Harminc évvel ezelőtt, 1988 júliusában levél érkezett a diósdi községi tanácshoz Németországból, amelyben Hans Christ, a Hessen tartománybeli Alsbach–Hähnlein polgármestere hivatalos kapcsolat felvételét kezdeményezte a két település között. E dátumot követően indult el az a folyamat, melynek eredményeképpen a települések elöljárói 1989 őszén partnerkapcsolati szerződést írtak alá.
A jövőre három évtizedes évfordulóját megélő partnerkapcsolat történetét a fiatalabb generációk vélhetően kevéssé ismerik, ezért nem haszontalan a kezdetekre való visszaemlékezés. Az együttműködés 10. évfordulójára megjelentett füzetben (A barátság tíz éve – Zehnjärige Freundschaft) dr. Sárközy Dezső elevenítette fel a partnerségi szerződés kimunkálásának előtörténetét.
Mint leírja, a nyolcvanas évek második felében az NSZK kormányának politikájában fokozatosan erősödött az a törekvés, hogy a más országokban élő német nemzetiségiekkel kapcsolatot építsen, segítse őket nyelvük, kultúrájuk megőrzésében, gyakorlásában. Ennek eredményeként elkezdődött a partnerkapcsolatok építése az egyes német települések és német nemzetiségiek által is lakott magyar községek, városok között.
Az események egykori szereplőinek visszaemlékezései alapján Diósd esetében a Mohács–Bensheim testvérvárosi szerződés volt az egyik ispiráló tényező. Az Érden lakó Schneider István – Bensheimben élő unokatestvére kérésére – 1988 tavaszán öregfiúk focimeccset kezdeményezett a diósdi csapattal. A sportolókkal tartott egy ötfős zenész- és énekescsoport is, melynek egyik tagja, a hähleini „Harmonikás Szepi” a búcsúvacsorán megkérdezte Nagy István tanácselnöktől, mit szólna egy német településsel kiépítendő hivatalos partnerkapcsolathoz. A pozitív válasz után nem sokkal „két futár” érkezett Alsbach–Hähnleiból, akik megnézték a községet és tárgyaltak a vezetőséggel.
A vendégek valószínűleg jó benyomásokat szereztek Diósdról, mert július elején hivatalos megkeresés érkezett a diósdi tanács részére az alsbachi elöljáróságtól, amelyben jelezték: augusztus 2-án a partnerkapcsolat részleteinek megtárgyalására hivatalos delegációval Diósdra érkeznek.
A német delegáció fogadását a Községi Tanács július 7-i ülésén elfogadták, majd a testületi döntést felterjesztették a Megyei Tanácshoz.
A megye az engedély helyett egy kioktató levelet küldött, melyben leírták: a nemzetközi együttműködési tervet minden év szeptemberéig kell felterjeszteni, amelyet aztán jóváhagyás után a Belügyminisztériummal kell engedélyeztetni. Ez azt jelentette, hogy a község vezetése saját felelősségére, engedély nélkül fogadta a német delegációt és tárgyalt vele. De ugyanígy nem volt jóváhagyva a diósdi küldöttség 1988. novemberi németországi útja sem (a delegáció tagjai voltak: Nagy István tanácselnök, Hehl Mária, Natta Ferenc és Faluhelyi György).
A partnerkapcsolatot engedélyező levél sem a Megyei Tanácstól, sem a BM-től nem érkezett meg. A község vezetésének a szerződés ügyében egyetlen szervtől, a Magyarországi Németek Szövetségétől sikerült egyetértő választ kapnia.
„Partneri kapcsolat
jóváhagyása
Az 1988. március 11-én 31037/1988 számon engedélyezett »Magyarországi Németek« elnevezésű alapítvány jóváhagyja a magyarországi Diósd és az NSZK-beli Alsbach–Hähnlein községek partneri kapcsolatát.
dr. Manherz Károly, a kuratórium elnöke
Hambuch Géza, a kuratórium ügyvezetője
Budapest, 1989. május 5.”
A két településen a hivatalos engedélyek hiányában is töretlenül folyt az előkészítő munka, melynek lezárultával Nagy István és Reinhard Wennrich alsbach–hähnleini polgármester
1989 novemberében Diósdon, 1990 tavaszán pedig Alsbach–Hähnleinban aláírták a partnerkapcsolatot szentesítő alapító okiratot.
Kiss Zoltán
Fotók: archív