Kerekei Sándort régóta ismerem. Egyrészt párszáz méterre lakunk egymástól, másrészt a 80-as–90-es években rendszeresen összefutottunk különböző rendezvényeken. Én a Honvédségi Szemlét képviseltem, ő a Magyar Televízió Híradó című műsora számára forgatott kamerájával. Nem tudtam róla, hogy a mozgóképkészítés mellett a fotózás is a hobbija – vagy annál kicsit több is. A 70-es években több ezer kiváló képet készített, melyek negatívjait, közel 1800 rögzített pillanatot a közelmúltban a Fortepan fotóarchívumnak ajándékozott.
Kereki Sándor 1968-ban, másodikos gimnazistaként fényképezőgépet kapott születésnapjára, ami tökéletes választásnak bizonyult. A következő években szinte minden szabadidejét fotózással töltötte. Mint egy interjúban elmondta, egy héten akár ötször is nekivágott a városnak, és sötétedésig járta az utcákat. A filmet maga kazettázta, maga hívta elő, a papírképeket pedig a konyhában nagyította le, ahol a sötétítést az ablakokra terített pokrócokkal oldotta meg.
Kereki Sándor az 1970-es években
Ahogy egyre jobban beleszeretett a fotózásba, úgy fedezte fel a laborálással foglalkozó könyveket, az Országos Széchényi Könyvtárban fellelhető fotós magazinokat, a különböző vegyszerrecepteket, és persze a fotóklubokat, ahol már egymástól is tanulhattak a hasonló érdeklődésű diákok. Nem sokkal később hazai és nemzetközi pályázatokra adta be a felvételeit, Bulgáriában például aranyérmet nyert a Fotófórumon. Több egyéni kiállítása volt, többek közt a Képzőművészetin, a Műegyetemen vagy a Budapesti Fotóklubban, de legtöbb fényképe asztalfiókban maradt.
Később már a sajtóban is jelentek meg fotói. Mégsem a fotós pályát választotta, bár a képi komponálástól nem került messze: tévés operatőr lett. 1975-ben került a Magyar Televízióhoz, 1989-től húsz évig, nyugdíjazásáig a Híradó stábjában dolgozott.
Elkészült fotói operatőri időszaka alatt a fiókba kerültek. Szerencsére most – a Fortepan felhívására – elővette a képeket, így azok közkinccsé váltak. „Nem szeretném, ha az unokáim dobnák ki ezeket a negatívokat” – mondta.
Mostantól minden régi fényképe látható a Fortepan archívumában. „Kiváló pillanatképein egy olyan fővárosi légkör tárul a szemünk elé, aminek ma már nyoma sincs. Akkoriban senki nem tiltakozott, ha lefotózták, és még a bérházak kapui is tárva-nyitva álltak, bárhová mehetett, bármit megörökíthetett” – nyilatkozott fényképeiről a Fortepan blog szerzője.
A Fortepan egy online digitális fotóarchívum, amely 1990 előtt készült fényképeket, elsősorban privát fotókat gyűjt. Az archívumot önkéntes szerkesztők működtetik, és lelkes amatőrök fejtik meg a sokszor minden információ nélkül érkező képek készítésének helyét, az ábrázolt eseményt, személyeket és más részleteit. A honlap 2000-ben ötezer, főként budapesti lomtalanításokon talált fényképpel indult. Mára 700 adományozó család csatlakozott a kezdeményezéshez, de több cég dokumentációs fotóanyaga és professzionális fotósok életműve is bekerült gyűjteménybe, így már 145 ezer képet tartalmaz az archívum. A Fortepanról minden fénykép nagy felbontásban letölthető, és a Creative Commons licensz szerint a forrás megjelölésével szabadon felhasználható.
A közelmúltban számos cikk, interjú született Sándor felajánlásáról. A Klubrádió Dobszerda című műsorában közel egy órát beszélgetett vele Váradi Júlia; a beszélgetés során nemcsak a fotókról tudunk meg további információkat, hanem a korszakról, valamint a kamera mögött álló emberről, Kereki Sándorról is. A műsor a rádió archívumában, valamint április 25-én, vasárnap délben élőben is meghallgatható.
K. Z.
midio.hu
Forrás: 24.hu, klubradio.hu, Fortepan
Fotók: Kereki Sándor felvételei a Fortepanon
Címkék: 70-es évek, Diósd, Fortepan, fotók, Kereki Sándor
