A József Attila díjas költő, író, esszéista rendszeresen küld írásokat portálunknak. Az alábbi két vers a Hádész-ciklusból való.

 

 

Mohai V. Lajos

 

 

FÖLDALATTI GYÖNGYSOR, TÖRÖTT

(Hádész városában, 3)

 

 

tetők csonkja, átvérzett heg,

hideg porcelán-homlokzat —

penészzöld vadsóska-sövény,

dér, szomorúfűz-mozdulat

 

felhőbóják közt opál-ég,

lomb árnyéka, rebbenő árny,

pléhtetőn szennyes zsákhuzat,

gipszből mintázott galambszárny

 

facsoport, bozót-hajfonat,

kiégett fű, süppedt rögök,

deszkák, eltördelt boltozat,

földalatti gyöngysor, törött –

 

 

ÉLETHOSSZIG

(Hádész városában, 4)

 

 

Viharlámpák madárfészkei az istállók falán.

 

Az itatóvödrök horgonyneszét elcsigázva szívta a huzat,

az istálló-homályon fénymáz ütött lyukat.

Könnyeznek a szalmakötegek,

a deszkákon a durva erezet.

 

Esni kezd.

 

Nagyszemű eső hull a gyulladt istállók falára.

A viharlámpák sárgászöld szirmok,

bukdácsoló madárfészkek,

tollak rongyfüggönye.

 

Lovak,

leszegett fejjel kővé dermedve

az istálló-homályban,

élethosszig.

 

midio.hu

Illusztrációk: greenlane.com és archív

 

 

 

 

Címkék: Hádész-ciklus, Mohai V. Lajos, versek