„A véradás az önzetlenség egyik legszebb formája ”

„A véradás az önzetlenség egyik legszebb formája ”

Nagyon régi vágyam volt, hogy véradó legyek, aminek az előzménye, hogy szeretett Nagymamám számtalanszor adott vért életében. Az emléklapjait, véradó igazolványait a mai napig őrzöm, most már a saját oklevelemmel együtt. Tavaly nyáron jutottam el először véradásra, és...
Érintések – Sárhelyi Erika: Ritmuszavar

Érintések – Sárhelyi Erika: Ritmuszavar

Tavaly december elején két dedikált verseskötetet kaptam születésnapomra. Gyors átlapozás után kiválasztottam néhányat Sárhelyi Erika versei közül, melyeket közre is adtam a midio.hu-n. Később alaposabban is megismerkedtem a két kötet anyagával; az egyik vers, amelyik...
A magyar nyelv és a magyar kultúra élő örökségünk

A magyar nyelv és a magyar kultúra élő örökségünk

Január 22-e a magyar kultúra napja, amelyet országszerte és a határokon túl is megünnepelnek, a koronavírus-járvány miatt azonban idén rendhagyó módon, elsősorban online programokkal. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy a...
Újratanulunk élni – Év végi gondolatok

Újratanulunk élni – Év végi gondolatok

Év végi számvetésre kért fel neves gondolkodókat, művészeket a hvg; az esszék a hetilap 51–52. dupla számában jelentek meg. Ezekből idézünk olyan gondolatokat, amelyek az írások egészének ismerete nélkül is sokatmondóak.   Fliegauf Bence rendező, forgatókönyvíró...
Volt egyszer egy „Kesztyűgyár”…

Volt egyszer egy „Kesztyűgyár”…

Úgy egy hónapja a legnagyobb létszámú diósdi FB-csoportban osztották meg a borítóképünkön szereplő képet, „volt kesztyűgyár, nincs kesztyűgyár” képaláírással. A poszt alatt többen megosztották emlékeiket a régi Diósdról, gyermekkorukról. A hozzászólók közül volt, aki...
Milyen bölcs lehet egy dió, egy vén diófa? – Diószüret 2020

Milyen bölcs lehet egy dió, egy vén diófa? – Diószüret 2020

Immár sokadik éve nálunk október végének, november elejének visszatérő hétvégi programja a dió- és „diófalevél-szüret”. Nem volt ez másként az idén sem. Ideköltözésünkkor ültettük a diófát; idétlen, botszerű husáng volt 1986-ban, ma méretes törzsű, tekintélyes éke az...
Lesz egy reggel – Ablak a kortárs irodalomra

Lesz egy reggel – Ablak a kortárs irodalomra

Úgy két évvel ezelőtt szerkesztő kolléganőm újságolta, verse jelenik meg a Bárkában. Bár nem volt idegen a név, de addig nem került a kezembe. Előfizettem rá, azóta olvasom. A mind tartalmában, mind kiállításában igényes folyóirat mindig a kezem ügyében van; jólesik...
Út a kisoviból – Boldog születésnapot, Rita!

Út a kisoviból – Boldog születésnapot, Rita!

Ki gondolta volna ezt annak idején a „kisoviban”…! Bizony jól érezték a szüleink, hogy ez a két lány veszélyes együtt… Hogy milyen volt eddig a közös utunk? Izgalmas, változatos, néha göröngyös-viszontagságos, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított. Sosem fogom...
„Még nyílnak a völgyben…” – Petőfi nyomában Koltón

„Még nyílnak a völgyben…” – Petőfi nyomában Koltón

Takács Tibor (1927–2014) írót, költőt, Táncsics Mihály-díjas újságírót nemcsak művei révén ismerhetik a diósdiak; többször is járt nálunk író–olvasó találkozón, sokan személyesen is találkozhattak vele a közösségi házban. 1997-ben a Kossuth Rádió felkérte, hogy írjon...
Mire megvénülünk… Benkő Jutka blogja

Mire megvénülünk… Benkő Jutka blogja

Először is leszögezem, furcsa dolog a korosodás – fejben az maradsz, aki voltál, fiatal bohém, álmokkal teli… És amikor belenézel a tükörbe, vagy netán még el sem jutsz a tükörig, csak felállsz a kényelmes foteledből, figyelmeztetnek a csontjaid – hahó, lassabban! –,...
Aki él, az éljen

Aki él, az éljen

Háy János az egyik kedvenc, de mondhatom, hogy legkedvesebb íróm, megveszem, olvasom a könyveit. A legfrissebb, Ne haragudj, véletlen volt című kötetének megvásárlását a diósdi könyvesboltban meggyorsította egy recenzió, amely a legolvasottabb internetes portálon...
Milyenek a magyarok? – Könyvajánló

Milyenek a magyarok? – Könyvajánló

Rövid, de annál szabatosabb könyvecske Lackfi Jánostól. Bevallom, eddig csak verseket olvastam tőle, de ez a fejezetekre bontott, édes-bús görbe tükör nagyon megnyerte a tetszésemet, fogok tőle olvasni más könyvet is. Minden fejezetben kiemeli jellegzetes...
Földközelben

Földközelben

A mai városi ember számára már kevésbé fontos a természet, mint évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt. Az urbanizáció következtében az élettereinkből kezd teljesen kiszorulni a természetes környezet, holott bizonyított, hogy a flórával és a faunával való kapcsolat...
Nincs garancia

Nincs garancia

Amikor beköltöztünk, még nem úgy tűnt, hogy ebből háború lesz. Csak néha tűntek fel itt-ott. Talán, hogy megnézzék, kik zavarták meg főhadiszállásuk nyugalmát. Felmérték a terepet, hogy aztán felkészülten, szervezetten támadhassanak. A ház régi. Valamikor a ’60-as...

Karanténforgácsok (7.) – Ima a végső kegyelemért

Karanténforgácsok című összeállításunk ismét rangos szerző munkájával gazdagodott. Péntek Imre Zalaegerszegen élő József Attila-díjas költő, kritikus, újságíró küldte el a napokban született versét a midio.hu-nak. Péntek Imre Ima a végső kegyelemért Látod, barátom,...

Lihegő

Ahányszor előfordul, hogy egy-egy súlyos kötelezettséged határidejének lejárta vészes közelségbe kerül, mindannyiszor pattanásig feszülhetnek az addig még el nem szakadt idegek, és jön a kapkodás, lótás-futásban elvégezni a feladatot, aminek kényszere vékony szálon,...

Karanténforgácsok (6.) –Jelentés a „Varázshegyről”

A koronavírus-járvány kapcsán indított sorozatunkat Mohai V. Lajos József Attila-díjas író, költő, esszéista gondolataival folytatjuk; a szerző a midio.hu felkérésére írta munkáját.      Akkor még hidegek voltak a nappalok, talán még a tócsákat is jéghártya borította;...

Karanténforgácsok (5.) – Rügyfakadás

Örömmel köszöntünk a midio.hu szerzői között egy „régi motorost”, Székelyhidi Attilát, aki hivatását tekintve angoltanár, de a tanítás mellett korábban rendszeresen publikált a diósdi sajtóban; utánozhatatlan stílusú írásaira bizonyára sokan emlékeznek még a helyi...

Karanténforgácsok (4.) – Semmi sem tart örökké!

Sorozatunkban Haris T. Csaba újságíró, szerkesztő foglalta össze gondolatait a midio.hu számára. Lassan tizenhetedik napja ülök itthon. Ez sok idő, bőven elegendő arra, hogy az ember – csendes magányában, leszámítva a külön élő családtagok és barátok telefonhívásait –...