Most nem az idősebbik lányomról írok. Róla is lehetne, hiszen négygyermekes anyukaként, autodidakta újságíróként írásával (mely az általa alapított midio.hu mellett két nagy portálon, a Magyar Kurír és a Képmás webes felületén is megjelent) a Média a Családért Alapítvány júliusi díjazottja lett, és most versenyben van a Média a Családért-díj közönségdíjáért. Új kolláganőmet hívják még Nórának, aki ez év elejétől került a Zrínyi Kiadó könyvszerkesztőségének csapatába.
Bevallom, némi kétkedő együttérzéssel voltam iránta, mikor edzőcipőben, félig sportruházatban beviharzott a szerkesztőségi szobába (mint elmondta, hirtelen felmondott biciklis futáros állásában néhány megbízást még teljesítenie kell munkaidő után). Nagyjából tudtam ugyanis, milyen feladatok várnak majd rá szerkesztői munkakörében: jól megírt, nagyszerű témák, melyek iránt magánemberként is érdeklődhet, de nem kevés speciális munkával is meg kell küzdenie, melyek szerkesztéséhez először magának is el kell mélyednie az adott szakterület rejtelmeiben – és a stílusról még nem is beszéltem: mit fog kezdeni az ezekben a szövegekben igencsak sűrűn előforduló „került végrehajtásra, megrendezésre”, „tevékenység” stb. kifejezések sokaságával.
Nóra, Szendi Nóra hamar berendezkedett – sajátosan. Korábban csak Illés Endre íróról, a Szépirodalmi Könyvkiadó egykori igazgatójáról olvastam, hogy gerincproblémái miatt állva írt. Nos, Nóra is – ő inkább megelőző, egészségtudatossági szempontok miatt – egy munkapultot alakított ki magénak, arra helyezte a monitort és a klaviatúrát, maga pedig állva végezte-végzi a munkáját.
Néhány könyv, kiadvány már kikerült a keze közül. Zokszavat, panaszt nem hallottam tőle. Kitartóan áll a munkapultja mögött és szerkeszt rendületlenül – amellett pedig ír, szépirodalmat. Hallottam ugyan munkáiról, de igazán akkor olvastam utána, amikor ez év őszén neki ítélték a Junior Szépíró-díjat.
A napokban megjelent az első általa szerkesztett Zrínyi-könyv, melynek kapcsán közösségi oldalán avatta be olvasóit a szerkesztésról, a szerkesztői munkáról vallott ars poeticájába. Évek, lapok, emberek című könyvem második fejezetének bevezetőjében magam is írtam erről néhány sort: „A szerkesztői hivatás alapvetően más, egyfajta háttérmunka; az első vonalban a szerző, illetve a megszülető mű áll. A szerkesztő fő »tevékenysége« (hogy ezt a hadseregben oly gyakran használt szót használjam) színvonalas kötetek, folyóiratszámok stb. létrehozása, más, tehetséges szerzők munkáinak menedzselése. A saját alkotómunka, ha egyáltalán van ilyen ambíciója a redaktornak, az esetek többségében a második vonalba szorul.”
És álljon itt ugyanez a téma egy szépíró tollából: „Néha besokallok a szerkesztői munkától, és magamban hőzöngök, hogy miért kell nekem mások irományait gyalulnom, ahelyett hogy a sajátjaimmal tölteném minden időmet. Aztán mindig rájövök, hogy íróilag is inspirál, ha beköltözhetek szövegekbe, és jellemző mondatszerkezeteken, fordulatokon keresztül különböző elmék működését fedezhetem fel: mintha egy kicsit bejárásom nyílna mások agyába. A szöveg az szöveg: szerkesztőüzemmódba kapcsolva számomra mindegy, hogy amin dolgozom, az ún. magasirodalom vagy lektűr, ha egyáltalán jelentenek bármit is ezek a kategóriák. Az én feladatom az, hogy a szerző gondolkodásmódját, stílusát, ízlését, szándékait szem előtt tartva, nem pedig a saját elképzeléseimet ráerőltetve domborítsam ki a szöveg erényeit, farigcsáljam vissza a hiányosságait, szóval hozzam ki belőle a legtöbbet: azt, ami benne rejlik, fedjék bár el képzavarok, túlburjánzások, önismétlések vagy közhelyek. Szerkesztettem már vámpíros, gyereknevelési és edzős könyvet, hard boiled krimit, vegán receptgyűjteményt, novelláskötetet, ezotér szétszállást és komoly történettudományi munkát 56-ról. Ez itt most életem első hadtörténeti kötete, ami ráadásul egy életrajzi lexikon. Örülök, és büszke vagyok rá, hogy dolgozhattam vele.”
Nóra, mi is örülünk, hogy dolgozhatunk Veled!
Kiss Zoltán
midio.hu
Fotók: Facebook/Szendi Nóra
Címkék: Szendi Nóra, szerkesztés, Zrínyi Kiadó
