Furán érzem magam… Nem érzek semmit, mikor arról beszélnek, hogy mindenki fogadjon be egy árva cicát vagy kutyát, és mentsük meg a világot. Semmi bajom az állatokkal, de pont annyira izgat egy utcán sétáló macska, mint egy fára repülő madár. Hiszen neki ez a dolga. Eközben rám mindenki értetlenül néz.
Amikor tudomásomra jut, hogy egy újszülött gyermeket nem tudott hazavinni az édesanyja a kórházból, onnantól kezdve nem hunyom le a szemem. Forgolódom éjjel, és szinte beleérzem magam a kisbaba helyzetébe. Ott feküdni a fehér csempék között, egy puszi, egy ölelés nélkül, pusztán a túlélés miatt létezni… Mintha kitennének a Marson egyedül!
Aztán másnap úgy döntünk, hogy hozzuk haza, mert a családom is így gondolja: NEM MARADHAT OTT! Közben érzem az anya fájdalmát. Érzem a tejtől feszülő melleket, amikkel nem szoptathatja gyermekét. Érzem a hideget, ami a szülés utáni éjjelen az utcán körülöleli, miközben egyre jobban reszket a láztól, amit a lefejetlen anyatej vagy a nem megfelelő higiénia okoz.
Miközben magamhoz ölelem a gyermekét, melegséget érzek. Azt érzem, ő maga az ÉLET.
Úgy tölt fel energiával, mint a nap a napelemeket. Hazamegyek a családomhoz, ahol mindenki mosolyogva, öleléssel várja a kisembert, aki romlatlan ártatlanságával újra és újra az élet szeretetét és megbecsülését hozza az otthonunkba. Aki megmutatja, hogy mindig van remény.
Boldogság költözik a házba. Persze kócos és kialvatlan vagyok, mert éjjel is csak bámulom és csodálom az élniakarását, hallgatom, ahogyan a jóllakottságtól szuszog, megköszönve a gondoskodást. Nekem pedig szólnom sem kell, csak ölelni magamhoz, hogy hallja a szívem dobogását, amitől biztonságban érezheti magát.
Majd másnap séta közben odajönnek az emberek, és kérdéseket tesznek fel: Ő az új szerzemény? Hogy bírod? Nem lehet könnyű neked! Meddig marad?
Ebben a történetben nekem a legkönnyebb. Csak a szívem után megyek. Azért tehetem ezt, mert csodálatos családom van. Mindenben mellettem állnak és támogatnak. Elfogadják és szeretik a hozzánk érkező gyermekeket.
Furán érzem magam… Pedig nem én vagyok fura, hanem a világ.
Nagyné Anita, hivatásos nevelőszülő
(Képünk illusztráció.)
Fotó: Unsplash
Jelenleg 23 ezer gyerek él szülők nélkül Magyarországon. A nevelőszülői hivatásról szóló, Média a Családért-díj 2021. júniusi nyertes riportunk ide kattintva olvasható.
midio.hu
Címkék: állami gondozott gyerekek, nevelőszülők, Példakép
