A testületi ülések, lakossági fórumok látogatottsága csekély, az internetes fórumokon feltett kérdésekre alig érkezik válasz.
– Nem is gondolom azt, hogy a fentebb említett, Diósdon élő szakértők-szakemberek fogják magukat és minden hónap utolsó csütörtökén végigülik a testületi üléseket. Első lépésként meg kéne szólítani őket, valamint a köz ügyei iránt amúgy érzékeny polgárokat. Már az én polgármesteri időszakomban felmerült a testületi ülések televíziós közvetítésének igénye, összefoglalók készítése. Azóta több mint tíz év eltelt; Diósdnál sokkal kisebb és szegényebb településeken működik ez a kommunikációs csatorna. Ha valamire áldozni kéne, akkor erre mindenképpen. A testületi ülések miliőjébe való bepillantás vélhetően növelné a közügyek iránti affinitást. Ezt követően fel lehetne kérni őket, szakértőként, tanácsadóként, vagy csak egyszerűen vitapartnerként vegyenek részt a közép- és hosszú távú tervek kidolgozásában.
Egy rendezvényen a Tájházban, Natta Antallal
– Nem túl idealisztikus ez az elképzelés?
– Lehet, de akkor is beszélni kell ezekről a kérdésekről. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a helyhatósági választáson induló csoportok közül a jobboldali pártok jelöltjei meghatározó többséget szereztek a képviselő-testületben. Ebben a jelöltek személyes kvalitásain kívül szerepet játszott az országos politikai hangulat helyi lecsapódása, de vélhetően más arányok alakultak volna ki, ha – a kislistás választás szabályai miatt – nem vesznek el a többi jelöltre leadott szavazatok. Ráadásul a győztes frakció a nem képviselő bizottsági tagokat is döntően saját köreikből választották ki. Ebben a helyzetben gyakorlatilag az történik Diósdon, amit a többségi frakció elhatároz. Ez kétségtelenül a demokrácia szabályaiból következő jog, ugyanakkor óriási felelősség is, ugyanis a képviselőknek – esküjüknek megfelelően – Diósd minden polgárának érdekeit képviselve kell dolgozniuk. Meggyőződésem, hogy az ő érdekük is, hogy döntéseiket a teljes lakosság véleményének kikérésével, figyelembevételével hozzák meg. Ezért elengedhetetlen a párbeszéd a civil szervezetekkel, a helyi lakossággal, az értelmiséggel, a vállalkozókkal, a választásokon mandátumhoz nem jutott képviselőjelöltekkel. Nem csak Diósdon van ez így. Bár az országos pártpolitika által sugallt minta helyi szinten még zömmel követésre talál, egyre több a „kakukktojás”. Mind gyakrabban hallani arról, hogy a helyi politikai erők leülnek és tárgyalnak egymással, mi több bizonyos kérdésekben konszenzusra jutnak. Lakóhelyük működése, fejlődése, az ott élők boldogulása érdekében.
K. Z.
(Párbeszéd, nyilvánosság, távlatos gondolkodás. Diósdi Krónika, 2007)
És ma
Tizenkét év telt el a velem készült interjú óta, sok minden történt a nagyvilágban, kis hazánkban és a településünkön is. A világban több kedvezőtlen folyamat indult el. Hogy csak két területet említsek: aggasztó a környezetszennyezés, a globális felmelegedést befolyásoló egyezmény körüli vita és annak eredménytelensége; az EU-ban a szélsőséges erők előretörése, a nemzetállamok fontosságának hangoztatása, a közös összefogás, megegyezés elmaradása. Ezek rossz jelek a jövő kérdéseinek rendezése szempontjából.
Visszatérve településünkre: a lakosságszám növekedése és némi fejlődés következtében városi rangot kaptunk. Nem tudom, hogy ezt megelőzte-e egy elemző tanulmány fejlesztési lehetőségeinkről és céljainkról. Azt érzékelem, hogy a város vezetése a szűkös gazdasági lehetőségek között is mindent megtesz az itt élők és dolgozók életkörülményeik javításáért, az óvoda, bölcsőde, iskola segítéséért, fejlesztéséért, támogatásáért.
Ezt a véleményemet a helyi híradásokból szerzett információkból vonom le. A képviselő-testület azon fáradozik, hogy a település minden rétegét, civil szervezeteket, vállalkozásokat, az egészségügyben dolgozókat, szociálisan rászorultakat segítse. Ez jó irány, mert pártállástól függetlenül az itt élők jobb életkörülményeit szolgálja.
Örülök annak, hogy az internet jóvoltából több fórumon is lehet tájékozódni településünk életéről, a fejlesztési elképzelésekről. Továbbra is hiányolom, hogy a testületi ülések televíziós nyilvánosságát nem sikerült megvalósítani. Fontos lenne az emberek tájékoztatása érdekében, különösen az egyes képviselők munkájának megítélése szempontjából. Összességében a városvezetés munkáját jónak értékelem, további sikereket és emberközpontú munkát kívánok nekik, köszönöm az eddigi munkájukat.
Hermann Ferenc
Kiemelt kép: Hermann Ferenc diákokkal a svábok kitelepítésére emlékező ünnepségen
Fotók: midio.hu, archív
