“Ha egy mérőműszeren meghatározható lenne, hogy az életed mennyit ér, akkor azon az egységek azok a percek lennének, amikor másoknak örömet szereztél. Mennyire volt hasznos, hogy csendesen elindultál valamerre, útra keltél? Mennyivel lett szebb az a nap, amelynek reggelén felkeltél ágyadból? Szavaidtól többek, nyugodtabbak, okosabbak lettek-e az emberek? Sikerült felráznod az életük romjaiban süllyedő társaidat, a reményteleneket? Amerre jártál, virágok nyíltak a lábad nyomán? Gondolkozz el, tedd fel magadnak a kérdést: valóban ajándék vagyok a másik ember számára? A tetteim és a szavaim simogatnak? Olyan vagyok, mint a lágy, csendes, életet adó tavaszi eső, vagy mint a szelíd napfény, mely virágbomlásra indítja a másik emberben a félénk rügyeket?”

Böjte Csaba

Fotó: midio.hu

Címkék: Böjte Csaba