2007 augusztusában jöttek Diósdról a kétezer lelkes alpesi településre, Türnitzbe. A férj, Huba egy utazása során szeretett bele a tájba. Majdnem olyan, mint Erdély – érvelt a költözés mellett párjának, Annamáriának, szülőföldjükre utalva. A panziót igen lerobbant állapotban vették birtokba, és kezdték meg itt új életüket. „Eszem ágában sem volt eljönni Diósdról! Az életből… Ide, a semmibe…” – Annamária így emlékszik a költözésre.

A panzió a templommal szomszédos

Nehéz évek következtek. Annamária legjobban a diósdi óvodát és iskolát siratta, na meg a szép házukat, amit a Fenyvesben építettek fel. Fiaik 8 és 4 évesek voltak, Huba kijárta az első osztályt, Csabi egy éve járt oviba. Annamária azt mondja, az itteni óvodát és iskolát nem lehet összehasonlítani a diósdival. Otthon még a napközit is annyira szerette a kis Huba, hogy elküldte az anyukáját, amikor érte ment: jöjjön vissza később, még maradni szeretne. Az osztrák iskola ehhez képest csalódás volt, persze a nyelvi nehézségek se tették könnyebbé a beilleszkedést. El kellett telni úgy tíz évnek, hogy azt mondhassa, megszokta, de még ma is szívesen visszamenne Diósdra. Mostanra azonban a fiúk már ide kötődnek, a barátoknak még egy klubot is berendeztek a panzió legfelső szintjén.

Kilátás a teraszról

A házaspár útjai időközben szétváltak, Huba a diósdi vállalkozást – paleo szeletek gyártását és sajtok forgalmazását –, Annamária a panziót viszi. Így, bár 13 éve egyáltalán nem akart költözni, végül két gyermekével Türnitzben maradt. 2009-ben érkezett egy magyar segítség hozzájuk, Gizi Borsodból jött dolgozni Ausztriába. Az utóbbi években már ők ketten, Annamária és Gizi csinálnak mindent a panzióban. Ebbe beletartozik a vendéglátás, takarítás, karbantartási munkák, minden, ami egy panzió fenntartásához szükséges. Annamária azt mondja, szíve szerint Retró Panziónak nevezné a helyet, hiszen bőven volna még mit újítani rajta. Azonban vendégszeretettel, kedvességgel, finom házias ételekkel igyekeznek ezt ellensúlyozni, amit a hozzájuk érkezők nagyra értékelnek.

A közeli Annaberg tetején

Egy ideje a motoros túrázók kedvelt helye lett a türnizti vendégház, de fel vannak készülve kisgyermekes családok, nagyobb baráti társaságok fogadására is. Minden szobához tartozik fürdőszoba, van wifi, ebből a szempontból tehát egyáltalán nem retró a hely. A közösségi klubszobában lévő biliárd és darts már inkább retró hangulatú (bár egy modern tévé is helyet kapott itt, magyar csatornákkal), de a szó pozitív értelmében. Hiszen jól össze tudja hozni a családot és a baráti társaságot egy esti biliárdozás. Vendégeik szerint a hely varázsa a magyar vendéglátásban rejlik, de persze az sem mellékes, hogy minden évszakban rengeteg program és látnivaló van a környéken. Télen a síelés, szánkózás vonzza ide az aktív kikapcsolódásra vágyókat: Annaberg kifejezetten a kisgyermekes családoknak ideális síterep, és csak 10 percnyi autóútra van a panziótól. Aki pedig nem a síelés miatt jön, kirándulásra és városnézésre is számos lehetőséget kínál Alsó-Ausztria.

Máriacell 30 percnyi autóútra van Türnitztől

Mi például a közeli síközponton kívül egy híres zarándokhelyet néztünk meg egyik nap: Máriacell (Mariazell) kb. 30 percre van Türnitztől autóval. A város több szempontból elvarázsolt bennünket: a történelmén és a kegytemplomán túl a felette magasodó hegyről, a Bürgeralpe 1270 méter magas csúcsáról elénk táruló panoráma – ide nyolcszemélyes kabinos lanovkával jutottunk fel –, na meg a gasztronómia is lenyűgözött. A főtéren lévő központi kávéházban olyan finom bécsi szeletet ettünk, amiért még biztosan visszatérünk egyszer. És ha már a gasztronómiánál tartunk, a máriacelli krumplisalátán és Wiener Schnitzelen kívül az annabergi Hütte gőzgombócát vagy utolsó napunkon hazafelé a tartományi fővárosban, Sankt Pöltenben kóstolt házi almásrétest (Apfelstrudel) és császármorzsát (Kaiserschmarrn) is kár lett volna kihagyni. Máriacellben egyébként különleges, hogy tele van a város síbakancsban sétáló emberekkel, hiszen a sílift a városból visz fel a hegyre, ahonnan több pályán csúszhatunk le. Nyáron pedig mindez kalandparkká alakul, így akkor sem lehet itt unatkozni.

Kabinos felvonó visz a városból a hegyre

Pihenőhely a csúcson

De térjünk vissza a „diósdi panzióba”, Türnitzbe. A sportolási lehetőségeken és a túrázáson kívül öntisztuló öko-strand, Alsó-Ausztria legmodernebb nyári bobpályája, pisztrángos patak – ami egyébként az ablakunk alatt csobogott – kínál síszezonon kívül is kikapcsolódást. Na meg a felszedett sínek mentén kialakított Türnitzi-kerékpárút, Európa egyik legszebb kerékpárútja, ami három alagúton is keresztülvezet és kiválóan alkalmas egy családi bringatúrához. Újdonság, hogy 2019 októberétől a síszezonon kívül Annaberg igazi adrenalibombával várja az extrém sportok kedvelőit: a Zipline nevű drótkötélpálya májusban nyit majd újra, hogy aki szeretne, a hegy felett „repülhessen”.

És hogy a sok látnivaló és élmény közül mi aratta a legnagyobb sikert? Nehéz lenne választani, hogy az együtt eltöltött időért, a friss alpesi levegőért, a tájért vagy az otthonos szállásért, kedves vendéglátásért voltunk a leghálásabbak. A gyerekeknél viszont egyértelműen Lilike, a házigazdák mopsza lett a nyertes.

Sz. K. N. 

Borítókép: Annamária és Lili kutya

Címkék: #midióNóri, Alsó-Ausztria, Ausztria, Bicikli túra, Családi kirándulás, Családi túra, Diósd, kerékpárút, Kirándulás, Máriacell, Mariazell, Panzió, Portré, Síelés, Síszünet, Szállás, Túra, Túrabakancs, Türnitz, Utazás, Úti beszámoló