Nők 40: áldás vagy sem?

Nők 40: áldás vagy sem?

A 2011-ben bevezetett Nők 40 elnevezésű nyugdíjkedvezményt eddig 241 ezren vették igénybe. Míg a szám a program egyértelmű népszerűségét jelzi, számos közgazdász hevesen kárhoztatja azt.

A döntéshozók nagyjából 10 évvel ezelőtt néztek szembe a nagy létszámú Ratkó-korosztály nyugdíjba vonulásának következményeivel, és fokozatosan felemelték a nyugdíjkorhatárt mindkét nem esetében 65 évre úgy, hogy ezt a szintet csak 2022-ben érjük el. A szigorú szabályozás csak azokra a nőkre nem vonatkozik, akik élnek a 2011-ben bevezetett Nők 40 programmal.

Aki szerint áldás

A kormányzati álláspont szerint fontos volt bevezetni a nők számára a negyven év munkaviszony, illetve gyermeknevelés utáni nyugdíjba vonulási lehetőséget. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára közelmúltbeli sajtótájékoztatóján kifejtette: a Nők 40 program a kormány azon alapértékét tükrözi, hogy a legnagyobb mértékben azokat kívánják támogatni, akik munkát is vállalnak és gyermeket is nevelnek. Ez a program sokkal inkább családtámogatási intézkedés, mintsem nyugdíjpolitikai lépés, mivel a családoknak segít abban, hogy például a nagymama részt vállalhasson az unokák nevelésében. A minisztérium álláspontja szerint a Nők 40-nel a kabinet elismeri azt is, hogy a nőknek a gyermekvállalás fokozott fizikai igénybevételt is jelent amellett, hogy a férfiak is a vállukon viselik a család fenntartásának, a gyermekek nevelésének terhét.

A program választási lehetőséget teremt a nőknek: 40 év munkaviszony, illetve gyermekneveléssel eltöltött idő után tovább kívánnak-e dolgozni, vagy nyugdíjba vonulnak, ezzel is segítve akár az unokák nevelését – mondta Rétvári Bence. Hangsúlyozta, évente 30 ezer nő, édesanya választja ezt a lehetőséget, vagyis az összes nyugdíjmegállapítás mintegy hatodában igénylik ezt a kedvezményt.

Akik szerint átok

A nők korkedvezményes nyugdíját diszkriminatívnak és fenntarthatatlannak, a nyugdíjrendszert szétfeszítőnek tartják a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmány közgazdász szerzői. Szerintük nem jól működik az adminisztratív elosztás, ami hol túl engedékenyen, hol túl mereven szabályozza a korhatárokat. Holott a rugalmas korhatár elve, amelyben az egyén döntése, élethelyzete nagyobb szerepet kaphat, jobban működhetne.

Kárhoztatják az elmúlt 25 évben a nyugdíjszabályok kiszámíthatatlan változását, a korhatár folyamatos emelését, valamint, hogy a tovább végzett munka nem emeli arányaiban a nyugdíjat, ha valaki bent marad a nyugdíjkorhatár után a munkaerőpiacon, így a legtöbben nyugdíjba mennek, amint lehet.

A Nők 40 bevezetése óta – jegyzik meg – sok nő 58-60 évesen nyugdíjba vonul, így aránytalan előnyöket szerezve. A feszültséget az is növeli, ha tovább emelkedik a korhatár, lesznek, akik akár 7 évvel előbb befejezhetik a járulékfizetést és kapnak majd nyugdíjat. A kutatók szerint érdemes lenne megszüntetni a kivételezést, és hatástanulmányok után bevezetni egy rugalmasabb korhatárrendszert.

Aki szerint az igénybevevők igen rosszul járnak

Gerencsér László, a közgazdaságtudomány kandidátusa szerint, ha valaki igénybe veszi a Nők 40-nel lehetővé tett korhatárkedvezményt (ahogy az szinte általános az eddigi tapasztalatok szerint), akkor lényegesen alacsonyabb nyugdíjat kap élete végéig, mint amennyit a korhatár elérésekor történő nyugdíjba menetel esetén kapna – írja az újegyenlőség.hu-n megjelent tanulmányában.

A példában szereplő számítás azokra vonatkozik, akik 58 éves korukban, 2011 és 2015 között mentek nyugdíjba. Annak következtében, hogy a korhatárkedvezményt igénybe vevők nyugdíja életük végéig alacsonyabb lesz annál, mint amit akkor kapnának (kaptak volna) ha az általános korhatáron mennének (mentek volna) nyugdíjba. A veszteség a rövidebb szolgálati időből, valamint a keresetek, illetve nyugdíjak emelkedési arányából adódik.

A veszteségek nagyságrendjéről a jövőre vonatkozóan a kutató úgy kalkulál, hogy még szolidnak tekinthető reálbér-növekedés (2 százalék) esetén is 25 százalék körül alakul a nyugdíjvesztés akkor, ha az érintett a teljes korhatárkedvezményt igénybe veszi. A bemutatott példán egy 2013. január 1-jén, 58 éves korában nyugdíjba mentő nő nyugdíja 2019-ben, az időközi emelések hatására: 138 066 forint lesz, míg ha „normál” módon vonult volna (2019-ben) nyugállományba, 211 249 forint járna neki. Vagyis az érintett élete végéig 35 százalékkal kevesebb havi nyugdíjat kap, ha igénybe veszi a teljes korhatárkedvezményt, mint akkor, ha az általános korhatáron menne nyugdíjba.

És a laikus (férfi) véleménye

Valóban aránytalan előnyöket szerez egy, 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonuló, 58-60 éves nő, és ezzel együtt valóban igen rosszul jár anyagilag? A makroközgazdászok érvelése a maguk szempontjából helytálló lehet: mind népgazdasági szempontból, mind az egyén jövőbeli nyugdíjösszege szempontjából előnyös lenne az általános nyugdíjkorhatárig, a 65. életév betöltéséig dolgozni.

Csakhogy nagyon nem mindegy, hogy kiről van szó. Egy viszonylag egészséges munkavállalóról, avagy egy számos nyavalyával küzdőről, aki folyamatos egészségügyi ellátásra szorul; egy alkotó, kreatív munkát végzőről, avagy egy szalag mellett „robotolóról”; egy nyugodt környezetben dolgozóról, avagy egy felelősségteljes, stresszes munkát végzőről – és az ellentétpárok vég nélkül sorolhatók.

A Nők 40 programot igénybe vevők, családi körülményeik, anyagi lehetőségeik, személyes ambícióik, vágyaik számbavételével nyilván alaposan megfontolják döntésüket. Számot vetnek az előnyökkel és a hátrányokkal, köztük az alacsonyabb nyugdíj lehetőségével. Vannak, akik egyszerűen elfáradtak a négy évtizedes hajtásban és pihenni szeretnének; mások többet szeretnének foglalkozni az unokáikkal, megkönnyítve így gyermekeik életét; megint mások a hobbijuknak, kedvteléseiknek kívánnak élni, azzal foglalkozni, amire kevés idejük jutott a munka és a család mellett; akadnak olyanok is, akik nem feltétlenül pihenni akarnak, sokkal inkább más, mindig is vágyott területen kipróbálni magukat – némi nyugdíjkiegészítésre is szert téve.

Véleményem szerint nem kell „bántani” a Nők 40-et, sőt… Pontosan a benne rejlő rugalmasságot kéne kiterjeszteni az általános nyugdíjrendszerre, megadva a lehetőséget a munkavállalóknak (a férfiaknak is), hogy a saját körülményeikből, élethelyzetükből következő optimális döntést hozzanak: bizonyos életkor (mondjuk 62 év) felett dolgoznak tovább, avagy nyugdíjba mennek. A nyugdíjrendszer a „korai” távozókat a nyugdíj összege tekintetében „büntetné”, a tovább dolgozókat (kivált a 65. életév után is maradókat) pedig „jutalmazná”. (Ez utóbbi változatot javasolja írásaiban Simonovits András közgazdász, nyugdíjszakértő is – igaz ő a Nők 40 megszüntetése mellett van).

Kiss Zoltán

Fotók: Pinterest, nyugdijguru.hu