Október 11-én, vasárnap este 8-kor a budapesti Trip hajón (Budapest, Szilágyi Dezső tér, 2-es móló) különleges, színházi koncertet ad a Víg Mihály nevével fémjelzett, legendás Balaton együttes. A két részből álló műsor első felében Ady Endre verseit hallhatja a közönség a Balaton együttes megzenésítésében, előadásában. Az est második részében olyan Balaton-számokat játszik a zenekar különleges hangszerelésben, amelyeket ritkán adnak elő, illetve más köntösbe öltöztetve kerülnek színpadra a dalok.
Az alternatív zenét játszó Balaton együttest Víg Mihály és Hunyadi Károly alapították 1979-ben. A kezdetekben az alapítók saját szerzeményeiket, valamint Vető János és Kozma György verseket zenésítettek meg és adtak elő diavetítésekkel egybekötve a BME Bercsényi kollégiumában valamint a Kassák Klubban. Első koncertjüket az URH együttessel adták közösen 1980 szeptemberében egy pszichiátriai ambulancia udvarán. Víg Mihály 1982-től egy másik fontos együttesnek, a Trabantnak is meghatározó tagja lett, majd 1984-től állandóan változó kísérők (főként Európa Kiadó-tagok) társaságában léptek fel a csak rájuk jellemző szomorú rock’n’roll sanzonokkal. Végül az Európa Kiadóval közös 1886–87-es turné után a Balaton beszüntette működését.
1991-ben azonban újjáalakult az együttes, Víg Mihály ekkor Wahorn Simonnal és Oláh Imánuellel triót alkotott, hogy szerte az országban kisebb klubokban lépjenek fel. Az 1990-es évek végétől a Balaton egy még újabb felállásban ef Zámbó István együttesével és fúvósokkal kiegészülve koncertezett. Ekkortól főként klasszikus, nyolcvanas évekbeli sanzonjaikat, Trabant és Neurotic számokat játszottak, kiegészítve 1996-os dalokkal és a Hungária együttes pár számának csak a Balatonra jellemző melankolikus, szomorkás feldolgozásával.
A koncert első részében az együttes az 1919. január 27-én elhunyt költőt, újságírót, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakját, Ady Endrét idézi meg.
„Ő volt az, akiben teljes lett az idő, akinek elébe futottak az előfutárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani. Az egész nemzedék köréje csoportosult, így Ady Endre koráról kellene beszélni. Az első pillanattól kezdve, amint feltűnt, egyszerre formát kapott az addig khaotikus irodalmi tudat” – írta róla Szerb Antal 1934-ben, úttörő módon kijelölve Ady helyét a magyar irodalomban.
Nagy Gabriella író, szerkesztő így emlékezett Adyra a költő halálának 100. évfordulóján a Litera irodalmi portálon: „Ady mindig ott volt a polcon, mióta az eszemet tudom. A szentmihályi szobakonyhában, aztán a kelenföldi panelban, a derékig érő, vitrines könyvszekrényben a Vörösmarty mellett. Kis fekete kétkötetes, kézre álló, zsebben elfér. A Szépirodalmi adta ki 1956-ban. Anyám vette húszévesen. Aranyunk, Csokonaink nem volt, József Attila sem, de Ady, Vörösmarty, Petőfi és Shakespeare igen. Anyám olykor a kezembe adott egyet a verseskötetek közül, szertartásosan belelapozott, végigsimított a vászonkötésen, és megesketett, hogy nem viszem ki a lakásból. Nem mintha félni kellett volna ilyesmitől, de szükségesnek érezte jelezni, hogy különös becsben kell tartani a költészetet. Legfőként Adyt.
Úgy emlékszem, lenyűgözött, nem sokat értettem belőle, de valami elkapott. Aztán kamaszkoromban nyakon csapott, abban a korban, amikor minden gyerek megálmodja a maga Párizsát, és veszettül gyűlöli a Tisza-partokat. Nem csak megbabonázott, de pszichés fejlődésemben (kamaszos identitáskeresés) is erős támaszt nyújtott a Sem utódja… pár sora »Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény, / Lidérces, messze fény«. Hogy lehetek, sőt, én vagyok a fenség, az idegenség, a magam számára is megfejthetetlen, messzi bolygó, a titok.
Aztán persze véget ért a kamaszkor, a fiatal felnőttkor is elszaladt, túl voltam a prózáján, a cikkeken, olvastam a levelezését, és elég lett ebből az öntetszelgő, halálos, vad és komor szenvedélyből. Olykor azért elővettem a kis fekete kétkötetest, kihúzogattam a cetliket, és fennhangon felolvastam századszorra és százhuszonhatodszorra is a megjelölt részeket. Ilyenkor arra eszméltem, hogy megint találtam egy kaput, egy újabb bejáratot, nem csak a vers, hanem a világ belsejébe…”
Az előadás eredeti időpontja áprilisban lett volna, de a járvány miatt a koncertet októberre halasztották, és így ez egyben a zenekar 40. születésnapjával is szinte egybeesik, ugyanis a Balaton együttes első koncertjét 1980. szeptember 13-án adta a Kulich Gyula téri Pszichiátria udvarán, az URH zenekarral közösen.
K. Z.
midio.hu
Illusztrációk: Facebook
Címkék: Ady-est, Balaton együttes, Trip hajó
