Karanténforgácsok című összeállításunk ismét rangos szerző munkájával gazdagodott. Péntek Imre Zalaegerszegen élő József Attila-díjas költő, kritikus, újságíró küldte el a napokban született versét a midio.hu-nak.

Péntek Imre költő, író, újságíró

Péntek Imre

Ima a végső kegyelemért

Látod, barátom, üres az utca, egy-két autó, ha van,

a lázas parancsnak engedelmeskedve

Maradj otthon, ma mindenki meghúzza magát.

A gyerek távoktatással bajmolódik, nem hiába

nézi az okosképernyőt, ahonnan órák özöne

szállítja az iskolai információt, a megoldásra

váró példát, s míg a mama-papa távol, hajtja

a kollektív gépszjíat valahol, hogy működjön az ország,

legyen meleg, villany, s az üzletekben megannyi  áru –

ez hát az időnk, a járvány ideje, naponta szembesülünk

az újabb és újabb adatokkal, hány fertőzött, kezelt, gyógyult,

hánynak  tett be a vírus, egy végső rohamra kényszerítve őt,

a szájmaszk, időnk jellegzetes viselete, akaszd csak füledre

e komikus kelléket, így leszel jellegzetes alakja az utcafrontnak,

már senki sem mosolyog, inkább aggodalmaskodik,

és lesi a helyi adatokat  (pletykákat) ki honnan és hová

került, jobb esetben házi karanténban kapott esélyt,

hogy kihúzza a két hetet, míg tünetmentes lesz.

Ki küldte ránk e mételyt? Milyen boszorkánykeverék főzte

kétes fazekakban az irtózatos kotyvalékot? S ki szabadította ránk a láthatatlanok hadát, hogy a hörgők végsőt hörögjenek a szenvedésstációjában?

S hol vannak a siratóasszonyok, a halottkísérő kórusok, milyen plakátra kerül a jajongás eufóriája? Kinek vezényletére harsannak fel a gyászkürtök, s a leintés a csönd, a végletes, a végleges…

A földrészeket összekötő némaság. A rontás angyala szállt fölénk? A végzet eltiportjai támadtak fel ősi sírjukból? Talán Úr adósságlevelét tépik a telhetetlen szelek, s szórják elrongyolt darabokra?

Jöjj barátom, mondd el végső imádat, valamilyen kegyelemért.

Hátha megcsikordulnak a pokolbéli fogak, ártatlanságunk védelmében.

 

midio.hu

Fotó: 777.blog.hu, YouTube

 

 

 

Címkék: karantén, Péntek Imre, Vers