Húsz éve, 2003-ban távozott közülünk váratlanul dr. Dizseri Tamás gyermekorvos, kórházigazgató, diósdi települési képviselő. Dizseri Tamást 2007-ben a helyi képviselő-testület posztumusz Diósd Díszpolgárává választotta.
Sosem mondott nemet, ha segíteni kellett
Fia, András Facebook-posztban idézte fel két évtizede elhunyt édesapja emlékét. „Ma húsz éve ment el Édesapám. Sokan sokféleképpen emlékeznek rá. A Széchenyi-díjas kórházigazgatóként, családtagként, barátként, református presbiterként, vagy gyermekorvosként, aki sokszor a munkából hazaérve látta el a diósdi betegeket, mert sosem mondott nemet, ha segíteni kellett. Én persze elsősorban mint Apaként.” Emlékező írásában Dizseri András – aki képviselőként és civil aktivistaként maga is évtizedek óta munkálkodik Diósd javára – édesapjának azokat az örökérvényű gondolatait idézte fel, amelyeket 2002-ben, néhány hónappal azelőtt fogalmazott meg, hogy képviselőként Diósd egyik vezetőjévé választották.
,,Az ember nem polgárnak születik, de anyagi lehetőségétől függetlenül polgárrá válhat, ami elsősorban életforma, magatartás, értékőrző hitvallás, tisztesség és megbízhatóság. A polgár a mindennapokban igényes puritanizmussal szükségleteit maga határozza meg, miközben szüntelenül számon tartja, segíti és bíztatja a gyengéket, a rászorulókat. Nem örvendezik a másik esendőségén, gyarlóságán, hanem megértő szeretettel próbál segítséget kínálni. Nem veszi körül szolgahad, sőt szabadságszeretetét mindenkire sugározza. Nem épít barikádokat és árkokat, de rendületlenül készíti az egymáshoz vezető utat. Nem bujtogat, s alattomban nem cselekszik, véleményét bátran vállalja, s ha megalapozott indokát látja, nem rest dolgait újragondolni. Nem rettenti meg, ha igazságával, elveivel kisebbségben marad, mivel a polgár nem a politika szülötte, hanem minden egészséges társadalom legfontosabb szereplője.”
Elkötelezett orvos, kórházszervező
Dizseri Tamás életének főbb állomásait a Bethesda Gyermekkorház élén 2003-ban őt követő főigazgató, dr. Velkey György írása alapján idézzük fel.
Szolnokon született 1949. november 5-én. Édesanyja általános iskolai tanítónő, édesapja gimnáziumi tanár. Szülei négy gyermeket neveltek. Orvosi diplomáját Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen szerezte 1974-ben. Ezután 1980-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott, majd közel 10 évig az Érdi Szakorvosi Rendelőintézet orvosa, később gyermekgyógyász főorvosa lett. 1980-tól legfőbb feladata a körzeti gyermekorvosi tevékenység mellett Érd gyermekegészségügyi alapellátásának megszervezése és irányítása volt. Ezen tevékenység keretén belül Pest megyében az elsők között szervezte meg az érdi Családsegítő Központot, illetve a sérült gyermekeket ellátó napközi otthont. 1988 és 1990 között a Pest Megyei Tanács Szociális és Egészségügyi Osztályának másodfőorvosaként irányította a megyei anya-gyermek egészségügyi ellátást, valamint a szociális ellátórendszert.
Ebben az időben vált alapító tagjává a közel 10 éven át működő Gödöllői Családóvó Nyári Egyetemnek. 1990-ben kinevezték Pest megye anya-, gyermekvédelmi és szociális ügyek főorvosává. Feladata egy megyei szintű szociális módszertani központ megszervezése, illetve irányítása volt. 1992-től haláláig szervezte és irányította hazánk máig egyetlen protestáns kórházát, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházát. Számos egészségügyi és egyházi szervezet tagja, aktivistája volt. Elkötelezett kórházszervező munkájának eredményeként 2002-ben a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház is a Magyarországi Református Egyház intézményévé válhatott.
Munkásságát állami és szakmai elismerések sora övezi: Szociális és Egészségügyi Minisztérium kiváló munkáért díj, Batthyány Strattmann László díj, Zuglóért emlékérem, Széchenyi-díj. Számtalan társadalmi és egyéb funkciója, beosztása ellenére Dizseri Tamás elsősorban gyermekorvos volt. „Élete középpontjában a kicsinyek testi-lelki egészségének ügye állt, eköré gyűltek egyre gazdagodó életművének elemei. Mindent megmozgatott a legkisebbekért, elmenve ügyükben az éppen adott világ határáig” – írták róla később felnőtt orvos barátai.
Hit és hivatás
Velkey György írásában felidézi Dizseri Tamás gondolatait a hivatásáról és a hitéről: „Életem során a hit és a hivatás mindig szorosan összetartozó élményt jelentettek. Ezek határozták meg életszemléletemet, világképemet, mindennapjaimat. Születésemtől a mai napig nagyon határozottan érzem, hogy a keresztyének nagyobb családjához tartozom, s ebben a minőségben vagyok református, orvos és a Bethesda gyógyító közösségének vezetője. A hit számomra azt a szándékot jelenti, amely, ha töredékesen is, de a krisztus-arcúságot próbálja megvalósítani. Református voltom a családi és közösségi hagyományokon túl abból a személyes meggyőződésből is fakad, hogy az igazi forrásokat szüntelenül keresnünk kell, és hitet kell tennünk a krisztusi kijelentés mellett: „én vagyok az út, az igazság és az élet.” Az igei üzenet melletti határozott kiállás, hűség, a megalapozott reménység mind fontos elemei hitemnek.
Orvosként elsősorban a gyermekek és családjaik kerültek látókörömbe. Ők tanítottak meg arra, hogy a betegség tünetei mögött a teljes embert (gyermeket), egész családját, szociális kapcsolatait is keressem és meglássam. Éppen ezért az egészségügy számomra nem szolgáltatások bonyolult gazdasági, jogi, tudományos és technológiai rendszerét jelenti, hanem elsősorban a betegségében, hiányaiban, fájdalmaiban, elesettségében orvosra, ápolóra szoruló embertársaival szolidaritást vállaló közösséget.”
Az Érd TV forgat a róla elnevezett érdi habilitációs központban
Dizseri Tamás nagyszerűen tudott érdeket képviselni, a szó jó értelmében lobbizni. Hasznát látta ennek saját kórházán túl a gyermekgyógyászati szakma, kórházak, klinikák, de az egész magyar kórházügy is. Soha nem hagyta figyelmen kívül a többi érintett jogos érdekeit.
Az Új Ember 2003. január 19-i számában, egy nappal a halála előtt jelent meg gondolatébresztő, lényeglátásról tanúskodó írása az Ökumenikus szemle című rovatban: „Életünk törékeny cserépedényben van s testi-lelki szenvedéseink, nyomorúságaink és vétkeink súlyos teherként nehezednek ránk. Mégis határozott vigasztalást kapunk Krisztustól, aki azt mondta: „Elég neked az én kegyelmem”. Aztán – az elhivatottak prófétikus előrelátásával – tovább ezeket írja: „Tudjuk, kincseink cserépedényünk összetörése által válnak láthatóvá és nyilvánvalóvá.”
midio.hu
Illusztrációk: Facebook
Címkék: 20 éve hunyt el, Diósd Díszpolgára, Dr. Dizseri Tamás, gyerkemorvos
