Évtizedek óta közösen ünnepelte a falu, később a város közössége március 15-ét, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját, a diósdi nemzetőrök példamutatását, áldozatvállalását. Dózsa Lajos tanulmányából tudjuk, hogy az 1848. évi nemzetőrségi törvény azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat kötelezte nemzetőri szolgálatra, akik városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 200 forint értékű házzal vagy földdel, egyéb községekben fél jobbágytelekkel vagy ennek megfelelő nagyságú földterülettel rendelkeztek; illetve ha évi 100 pengő forint tiszta jövedelmük volt. Negyvenegy nemzetőr ugyanennyi viszonylag módos családot jelentett, ami egy ekkora községnél komoly gazdasági erőre mutat.

Diósd népében erősen élt a szabadság utáni vágy és az áldozatkészség. Negyvenegy fő jelentkezett nemzetőrnek, ez 1948-ban a férfilakosság 25 százaléka volt. Tárnokon 35-en, Érden 55-en, Sóskúton mindössze 15-en álltak nemzetőrnek.

A zenés, műsoros megemlékezés ez évben elmaradt; az idén az intézmények, civil szervezetek képviselői egyénileg helyeztek el koszorút, virágot Perczel Mór tábornok és a 41 diósdi nemzetőr emlékhelyén. 172 évvel ezelőtt, 1848-ban nagyszerű, rendkívüli idők voltak; ma, 2020 márciusában nem várt, különleges helyzet van.

Az 1848 márciusa és az azt követő szabadságharc időszaka rendkívüli áldozatvállalást követelt a kortársaktól. Ugyanerre van szükség mindannyiunktól ma, 2020 tavaszán is.

K. Z.

Borítókép: A Diósdi Német Nemzetiségi Önkormányzat koszorúz 2020. március 13-án