MiDió.hu - „Fúj a szódagyár”

Egykor rovatunkban megjelenő írásaink a régi Diósdot idézik fel. Most épp azt az időszakot, amikor még üzemelt a szikvízgyártás. De mi köze volt a szódavíznek egy Fáni nevű szamárhoz? Katica néni elmeséli.

A szódavíz ipari előállítási módszerének kidolgozása a pap-tanár Jedlik Ányos nevéhez fűződik. Ezen oxigénnel dúsított víz nagyarányú térhódítása a két világháború közé esik.

Diósdon id. Mihalek Fábián, majd fia, Károly foglalkozott szódavízgyártással. Károly bácsi és felesége, Vilma néni „Mihalek” feliratú (ma már kuriózumnak számító, sajnos községünkben és környékén sehol fel nem lelhető) literes, félliteres és háromdecis üvegekbe töltötték a szódavizet. Károly bácsi lovas kocsival vitte a sok üveg szódát az érdligeti kaszinóba és kocsmákba, urasági pincébe, a lőtéri kantinba, és a környék többi nagymegrendelőjéhez.

Mihalek Fábián

Mihalek Károly

A faluban élő „szamaras Kiss néni” (ma özv. Fekete Lajosné), szép kis szürke „Fáni” nevű szamarát Károly bácsi bérbe véve a faluban fuvarozta a buborékos vizet, no meg a rokon- és falubeli gyerekeket. (Mert nagyon szerette a gyerekeket.) Maradandó élményt nyújtott azzal, hogy felvette őket kocsijára.

Még az 1950-es évek fordulója táján is üzemelt a szikvízgyártás. El lehetett menni a házukhoz is szódavízért. Én is többször jártam ott, s álmélkodva figyeltem a műveletet. Magam előtt látom ma is Vilma nénit, amint üvegekbe tölti a szódavizet. Látom a betonpadlójú helyiséget, s a gyermekként hatalmasnak tűnő, nagykerekes töltőgépet. Az üveget a gép alá tartja, s közben töltődik, zizeg, fröcsköl az oxigéndús víz.

Legkedvesebb emlékem mégis a kis szürke szamár maradt, „aki” nap mint nap egykedvűen baktatva húzta a szódáskocsit, s „aki” minden reggel óramű pontossággal IÁ-zott. Mi, közelben lakók, óra nélkül is tudtuk, hogy reggel 6 óra van, mert „fúj a szódagyár”.

1951-ben az alapvető élelmiszernek titulált szikvizet 1,10 Ft/liter maximált áron árusították. Huszonhat évig ez volt az ára. 1977-től lett szabadáras termék. 1950-52-ben a virágzó szikvízüzemeket is államosították. Károly bácsiék ipara és a diósdi szikvízgyártása megszűnt. Idővel elterjedt a szifonokban házilag készített szódavíz, majd az ásványvizek fogyasztása. A szódavizet 2004-ben hungarikummá minősítették.