Vízkereszt napjától – a nagyböjt kezdetét jelentő – hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Voltak, akik farsangi programokon vettek részt, mások más módon csatlakoztak a vidám időszakhoz. Onódi Juditot egy farsangi vers írására ihlette egy Érden élő festő képe.
Onódi Judit:
Farsangi pillangó
Vers Szenczy Istvánné festményéhez
Enged a tél hideg szorítása,
Már érezni, hogy hosszabbak
a világos napszakok,
Karnevállal tavaszt hívnak,
határtalan mulatsággal
velencei aktorok.
Gondolában parádézik a
karnevál merev arcú hercege,
neki hódol csónakokból
túldíszített álarcosok serege.
Csendben suhan a sokaságban
egy karcsú, kék pillangó.
Mielőtt eltűnik a jelmezek közt,
Tekintetét elkapod.
Szeme szomorúan kérdi:
minek ez a felhajtás, hova
ez a határtalan boldogság?
Könnyű szárnyon érkezik a szépség,
ma elkápráztat, holnap tovaszáll.
A pillangólét hamar múlik,
csak néhány nappalom és estem.
Nem is tudod, milyen vagyok.
Gyönyörű álcám rejti testem,
aranykalitkába zárja lelkem.
Csak pillantásom, mi tiéd.
Tekints bele a mélységbe,
keresd, kutasd ki vagyok!
Ember? Lepke? Mi vagyok?
Meglátod-e mit rejt a színes festék?
Megérzed-e a fényes gyöngyök
finom rezdülését,
mozdulatlan szárnyam
meg-megrebbenését?
Lehet, ha lehull a fenséges fejdísz,
A gyöngyök szanaszét gurulnak a padlón,
Lágy szellő libbenti tova a kék pelyheket,
Elveszítem fénylő, gyönyörű színemet,
Nem marad semmi, mit láthatna szemed.
De lehet, meglátod láthatatlan énemet.
midio.hu
Illusztráció: Szenczy Istvánné munkája
Címkék: Farsang, karnevál, Onódi Judit, Vers
