1871-ben bocsájtották vízre, majd 1872-ben állt hadrendbe a LAJTA monitor, akkor még SMS LEITHA néven (SMS – Seiner Majestät Schiff, Őfelsége hajója). Azokban az időkben senki nem gondolta volna, hogy a hajó 150 év múlva is szolgálatban áll majd: múzeumhajóként a Dunán, az Országház előtt fogadja a látogatóközönséget.
A monitor kifejezés (latin: „őrző”, „figyelő”) a tengerészettörténetben egy viszonylag kicsi hadihajótípust jelöl, amely nem volt különösebben gyors vagy épp kiemelkedően páncélozott, de aránytalanul nagy ágyúkkal szerelték fel. Eredetileg a sekély tengerparti vizekre tervezték őket, ahol blokádőr-hajóként vagy a parti hadműveletekhez a tenger felől tüzérségi támogatást nyújtó egységként szolgáltak.
A kezdetek
A monitorok közvetlen elődei a krími háborúban (1853–1856) jelentek meg, amikor az alig 15 méter átlagos mélységű Azovi-tenger partjára települt orosz lőállásokat a kor brit és francia flottáinak fából épült (az orosz gyújtógránátokkal szemben védtelen) és zömmel még vitorlákkal hajtott hadihajói nem tudták sem biztonságosan megközelíteni, sem leküzdeni, ezért új, addig ismeretlen hajótípusokra volt szükség. Az egyik rendhagyó harceszközt egy brit tengerésztiszt, Cowper Phipps Coles (1819–1870) építette, mégpedig egy 32 fontos hajóágyúval felfegyverzett tutajt, amely sikeresen szétlőtte a Taganrog kikötőjében álló orosz raktárakat. Coles hamarosan bemutatta új terveit egy nagyobb tutajról, amelyen az ágyúkat a parti ütegeknek ellenálló, „lövésálló” páncélkupola védelmébe rejtették – ezt azonban a háború befejezése miatt már nem alkalmazták. Ötletei nyomán mindazonáltal megszületett a modern monitorok összes lényeges jellemzője: a kis merülés, az erős páncélzat és a kis számú, de nagy tűzerejű, forgó lövegtoronyba épített ágyú.
Coles tutaja, a LADY NANCY 1855-ből
A monitorok első példányát – a típusnak is nevet adó USS MONITOR-t – 1861-ben alkotta meg a svéd származású amerikai mérnök, John Ericsson az észak-amerikai polgárháborút (1861–1865) vívó Egyesült Államok számára. A forgó páncélkupolával védett ágyúkkal felszerelt hadihajó első terveit még 1854-ben vetette papírra (egy évvel Coles előtt), s eredetileg a franciáknak ajánlotta fel, akik azonban elutasították. Ezt követően fordult az Unióhoz, amikor annak sürgősen új, ütőképes hadihajókra volt szüksége a páncélos hadihajókat bevető déli Konföderáció elleni tengeri blokád fenntartásához. Bár a USS MONITOR egy heves viharban elsüllyedt, a hagyományos oldalütegsort viselő CSS VIRGINIA páncélossal vívott ütközet tapasztalatai bebizonyították, hogy a forgó lövegtornyos páncélosoké a jövő. A monitor típus az Egyesült Államok haditengerészetében hosszú ideig szinte egyeduralkodó maradt: Az 1862–72 közti évtizedben 14 hajóosztályban 60 nyílt tengeri és partmenti, kikötői, illetve folyami, 1896–1900 között pedig 4 osztályban 9 nyílt tengeri monitort építettek.
A LAJTA (LEITHA) monitor
A hajó történetének első fejezete 1872-es szolgálatba lépésekor kezdődik és az első világháborúig tart. Ebben az időszakban harci cselekményekben vett részt, tartalékban volt, illetve többször átépítették, korszerűsítették. 1876. december 18-án esett át a tűzkeresztségen legénységével együtt, amikor testvérhajójával a MAROS-sal a belgrádi erődöt lőtték. Első jelentősebb átépítése 1887-ben történt. Ennek során a harci cselekmények tapasztalatait figyelembe véve a hajó tűzerejének növelése és védelmének erősítésére helyezték a hangsúlyt. Ezt követően a LAJTA 1888-ban ismét aktív szolgálatba lépett. 1893-ban ismét korszerűsítésen esett át, amelynek során a régebbi, már elavult lövegeket cserélték le korszerű Krupp lövegre, valamint új hajógépeket kapott, és a páncélzatot is megerősítették. Ezt követően szolgálatba lépett, és első alkalommal gyakorolta a szárazföldi csapatokkal történő együttműködést. Az ezt követő időszakot a gyakorlatok, a tartalékba helyezés és a teljes készültség szakaszai váltakozva jellemezték, aminek az 1914. július 28-ai hadüzenet vetett véget.
A hajó hosszmetszete
A monitor az első világháborúban
Az első világégés harci cselekményei a szárazföldön, a levegőben és természetesen a vizeken is folytak, hatalmas emberáldozatokat követelve. Hadszíntérré váltak a belvizek, és az itt zajló harcok aktív résztvevője volt a LAJTA monitor is. Augusztus 11-én másodszor, ezúttal a világháborús tűzkeresztségen esett át. Kíséretet látott el egy konvojban, és közben szerb parti ütegekkel került tűzharcba. A világháború során hajófedélzeti lövegeivel számos alkalommal hathatósan támogatta a szárazföldi csapatok harcát, illetve több jelentősebb ütközetben is részt vett, köztük Belgrád elfoglalásánál is jelentős szerepet játszott. A harcok sajnos nem múltak el nyom nélkül, több alkalommal kellett a hajót javítani, ezek során a tüzérséget és a páncélzatot erősítették meg. Negyvenhat évet felölelő aktív szolgálata 1918-ban ért véget a Duna torkolatában, testvérhajója a MAROS társaságában.
Pályafutásának következő fejezete hosszú éveken át tartott, de ezt már nem katonai alkalmazásban, hanem „civilként” teljesítette. A teljes leszerelést követően eseménytelen és hányattatott évek következtek úszó munkagépként. A hajót 1921-ben teljes fegyverzetétől és felépítményétől megfosztották. „Civil” pályájának kezdetét homály fedi, de nagy részét elevátorhajóként töltötte FK 201 néven.
A hajó megmentése az utókor számára
Megmentésének folyamata hosszú volt és eseményektől tarkított, de az áldozatos munkának és a sok erőfeszítésnek köszönhetően 1992. november 11-én a hajót védetté nyilvánították. Újjászületésére azonban még várni kellett. A lelkiismeretes és kitartó előkészítésnek köszönhetően 2010 márciusában a hajó sólyára került, és megkezdődött az 1887-es állapotának megfelelő felújítása. 2014. augusztus 15-én ünnepélyes keretek között újrakeresztelték LAJTA MONITOR MÚZEUMHAJÓ névre, és egyben a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Tiszteletbeli Zászlóshajójává nyilvánították. Végleges kikötőhelye az Országház előtt lett kijelölve, ahol napjainkban is fogadja a látogatóközönséget.
A LAJTA MONITOR MÚZEUMHAJÓ teljes körű és hiteles képet nyújt mindazoknak, akiket érdekel egy korszakváltó haditechnikai eszköz alkalmazása, története és a rajta szolgálók mindennapi élete. Idén a 150. évforduló alkalmából rendezett vándorkiállítás több helyszínen is megtekinthető lesz, köztük Debrecenben, Pákozdon és Szegeden.
midio.hu
Forrás: Sebestyén Tibor: 150 éve szolgálatban (Honvéd Altiszti Folyóirat, 2022/3. szám–megjelenés alatt); Dr. Balogh Tamás: Százötven éve szolgálatban (Obsitos., 2022/3. szám–megjelenés alatt)
Illusztrációk: Honvéd Altiszti Folyóirat (2022/3.–megjelenés alatt), Obsitos (2022/3.–megjelenés alatt)
Címkék: 150 év, Lajta, monitor, múzeumhajó, szolgálat
