A József Attila díjas költő, író, esszéista rendszeresen küld írásokat portálunknak. Az alábbi két vers a Hádész-ciklusból való.
Mohai V. Lajos
FÖLDALATTI GYÖNGYSOR, TÖRÖTT
(Hádész városában, 3)
tetők csonkja, átvérzett heg,
hideg porcelán-homlokzat —
penészzöld vadsóska-sövény,
dér, szomorúfűz-mozdulat
felhőbóják közt opál-ég,
lomb árnyéka, rebbenő árny,
pléhtetőn szennyes zsákhuzat,
gipszből mintázott galambszárny
facsoport, bozót-hajfonat,
kiégett fű, süppedt rögök,
deszkák, eltördelt boltozat,
földalatti gyöngysor, törött –
ÉLETHOSSZIG
(Hádész városában, 4)
Viharlámpák madárfészkei az istállók falán.
Az itatóvödrök horgonyneszét elcsigázva szívta a huzat,
az istálló-homályon fénymáz ütött lyukat.
Könnyeznek a szalmakötegek,
a deszkákon a durva erezet.
Esni kezd.
Nagyszemű eső hull a gyulladt istállók falára.
A viharlámpák sárgászöld szirmok,
bukdácsoló madárfészkek,
tollak rongyfüggönye.
Lovak,
leszegett fejjel kővé dermedve
az istálló-homályban,
élethosszig.
midio.hu
Illusztrációk: greenlane.com és archív
Címkék: Hádész-ciklus, Mohai V. Lajos, versek
