Sorozatunkban Haris T. Csaba újságíró, szerkesztő foglalta össze gondolatait a midio.hu számára.

Lassan tizenhetedik napja ülök itthon. Ez sok idő, bőven elegendő arra, hogy az ember – csendes magányában, leszámítva a külön élő családtagok és barátok telefonhívásait – elgondolkozzon saját helyzetéről. Sok minden megfordul a fejemben, de alapvetően optimistán nézek a jövőbe. Azon a bonmoton kívül, miszerint „valahogy csak lesz”, azért látni kell, hogy milyen erők mozoghatnak a háttérben.

Az ember (mint faj) nagyon sok mindent meg- és túlélt. Háborúk, járványok tizedelték, és ez kétszáz évvel ezelőtt majdnem természetes volt. Az élet része – mondogatták szépapáink.

Ám azóta nagyot fordult a világ, alapvetően változott meg a tudomány. Például mit tudtunk pár évtizeddel ezelőtt a genetikáról, az emberi genomról? El tudom képzelni, hogy a nagy kutatóintézetekben milyen lázas munka folyik. Kutatók ezrei dolgoznak a megoldáson szerte a világban, így hazánkban is. Ha eljutottunk a Holdra, ha olyan gépezeteket vagyunk képesek csinálni, amelyek a naprendszer pereméről küldenek adatokat eddig csak távcsővel – vagy azzal sem – látott objektumokról, akkor valószínűleg ezzel a piciny, de alattomos ellenséggel is képesek vagyunk megbirkózni.

Persze, mondhatjuk: minél előbb, gyorsan, most és azonnal. A mostani (szubjektív megközelítésünk) szerint hajlamosak vagyunk arra, hogy sürgessük ezt a folyamatot. Az ember már csak ilyen: ha van valamire lehetőség, akkor azt igyekszik minél gyorsabban megragadni, kihasználni, saját hasznára fordítani. De lássuk be, ez nem így megy! Tudomásul kell vennünk, bármekkora is a tudásunk e téren, a hatékony védekezéshez idő kell.

Most türelemre és bizalomra van szükség. Bizalomra, a kutatók iránt, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezen a pandémián minél hamarabb túl legyünk. Ma nincs ember, se politikus, se tudós, senki, aki meg merné jósolni, hogy mikorra lesz áttörés.

Addig is ülünk otthon elrendelt vagy önkéntes karanténban. De mit lehet csinálni a várakozás és „bezártság” állapotában? Nos, elég sok mindent. Végig kell gondolni, hogy mik azok a dolgok, amiket már hosszú ideje halasztgatunk. Ezek máris észszerű elfoglaltságot adhatnak. Szándékosan nem mondok példákat, mert mindenkinek magának kell eldöntenie, mivel maradt adósa saját magának. Ha ezekkel a dolgokkal végeztünk – kinek-kinek vérmérséklete és elképzelése szerint –, máris eredményesnek tekinthetjük a kényszerűen otthonunkban töltött napokat. És közben arra gondolunk, hogy semmi sem tart örökké! Túl leszünk ezen is!

 

Haris T. Csaba

midio.hu

Fotó: Pixabay