Klímaválság, ökológiai válság… Mit tehetnék én? Semmit! – hangzik gyakran a válsz. Azaz… Az hogy a víz az élethez nélkülözhetetlen, nagy kincs, és belátható időn belül mérhetetlenül nagy kincs lesz, banális igazság, mely legfeljebb egy közömbös bólintást tud kiváltani, valódi figyelmet és cselekvést sajnos csak igen ritkán. (Bár a tavaly decemberi hatalmas diósdi csőtörés kapcsán valamennyiünk számára kézzelfoghatóvá vált a probléma). Réder Ferenc okleveles biológusmérnök egy másik irányból közelíti meg a témát.
Induljunk a klímaválság felől
Sokan kizárólag a szén-dioxid vagy metán légköri jelenlétéhez kötik ezt a problémát. Bár a légkör legkülső, ÜHG- (üvegházhatású gáz) rétegei tényleg nagyon fontosak, de a felszínközeli réteg hatása sem elhanyagolható, különösen azért nem, mert benne élünk. Van ennek a rétegnek egy jelentős összetevője, amely pont úgy, mint az otthoni klímák hűtőközege, jelen van folyékony és cseppfolyós állapotban is, hőt szállít, és ÜHG-hatása erősebb a széndioxidénál. Ez a víz, a környezeti klímánk hűtőközege. A felhők a beérkező fényenergia egy jelentős részét visszaverik, még mielőtt az a felszínen hővé alakulhatna. A felszínen elpárolgó víz pedig hőt von el a környezetéből, és leadja azt a csapadékképződés helyén, a légkör magasabb rétegeiben. Ez a látens hőszállítás.
A vízkörforgás két fontos ciklusból áll. Az egyik a nagyvízkör, amely az óceánok, tengerek felől szállítja a nedves légtömegeket, és a szélsőséges események nagy részéért felel (árvizek, aszályok, hosszabb hőmérséklet-anomáliák). A másik a kisvízkör, amely a helyben lehulló csapadékot hasznosítja újra, szállítja kisebb távolságokra, és a nagyvízkör szélsőséges eseményeinek hatását tompítja. Egy-egy területen a csapadék 30–60%-át is a kisvízkör biztosítja, ennek különösen aszályos időben, tengerektől távol van nagy jelentősége. Jellemzően a kisvízkör eredményezi például a csendes, nyári koraesti záporokat.
A kisvízkör az a pont, ahol összekapcsolódik a klímaváltozás és a biológiai sokféleség problémaköre is. Legfontosabb eleme a hatékony párologtatást végző természetes növényzet – pont, mint a házi klímaberendezés motorja, csak sokkal intelligensebb. Teljesítménye: egyetlen fa (5 m lombkorona-átmérővel) napi több száz liter vizet képes elpárologtatni; minden 100 liter víz 70 kWh teljesítménnyel hűti a közvetlen környezetét és segíti a következő csendes eső létrejöttét. A fák levelein lévő gázcserenyílások kifinomultan működnek: hőmérséklet, páratartalom, talajnedvesség, fényviszonyok összehangoltan eredményezik az aktuális párologtatást, pillanatról pillanatra szabályozva azt. Ettől a mi berendezéseink még igen messze vannak. Nem is csoda, az életnek a tökéletesség ezen szintjéhez milliárd évek álltak a rendelkezésre, nekünk pár száz…
Az, hogy a biológiai sokféleségnek köszönhetjük a bolygónk élhető állapotát (tiszta levegő, ivóvíz, táplálékaink…) már szintén alapinformáció. A biológiai sokféleség szempontjából az egyik legfontosabb élőhelyek a vizes élőhelyek, a vízfolyások és azok parti sávja. Ez akkor válik legegyértelműbbé, ha ránézünk Magyarország közlekedési térképére: végtelenül felszabdalt tájat látunk, ahol az ökoszisztémák létének alapját jelentő kapcsolódásokra egyedül a vízfolyásaink adnak lehetőséget, ezek az élővilág utolsó menekülő útvonalai.
Mit tehet egy közösség, mit tehetek én?
A fenti bevezetőből következik, hogy a jelen komplex válságra csak azok a megoldásaink lesznek fenntarthatóak, melyek megőrzik, vagy még inkább helyreállítják a táj eredeti funkcióit, a kisvízkört és a biológiai sokféleséget, és ezekhez szorosan kapcsolódva a talaj egészségét. Hogyan vonatkoznak ezek miránk a hétköznapokban? Mit tehet egy faluközösség, mit tehetek én?
Nagyon sokat. Egyre több, jó ötleteket tartalmazó netes oldalon tájékozódhatunk az ökobarát kertekről. Az ökoszisztémában minden mindennel összefügg, azaz a rovar- és madárbarát kertnek hatása van még a klímára is. Kiemelendő, és nem lehet túlhangsúlyozni az idős fák (és ahol csak maradhatnak, a holt fák) szerepe. Egy-egy idős fa mögött 50-100 évnyi növekedés van, amit veszítünk a felesleges eltávolításával, a védelem hiányával. Ez az időtáv mutatja a faültetések fontosságát is, azaz nem lehet ezt elég korán elkezdeni.
A vízhasználat fontosabb elemei
Az otthonainkba kerülő ivóvíz előállítása vagy onnan távozó szennyvíz tisztítása igen drága infrastruktúrát és sok energiát igényel. A rezsicsökkentéssel gyakorlatilag a tartalékokat már feléltük, jelenleg unokáink vagyonát használjuk. Azaz lehet, hogy a víz most olcsó, de nekik majd drága lesz, takarékoskodjunk vele, és emeljük fel a hangunkat a fenntarthatatlan politikai döntések ellen. Magyarországon a szennyvíztisztító telepek jelentős része nem rendeltetésszerűen működik, csak kever a „kakin”, és azt nyelheti aztán a környezet, amíg bele nem pusztul. Az ivóvízhálózatunk veszteségei 20-50%-ot tesznek ki, ennyi folyik el belőle, míg hozzánk ér.
Tehát, a fentiek miatt, kerti víz használathoz a legrosszabb megoldás az ivóvíz. A következő igen rossz megoldás a fúrt kutak használata, ehhez, akár a fák esetében, az időtáv végiggondolása ad támpontot. Eleink pár méteres ásott kútja, a felszín közeli „talajvizek” megcsapolása nem okozott problémát, az akár az adott éven belül pótlódhatott is. A vizet egy mélyebb kerekeskútból is takarékosan használták, hiszen kézi erővel kellett azt felhúzni. A modern automata rendszerek nemcsak hogy nem takarékosak, de mélyebb, 30-40, akár 100 méteres mélységekből is felhozzák a vizet, melynek pótlása már évtizedeket vehet igénybe, azaz megint csak gyermekeink vagyonát fogyasztjuk. A legfenntarthatóbb megoldás a ciszternás csapadékgazdálkodás, hiszen ezzel egy valóban megújuló anyagforrást használunk fel. Túlfogyasztás nem lehetséges, hiszen annyit használhatunk, amennyit gyűjtünk. Míg a legtöbb ország fokozatosan szigorít a fúrt kutak használatán, hiszen ez a jövő generációk érdeke, Magyarország egy populista kezdeményezés mögé állva szinte teljesen elengedte ezek szabályozását. Összegezve, a csapadékvíz-gazdálkodás során a legjobbak a telken belüli megoldások, azaz annyi vizet tárolni, szikkasztani, hogy ne hagyja el csapadék a telkünk határát.
A vízfolyások kérdése egészen más, azok a táj, az ökoszisztéma nélkülözhetetlen elemei, ezeknek szent területeknek kellene lenniük, mint ahogy a világban sok helyen azok (lásd jogi személyiség garantálása vízfolyásoknak Új-Zélandtól Indián át Kanadáig). A csapadékvíz utcai elvezetőárokba való vezetése rossz megoldás. Ekkor ez a vízmennyiség nem csak az én telkemről fog hiányozni (nem pótolja a kutam vizét, nem telíti a talajban a fák gyökérzónáját, párolgásával nem mérsékli a nyári hőhullámokat), de a gyors lefolyás miatt a patakunkból is hiányozni fog, növelve az árvíz- és aszálykockázatokat is.
A legrosszabb megoldás, ami már hivatalosan is büntetendő, az a csapadék szennyvízcsatornába kötése. Ezzel nagy károkat okozunk, mert a lökésszerű csapadékvíz-terhelés kimossa a szennyvíztelepek víztisztítást végző aktív iszapját. Ennek a helyreállása hetekbe telik, amíg a tisztítatlan szennyvízzel patakjainkat terhelik. Szerencsére ez egy egyszerű csatornafüstölési eljárással könnyen kimutatható, a vétkesek utolérhetők. Ha van ilyen ismerősünk, figyelmeztessük ennek várható negatív következményeire.
A víz meghatározó tényező
A jó megoldásoknál is mindig vannak még jobbak, ezekre nem tudok most részleteiben kitérni, de példaként néhány: alomszék- vagy komposzt-WC, saját szennyvíztisztítás és szürkevíz-felhasználás, permakultúrás kertművelés, mélymúlcs használata…
Zárásul tehát a lakóhelyünk mikroklímájától a biológiai sokféleségen át a táj állapotáig az egyik legmeghatározóbb tényező a víz. A víz lehet a megoldás az összetett környezeti válságra, mi pedig tényleg sokat tehetünk ezen a téren is. Legyünk mindannyian vízőrzők.
Egy fa hűtő hatásának számítása: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Transpirational_cooling_(biological)
A biológiai sokféleség fontossága: https://biokutatas.hu/hu/page/show/roviden-a-biologiai-sokfelesegrol
Sugárzási egyenleg: https://masfelfok.hu/klimaszotar/
Ivóvíz problémák: https://www.facebook.com/vizkoalicio
Szennyvízproblémák: https://www.facebook.com/search/top?q=%23szarfoly%C3%B3
Réder Ferenc
okleveles biológusmérnök, fejlesztéspolitikai szaktanácsadó
Fotó: A szerző felvételei és Facebook
(Az írás a Zámori Hírek 2024/1. számában jelent meg)
Címkék: cselekvés, klímaválság, ökológiai válság, víz
