November 4-e, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulója 2013 óta hivatalosan is nemzeti gyásznap. Ezen a napon a forradalom és szabadságharc áldozataira emlékezünk.
1996-ban a korszakkal foglalkozó történészek, a magyar–osztrák kétoldalú kapcsolatok alakításában egykoron aktív katonadiplomaták segítségével és ajánlásával jutottam el Ausztriába az 1956-os események résztvevőihez – köztük Oberst Nicolaus Horváthhoz, azaz Horváth Miklós ezredeshez, a bécsújhelyi katonai akadémia tanárához, aki 1956 októberében tiszti iskolásként vett részt a Bundesheer-bevetésben –, akik képet adtak a magyarországi forradalom kitörése, majd annak leverése után a határon és annak térségében történtekről.
Díszmenet a bécsújhelyi katonai akadémia főépülete előtt
Hadseregépítés – gyorsított ütemben
Ausztria, az ország függetlenségét biztosító osztrák államszerződés aláírásáig, hivatalosan nem rendelkezett hadsereggel, azonban a három nyugati zónában működő Szövetségi Csendőrség (B-csendőrség) már jelentősen kiépült, 1955-ben hétezer főből állt. Az osztrák hadsereg törvénybe iktatására 1955. szeptember 7-én került sor. A volt B-csendőrség egységei 1955. szeptember 22-én lépték át a korábbi szovjet zóna határait, és szeptember 26-án díszszemlét tartottak Bécsben, az államelnök előtt. A nyugati nagyhatalmaknak tett ígéretnek megfelelően az osztrák kormány gyors ütemben teremtette meg a honvédelem feltételeit. 1956 januárjában kialakult a hadsereg szervezeti kerete. 1956 őszére jutott a hadseregszervezés arra a fokra, hogy újoncokat hívjanak be. 1956. október 15-én 13 ezer sorköteles vonult be a Bundesheerhez.
A semlegesség próbája
A magyarországi események hírére október 24-én rendkívüli értekezletet tartottak a Szövetségi Belügyminisztériumban, amelyen részt vett Fussengger ezredes, a Bundesheer főszemlélője, valamint ott voltak a keleti tartományok biztonsági igazgatói és csendőrparancsnokai. A tanácskozás résztvevői megállapították, az osztrák terület ellen irányuló külföldi intervenciónak kicsi a valószínűsége. A Bundesheer jelenlegi állapotában csupán arra lenne képes, hogy rövid ideig tartó harccal demonstrálja Ausztria ellenállási akaratát. Ahhoz azonban elegendő az erő, hogy a beözönlő – részben felfegyverzett – menekültáradatot lefegyverezze és internálja, valamint megvédje a határkörzet lakosságát az atrocitásoktól. Kisebb erőkkel végrehajtott határsértéseket képes visszaverni, azonban a harccselekmények osztrák területre történő átterjedése – vagy nagyobb erők benyomulása – esetén a gyengén felszerelt erők nem képesek a helyzet kezelésére.
Osztrák katona figyeli a magyar határt
Az alkalmazhatóság fő nehézségei abból adódtak, hogy az újonc katonák még csak néhány napos kiképzést kaptak. A politikai vezetés a lehetséges alternatívák áttekintése után úgy döntött, hogy a frissen bevonult, kiképzetlen sorkatonák szervezetszerű alkalmazása szóba sem jöhet. Végül úgy határoztak, hogy riadóalegységeket kell létrehozni a hivatásos katonák, a tiszti iskolások és a keretállomány (a B-csendőrség) egy részéből. A riadószázadok kisebbik hányadát a határközelbe vezényelték, míg a többi mozgó tartalékként – a riadókörletekben –folytatta az újoncok kiképzését.
Október 27-én a határbiztosító erők készen álltak a feladat-végrehajtásra: Bruck an der Leitha körzetében a 2. dandár, Wiener Neustadt–Eisenstadt térségében az 1. dandár, míg Dél-Burgenland–Steiermark körzetében az 5. dandár alegységei.
Bor és cigaretta
A november negyedikei magyarországi szovjet intervenció után megindult a menekültáradat a határon.
Magyar menekültek
A Szövetségi Védelmi Minisztérium így értékelte a kialakult helyzetet:
„1. A mai napon az oroszok nagy szélességben széthúzódtak az osztrák határ mentén és a budapesti rajtaütéssel összhangban lőtték a magyar lakosság egy ’nagy létszámú’ menekülő csoportját. Magyar katonák első alkalommal léptek nagyobb számban osztrák területre és mindenütt ellenállás nélkül hagyták magukat lefegyverezni. Orosz részről számolni kellett a magyar határ további lezárásával.
- II. Csoportosítás térségében: menekültroham mindenekelőtt Szentgotthárd térségében. Eddig mintegy 2500-3000 menekült jutott át, ebből kb. 80-100 honvéd katona, akiket internáltak, civil menekülteket a polgári hatóságok gyalogmenetben Graz felé irányították. A 17. tábori vadászzászlóalj 2. századát (az 1. szakasz nélkül) a Feldbachba vezető útra irányították, a Rába-völgy jobb biztosítására.
- I. Csoportosítás térségében: a jobb szárnyon igen csekély a menekültmozgás. Sopronnak a szovjet páncéloscsapatok által történt elfoglalása nagy menekültáradatot idézett elő, mindenekelőtt a Sopron–Eisenstadt útvonalon. Hivatalos közlések szerint itt kb. 5000-7000 menekült vonult át, akiknek a továbbszállítását a civil hatóságok megkezdték. Klingenbachban 100-200 magyar katonát fegyvereztek le, akiket az eisenstadti internálóhelyen gyűjtöttek össze. A Fertő tó keleti térségében élénk felderítőjárőr-tevékenység folyik; 50 határt átlépő honvédet lefegyvereztek és internáltak, egyébként a menekültmozgás csekély mértékű.
- Klosterneuburg internálótábort november 5-én 500 fő befogadására tették alkalmassá.”
Horváth ezredes emlékei
Horváth Miklós ezredes 1956 októberében tiszti iskolásként vett részt az eseményekben, ő mesélte el, hogy október 24-én a szögesdrót egy részét már lebontották. A magyar katonák piros-fehér-zöld szalagot hordtak a karjukon, sapkájukról letépték a sapkarózsát. Az osztrák katonák nem tudtak magyarul, a magyarok nem beszéltek németül – az illetékesek ügyeltek arra, hogy a nyugati határra a keleti országrészből, a román határ mellől hívjanak be fiatalokat –, így egyszerű katonai jelekkel kommunikáltak; „Mi cigarettát adtunk nekik, ők borral kínáltak. Valamennyi bajtársam nevében mondhatom: szívünk a magyarokért dobogott.”
Horváth Miklós a járőr élén. A fiatal tiszti iskolás fotója később bejárta a világot
Horváth Miklós ismeretei szerint a határbiztosítás időszakában nem voltak nagyobb incidensek, kisebb események viszont sűrűn előfordultak. Az oroszok gyakran egészen a határig üldözték a menekülőket, s arra is volt példa, hogy még akkor is tüzeltek rájuk, amikor ők már átlépték a magyar határt. Ilyen incidens történt november 11-én Heiligenkreuznál, 12-én Rechnitznél és Luisingnál, 15-én Boschendorfnál, valamint 24-én Neckenmarktnál.
November 23-án volt egy érdekes esemény, melynek híre a világsajtót is bejárta: egy svájci férfi – ügyet sem vetve semmire – milic-egyenruhában, felfegyverezve lépte át a magyar határt azzal a céllal, hogy részt vegyen a szabadságharcban. Amikor aztán dolgavégezetlenül visszatért, az osztrák csendőrség feltartóztatta.
Horváth Miklós, azaz Nicolaus Horváth 2008-ban nyugállományú dandártábornokként a Közel-Keleten
Horváth ezredes elmondta: gyakran fordultak elő szívszorító, megindító események is. Ezek között említette a soproni egyetemisták történetét.
„Mintegy harminc soproni felfegyverzett egyetemistát az oroszok a határra szorítottak. A fiatalok átlépték a határt, hogy aztán más irányból visszatérve folytassák a harcot. Mi, osztrák katonák, mélységesen egyetértettünk a magyarokkal, de parancsunk volt rá, hogy a fegyvert el kell venni. Fel voltak háborodva, többen sírtak. Egyszerűen nem akarták megérteni, hogy lélekben velük vagyunk, de a törvény az törvény. Nagy részük visszament, fegyverrel. Részünkről ez nem volt teljesen szabályos eljárás, hiszen mintegy 300 méter mélységben osztrák területen voltak.”
A reménység hídja
Megbízható adatok szerint Ausztriába 1956–1957-ben 181 000 magyar menekült érkezett. A legtöbben novemberben lépték át a magyar–osztrák határt: szám szerint 113 800 menekült. Túlnyomó többségük hamarosan elhagyta Ausztriát, mivel az osztrákok képtelenek voltak ilyen sok embert befogadni. A nyugati kormányok jó néhány menekültet fogadtak be, és a menekültügyi szervezet révét anyagilag is segítették a hazájukat elhagyó magyarokat.
Magyar menekültek Ausztriában
Ausztria kormánya és lakossága tiszteletet parancsoló módon oldotta meg a magyarok befogadásának ügyét. Tette ezt Ausztria egy olyan időszakban, amikor alig egy éve élvezte szuverenitását, és gazdasági viszonyai még erősen magukon viselték a háborús megpróbáltatások nyomait.
Ruhaosztás
A legtöbb menekülő a Hanság-főcsatornán át az ausztriai Andauba vezető fahídon lépte át a határt. A hidat később az oroszok felrobbantották, amelyet aztán évtizedekkel később az osztrák és a magyar hadsereg újjáépített.
Kiss Zoltán
midio.hu
Fotó: Bundesheer.at
Címkék: 1956, Ausztria, Bundesheer, Horváth Miklós ezredes, menekültek
