Október 29-én este – hosszú idő után ismét – részt vettem egy lakossági fórumon. Diósd polgármestere rendszeresen invitálja „disputára” a helyieket, hogy szót váltsanak a város aktuális ügyeiről.
A közösségi ház újonnan kialakított, akadálymentesített bejáratán egy idős asszony igyekezett kifelé érkezésemkor. Az általa gondosan betett ajtó kilincsét lenyomva, kényszeresen meghajolva, hirtelen arra gondoltam, Liliputban járok, a kilincs ugyanis úgy 50-60 centiméterre volt a földtől. Meglévő (igencsak kevés) műszaki érzékem teljességgel cserben hagyott: egyszerűen nem tudtam minek tulajdonítani ezt a méretbeli furcsaságot.
Aztán fény derült a rejtélyre. Bogó László polgármester ugyanis a napirenden lévő ügyek felsorolását éppen ezzel a témával kezdte: befejeződött a közösségi ház szigetelése, megtörtént a külső falak színezése. Már csak a bejárati ajtó cseréje van hátra, ha a testület ma, azaz október 30-án tartandó ülésén rábólint, vagyis megszavazza a nyílászárócsere költségét. Ha Columbó felügyelő viseltes ballonkabátját hordom, ekkor a homlokomra bökök és egy mélyet szívok a szivaromból: megvan! Az akadálymentes bejárat kiépítése miatt eltűnt a belső lépcső, ezért legalább fél métert le kellett vágni az ajtóból, így került a kilincs a padló közelébe… A résztvevők e témával kapcsolatban megtudhatták még, ha lesz rá keret, jövőre az ablakcserére is sor kerülhet.
Mint a diosd.hu egy minapi közleményéből kiderül, városunk lakosainak száma átlépte a 10 ezret, így a beszélgetésre szóló meghívást elfogadó 12-14 ember tulajdonképpen 800-900 polgárt képviseletében hallgatta a városvezetőnek az éppen aktuális ügyekről szóló, a részletekbe is belemenő ismertetőjét, illetve tette föl a másik fél részéről felmerülő kérdéseket, hozta szóba a mindennapokat megnehezítő problémákat a közlekedéstől (Homokos út, Sashegyi út, Gyár utca, Szabadság út) a jegenyefák kivágásáig, a közvilágítás fejlesztésétől (pl. Sárgarigó utca) a házszámozásig, az utak szélesítésétől (a 7-es út alatti városrész) és gyalogátkelő-helyek létesítésétől a temető bővítéséig, a vízelvezetés problémáitól (Tóth Ilona utca, Gyár utca) a Petőfi utcai iskola előtti reggeli parkolásig, a nem biztos hogy szabályos és szakszerű állattartástól (Gyár utca) az emberek életét megkeserítő és egészségét veszélyeztető égetésig.
Korrekt, tulajdonképpen jó hangulatú beszélgetés részese lehettem, melyen Bogó László polgármester és Szűcs Anna alpolgármester igyekeztek valamennyi szóba került téma hátterét, előzményeit és lehetőség szerint várható utóhatásait őszintén feltárni, a résztvevő polgárok pedig indulatoktól mentesen, nem ritkán öniróniával tették fel kérdéseiket, mondták el problémáikat.
Másnap, kedden hajnali háromkor, az óraállítástól vélhetően megkeveredve, megébredve azon gondolkodtam: miért is van hiányérzetem a tegnap esti program kapcsán? Merthogy van, az egyértelmű. Tudom, hogy most fejeződött be Diósd történetének egyik legnagyobb léptékű fejlesztése, a szennyvízcsatorna-rendszer kiépítése (nem rövid távú projekt volt, amikor 1986-ban ideköltöztünk, a mi utcánkban, a faluközpontban, éppen akkor adták át a vezetéket). Tisztában vagyok vele, hogy a gyermeklétszám folyamatos és dinamikus növekedése miatt (ami örvendetes) az önkormányzat fejlesztési pénzeinek zömét az óvodai és iskolai férőhelyek bővítésére költi. Mégis. A szomszédos települések (pl. Érd, Törökbálint) fejlesztési eredményeit ismerve óhatatlanul megfogalmazódik bennem a vélemény: az nem lehet, hogy egy 10 ezres város jelenének és közeljövőjének reális perspektívája „csak” a zebraépítés, a régi izzók led világítótestekre cserélése, a pincék csapadékvízzel történő elöntésének megakadályozása, facsemeték ültetése, a kátyúk betömése stb.!
Tudom, az itt élők, így a fórum résztvevői számára a felsorolt témák napi gondot jelentenek, márpedig a megoldatlan problémák igenis meg tudják mérgezni, el tudják lehetetleníteni a mindennapi életet, összességében akár veszélyeztethetik a biztonságos közlekedést, anyagi kárt és rossz hangulatot okozhatnak. Mégis…
A beszélgetésre indulva megbízást is kaptam otthon: ha lesz rá alkalom, kérdezzek rá egy (perspektivikus) témára (a sok közül). Például arra, hogy nem kellett volna-e a Petőfi és a Tisza utca sarkán fekvő méretes telket (melyen most, legalábbis úgy néz ki, hogy egy mini lakópark épül, újabb óvodai és iskolai férőhelyigényt generálva) az elköltöző ipari üzemtől a közösség részére, ha másként nem megy, közadakozásból (céges és lakossági felajánlások révén) megpróbálni megszerezni, hogy egy szép közparkot hozzunk létre, korszerű gyermekjátszótérrel? Úgy tűnik, hogy erről lekéstünk. De esetleg ugyanezt meg lehetne próbálni a tűz kapcsán üszkösen álló volt kesztyűgyári épülettel és telekkel, hogy ott egy, a városhoz méltó polgármesteri hivatal, közösségi ház stb. épülhessen majd.
Mikor szembesültem vele, hogy a másnapi ülésen a közösségi ház ajtócseréjéről és a Szabadság úti zebra megvilágítása ismételt tervezési költségeinek biztosításáról döntenek a képviselők, úgy határoztam, hogy elnapolom a fenti kérdések felvetését. De azért azt nagyon remélem, hogy valamikor egy tudós közgazdász, jogász vagy szociológus, netán egy PhD-hallgató, a meglévő dokumentumok, a testületi ülések jegyzőkönyveinek objektív elemzésével megírja településünk utóbbi 40-50 éves történetét. Megvizsgálja, hogy egy kis faluból és a köréje épült üdülőterületből hogyan lett egy 10 ezer fősnél nagyobb lélekszámú agglomerációs település, mely (külterület hiányában) nem tudott letelepíteni számottevő ipart, így – az itt élő, jelentős részben jómódú lakosság ellenére – maga a település tragikusan forráshiányos, szinte csak az intézmények és a város működtetésére elég a költségvetés, komolyabb fejlesztésre már nem jut pénz. Jó lenne, ha az utókor azért tudná, hogy a mindenkori településvezetés mely stratégiai döntések meghozatalakor (vagy meg nem hozatalakor) volt bölcs, és mikor kevésbé az, netán mikor követett el hibát. Az sem lenne tanulságok nélkül való, ha a tanulmányt készítő kutató az elemzést a mindenkori kormányzati intézkedések, a jogi környezet és nem utolsósorban a politikai, pártpolitikai összefüggések tükrében végezné.
Amíg be nem következik valamilyen csoda, marad a hónapról hónapra való élés, az éppen aktuális lyukak betömése (kátyúk esetében ez sem utolsó szempont!). Persze, ezeknek is örülnünk kell. Például annak, hogy a kivágott beteg fák helyére még az idén 60, 12–16 cm átmérőjű facsemete kerül; hogy jövőre 72 oszloppal bővül a közvilágítási hálózat, és a mostani 1600 helyett mintegy 2300 új, korszerű led fényforrás fog erősebb fényt adni az éjszakában; hogy bővül a temető, korszerűsödik a ravatalozó; hogy a Szabadság úti (a volt Kurta Kocsmánál lévő) gyalogátkelőhely mellett további három létesül (a Kossuth Lajos utcán az új óvodánál, a Petőfi u. – Tisza utca sarkán és a templomnál – csak tájékoztatásul: egy zebra tervezési költsége kb. 350 ezer forint, míg a kivitelezésért 3–5 millió forintot kell fizetni); hogy jövőre 15 millió forintot biztosít az önkormányzat a lakossági útépítések támogatására (a költségek 25%-át állja); hogy 150 millió forintot igényelt az önkormányzat útépítésre a Pest megye által kiírt pályázaton, mely elbírálás alatt áll; hogy – szintén pályázati pénzből – a 7-es út alatti részen egy 180 négyzetméter alapterületű, felnőttek által használható fitneszpark kivitelezése kezdődik meg hamarosan, ahova az önkormányzat gyermeksarkot is szeretne telepíteni.
A jelenlévő lakók saját településrészükkel, ingatlanukkal kapcsolatos konkrét kérdéseire is igyekeztek választ adni a városvezetők. „Mikor kerülhet erre sor, fogy az időnk…” – jegyezte meg az előttem ülő, őszes hajú polgár. „A következő 40 évében bizonyosan megvalósul” – jegyezte meg némi iróniával Szűcs Anna alpolgármester. A kérdező mosollyal nyugtázta az életkilátásaira való biztató utalást, ugyanakkor az arckifejezése egyértelműen jelezte: nem bánná, ha a jelzett ügy kicsit hamarabb rendeződne…
Kiss Zoltán
Címkék: Diósd
