Április 11-én, a magyar költészet kiemelkedő alakja, a Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas költő, József Attila (1905. április 11., Budapest IX. kerület–1937. december 3., Balatonszárszó) születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. A diósdi Eötvös József Német Nemzetiségi Általános Iskola és a Diósdi Társaskör ez évben immár 15. alkalommal szervezi meg közös versünneplését.
Mint Benkő Judit, a Diósdi Társaskör Egyesület elnöke tájékoztatójából megtudtuk, az idei forgatókönyv kicsit más lesz, mint a korábbiak, hiszen Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára meglepetéssel szolgálnak. A korábbi években a Társaskör versmondói és a vállalkozó kedvű diósdi polgárok zarándokoltak el az iskola valamennyi osztályába, hogy kedvenc verseikből olvassanak, mondjanak el részleteket a gyerekeknek. Az idén együttes versmondást terveznek az intézmény lelkes pedagógusaival: a diákokkal közösen mondanak verset mindkét iskolában, az első és második órában. Méltó, szép ünnepélyen kívánnak maradandó élményt szerezni a tanulóknak és maguknak.
Április 14-én (pénteken) az alsós gyerekekkel együtt Petőfi Sándor Befordúltam a konyhára…, a felsősökkel pedig a költő Pató Pál úr című verse hangzik el. Ezt követően a Társaskör tagjai vonulnak fel a színpadra és mondják el a „születésnapos” költő Szülőföldemen című versét.
Aki szeretne ebben a szép programban részt venni, ahhoz csatlakozni, az a tarsaskor.diosd@gmail.com e-mail-címen, illetve a +36306271708 mobilszámon jelezheti Benkő Juditnak.
Petőfi Sándor:
Befordúltam a konyhára…
Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára…
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
Én beléptem, ő rámnézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.
Pest, 1843. július – augusztus
Szintén hagyomány, hogy a midio.hu portál kortárs költőktől kér verset a magyar költészet napja alkalmából. Az idén Sárhelyi Erika, valamint Mohai V. Lajos József Attila-díjas író, költő verseit adjuk közre.
Sárhelyi Erika:
Attila szíve
Messze tűnt évek távolából
is hallani szíved vacogását,
mi megannyi könyv lapjairól
sinusritmusként fodrozódik át.
És belereszketnek a sorok,
retinámba belekarcol a szó,
ahogy sorsod rajtam átcsorog,
majd összeáll, mint út szélén a hó.
És már együtt vacogok veled,
minden fájdalmad átfázik belém,
s látom, amint tonnányi szíved
egy ágon ringatózik könnyedén.
Mohai V. Lajos:
A költő helyzetéről Tőzsér Árpádnak
Mittel úr Pozsonyban a kráter szélére állt, Empedoklész
vascipőjét próbálja. (Előbb a lábbelit Hörderlin viselte már.)
Fénylő láva, a csillagok mása, az aszkézis próbája:
az ilyesmivel várakozni nem érdemes.
Csak szócsavarás a fausti látomás, a szembe szökött?
A kérdés örök! Ezen diskurál a költő, mint pórázra kötött
eb, a pozsonyi toronyházak tajtéka között.
Mielőtt körötte a talaj elszikesedne, és még gyomos
ligetre se lelne sehol, továbbá minden horizont elmosódna
a végzet sötétjébe érve, látja krétával fölírva az égre:
A költészet órája nem áll meg! A múlt izen, a hajótörött ezt
véli kiolvasni onnan. Másképp szólva: a Mittel úr szívének
oly magasztos bölcseleti líra a letűnő nap árnyékával se pihen,
gyökérzete beszédek végtelen szövétneke:
a szál az orsóról le se pereg.
Mert, amit a költő tollba mond, számít, helyzete ez.
Egy kődarab az ég vizébe ejtve, elvegyülve és kiválva,
titkokat kibeszélve, halál-előttiségre a szörnyű kiáltást:
ez adja a költő rangját. Költő: mondj a legyőzetésre nemet!
Mittel úr a pozsonyi dolgozószoba kanapéján álmod, szendered.
Mohai V. Lajos:
A szépség születéséről Villányi Lászlónak
A költő tükörszobába költözik, álmok köntösébe
öltözik, születése rangját, léte magyarázatát
anyja neve jelenti mindig jelen időben.
A gyermekkor misztériuma időn kívüli utazás
a szabadkai villamoson: Csillogó alkonycsepp a palicsi tó,
Kosztolányi-Csáth viviszekció. Rejtjelírás.
A képzelet, az elvékonyult ideák mása: gömbölyűség,
Érosz lapozgatása Vivaldi naplójában: vágy.
A költő elnyerhet minden gráciát, szavait a szenvedély itatja át.
A költő másik életekbe, szabálytalan örömökbe
álmodja magát, mozdulatlan ölelésekbe:
mert a szépség születésével nem lehet betelni.
*
(Hétköznapi költészet: van úgy, hogy egy hétköznapi levélváltás során is költészetet vélünk felfedezni, miként ez Mohai V. Lajos e-mailje kapcsán is történt.)
Levélrészlet 2023
Remélem, jól vagy — és jön a tavasz is!
(A szabadság eljövetelére meg ítéletnapig várhatunk!)
(…)
…nehéz napok járnak – nyilván nem kell részleteznem! E tekintetben tehát én is partvonalon állok. Magam is keresek, kutatok, és hol így, hol úgy járok – most épp sehogy.
K. Z.
midio.hu
Címlapkép: nka.hu
Címkék: Diósd, Iskola, költészet napja, közös versmondás, Petőfi, Társaskör
