“Imádkozni a macskámmal szoktam
elalvás előtt,
betakarózom, rám hasal
– fészke én és fészkem ő –,
aztán rákezdünk szerényen:
Miatyánk, mondom én,
drr, drr, mondja Cirmi,
a bűnömet megbocsásd,
drr, bizony, mondja Cirmi,
a dicsőség úgyis tiéd,
drr, drr, örökre, drr, drr,
Cirmi dorombol, kis kályha,
jókat dorombolunk,
hát úgy hiszem, drr, drr,
nem orrolhat meg érte,
– mert mindig előbb alszunk el,
mint a vége –,
drr, esténként fölkéredzkedünk
a Jóisten kegyébe.”
Molnár Krisztina Rita: Különlét
Fotó: pixabay.com
