„Településfejlesztés? Turizmusfejlesztés!” címmel szervezett előadást a diósdi Pro Civitate – A Városért Egyesület május 6-án a közösségi házban. Az előadó dr. Princzinger Péter jogász, turisztikai szakember, a Magyar Turisztikai Szövetség (valamint a Magyar Kerékpáros Szövetség) elnöke volt (aki egyébként diósdi lakos és a szervező egyesület tagja).
A rendezvényt megnyitó Dizseri András elmondta: az előadás és az azt követő beszélgetés célja annak felvázolása, hogy milyen lesz, lehet a jövő Diósdja, és e jövőképben milyen szerepe lehet a turisztikai fejlesztéseknek. A felkért előadó két évig a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgató-helyetteseként részt vett a hazai idegenforgalmi fejlesztéseket meghatározó jogszabályok előkészítésében, 2017 őszétől pedig a Magyar Turisztikai Szövetség elnökeként aktív alakítója a területet meghatározó folyamatoknak.
Az előadó elmondta: közel 20 éve tart előadásokat, de még nem izgult úgy, mint most, a „hazai” közönség előtti első bemutatkozásán. Hamar kiderült, a szerénység kicsit túlzó volt: a mintegy negyven érdeklődő alapos és színes, illusztrációkkal alátámasztott áttekintést kapott az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág jelenéről és fejlődési lehetőségeiről. A világ mintegy 7 milliárd lakosából évente több mint 1 milliárdan kerekednek fel, hogy közelebbi-távolabbi úticélokat látogassanak meg. (A legnagyobb számban az indiai és kínai turisták száma nő – ez részben a hatalmas országok lélekszámából is következik.)
A hazai turizmus évente mintegy 10-11 millió (külföldi és hazai) látogatóval számol, akik 30 millió vendégéjszakát töltenek el a szálláshelyeken. Az évi 2000 milliárd forint árbevétel a hazai GDP mintegy 10%-át adja. A szakemberek értékelése szerint bőven van még tartalék az iparágban, ezért a kormány igyekszik dinamizálni a területet, melynek eredményeképpen a GDP-ből való részesedés perspektivikusan elérheti a 16%-ot is.
A kérdés az, hogy hogyan? Mit kell tenni? Milyen startégiát kell kialakítani – tette fel a kérdést az előadó. A beavatkozási területek között említette a kínálat bővítését, fejlesztését, a minőségi szemlélet általánossá tételét, a közreműködő szereplők közötti kooperációt és a kommunikációt. „A turizmus területén létezik olyan kooperáció, amiből mindenki nyer”– hangsúlyozta.
Diósdi adottságok, sajátosságok
Az előadó aláhúzta: a közép- és hosszú távú megyei, térségi és helyi településfejlesztési tervek kialakításánál fontos az önmeghatározás, mely számol a jellemző táji, kulturális sajátosságokkal. Diósd esetében közéjük tartozik a főváros közelsége, a kiváló megközelíthetőség. Számba kell venni az erősségeket és gyengeségeket, valamint az esetleges veszélyeket, a hosszú távú kilátásokat. De ugyanilyen fontos szempont, hogy hogyan gondolkodnak, mit akarnak a helyiek, az itt élők. Lényeges, hogy mit akarunk magunkból megmutatni, hány embert kívánunk elérni, minőségi vagy mennyiségi turizmusra gondolunk. Ezt követően lehet szó a helyi turisztikai stratégia megfogalmazásáról, majd az ahhoz kapcsolódó fejlesztési célok kitűzéséről. Utána kezdődhet a márkaépítés, a brand kialakítása, a termék- és szolgáltatásfejlesztés, a láthatóság elérése, ami alapján könnyen (az interneten maximum három-négy kattintással) elérhet bennünket a potenciális látogató.
Milyen értékeink vannak? Mi jelenthet vonzerőt Diósdon? A kőbánya, az országzászló, a Tájház, a kaptárkövek meglátogatása önmagában nem elégséges. A turisztikailag sikeres települések rendelkeznek egyfajta „vezérvonzerővel” (pl. az egri és a budai Vár). De mi van akkor, ha ilyen nem létezik egy helységben? Mit lehet csinálni? Mit lehet „eladni”? Ehhez kell a közös ötletelés, gondolkodás, stratégiaalkotás. Vonzó eseményekre, rendezvényekre van szükség – persze csak olyanra, amely illeszkedik a település hagyományaiba, kulturális környezetébe, és amelyeket nem utolsósorban az itt élő lakosság is akar, magáénak érez, ami egyensúlyban van a város teherbíró képességével.
A konkrét lehetőségekről
Az előadás résztvevői láthatóan érdeklődéssel fogadták az átfogó elemzést az idegenforgalom-turizmus területéről, de azért – mint az a kérdésekből kiderült – konkrétumokat is ki akartak sajtolni Princzinger Péterből. Az előadó – nyilván több évtizedes tapasztalatai birtokában – óvatosan fogalmazott. Mint mondta, kicsi „üzemméretben” kell kezdeni. Szerinte Diósd – a főváros kapujában – a fél- és az egynapos kirándulások célpontja lehet (mint elmondta, személyes tapasztalata szerint a „kincskereső” játék, a geocaching már ma is népszerű Diósdon, sokan látogatnak ide emiatt).
Az előadó jó ötletnek tartja az immár harmadik éve sikeresen zajló Pincemustra továbbgondolását, valamint a Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület által kezdeményezett német nemzetiségi természeti-kulturális tanösvény kialakítását.
Természetesen kérdésként felmerült a megalit fürdő megítélése is. Princzinger Péter szerint az ötlet jó, a látványtervek alapján egy, a környezetbe illeszkedő beruházás lenne. Ugyanakkor egy ilyen projekt többmilliárd forintos beruházás, amellyel csak akkor szabad foglalkozni, ha van finanszírozó, akár az állam, akár magánbefektető.
Mezőnyben gondolkodva
A hozzászólások között elhangzott: jó az ötletelés, de az elképzelések megfogalmazásánál a város teherbíró képességét és adottságait is figyelembe kell venni: például nincsenek közösségi tereink, az útjaink rosszak… Olyan fejlesztésekben kell gondolkodni, amelyekből a településnek haszna van.
Az előadó hangsúlyozta: a turizmusfejlesztés a településfejlesztés része, csak közösen – miként a kerékpáros versenyeken történik – „mezőnyben” gondolkodva lehet sikert elérni. A közösen megfogalmazott elképzeléseket az őszi önkormányzati választások után hivatalossá kell tenni. Megfelelő pályázatokkal a 2021–2027-es pályázati ciklusban nyílik lehetőség támogatás elnyerésére. Princzinger Péter jelezte: konkrét elképzelések, tervek esetén mind maga, mind a mögötte álló szakmai kör kész segítséget nyújtani az elképzelések megvalósításában.
Kiss Zoltán
Fotó: Fraunholcz Attila
Címkék: Civilek, Diósd, Princzinger Péter, Pro Civitate, turizmus