A pusztazámori gyökerekkel rendelkező extrém ultrasportoló, Rakonczay Gábor ismét nagy kalandon van túl: ezúttal párjával, Vámos Nórával szelte át gyalogosan Földünk legnagyobb szigetét, Grönlandot. Az április végétől május végéig tartó hatszáz kilométeres átkelés a grönlandi jégsapkán férfi-női párostól még nemzetközi szinten is rendkívül ritka, magyar nő pedig még soha nem teljesített ekkora távú sarkvidéki expedíciót. A páros június 3-án szerencsésen hazaérkezett Budapestre.
Gábor több alkalommal evezte már át az Atlanti-óceánt, szelte át gyalogosan Grönlandot és első magyarként gyalogolt el az Antarktika szárazföldi pereméről a Déli-sarkra. Bár a 2018-as grönlandi expedíciója gyakorlatilag csak belépő volt a sarkvidéki ultra távú teljesítmények világába, Gábort megragadta a jeges sziget, és már akkor tudta: vissza fog ide térni.
A norvég Fridtjof Nansen volt az első, aki gyalogosan/sílécen keresztezte a grönlandi jégsapkát, 1888-ban. Szándékosan a lakatlan keleti partról indult a lakott nyugati part felé, hogy a visszafordulás ne lehessen opció. Innen az azóta már szállóigévé vált a „Nyugati part, vagy a halál!” kijelentés. A grönlandi jégsapkát a magyarok közül elsőként a Kollár Lajos – Kiss Csaba – Tarjányi István trió síelte át 2001-ben, 31 nap alatt. 2018 őszén egy 7 fős nemzetközi csapattal Rakonczay Gábor 29 nap alatt tette meg ugyanezt a 600 kilométeres utat. Jelenleg évi átlag 15 sarkvidéki utazó teljesíti a Grönland-átkelést a tavaszi vagy az őszi szezonban.
A magyar sportolók a hagyományosnak mondható kelet-nyugati iránnyal szemben meneteltek. Kiindulópontjuk a nyugati parton fekvő Kangerlussuaq, a cél pedig a keleti parti Tasiilaq. A táv kb. 600 kilométer volt. Az expedíciót tartaléknapokkal együtt 30 naposra tervezték.
A kétfős csapat a teljes felszerelést (a 30 napnyi élelmiszertől a sátorig) két szánon húzta maga után. A napi tervezett haladás a terepviszonyoktól függően 20-25 km volt, 8-10 szakaszra osztva. Az egyes etapok közötti rövid étkezéssel vették magukhoz a szükséges napi 7-8 ezer kalóriát.
A sziget földrajzi adottságai miatt az első pár nap volt a legmegerőltetőbb, hiszen tengerszintről fel kell mászniuk a 2000 méteres gleccserplatóra. Ennek az útnak az eleje jégmentes, majd töredezett gleccser jégesésen kell átkelni, amely nem veszélytelen.
Az évnek ebben az időszakában a hőmérséklet mínusz 5 és mínusz 25 fok között mozog általában. Nem ritkák a heves viharok, melyekben a szélsebesség bőven meghaladhatja akár a 150-200 km/órát is.
A felszerelések és a navigációs eszközök, de még az élelmiszerek is sokat fejlődtek ugyan, hosszabb távokat azonban ma is óriási kihívás önellátó módon és kizárólag saját erőre hagyatkozva megtenni. A sarkvidéki expedíciózásban éppen ezért ma az utánpótlás és mindenféle külső segítség nélküli teljesítményeknek van igazi sportértéke – hasonlóan a nyolcezer méter feletti csúcsok megmászásához, ahol a pótlólagos oxigén használata és serpa magashegyi teherhordók segítsége nélküli mászásokat tartják kiemelkedő sportteljesítménynek.
Rakonczay Gábor a nem mindennapi expedíció sikeres teljesítése után így írt Facebook-oldalán: „Végre itthon vagyunk! A számos átszállás, törölt, visszafordult és pont elért helikopterek, kis gépek és utasszállító után hajnalban csak hazaértünk. Itt meleg van, zavarba ejtően sok és felettébb zöld a növényzet… Ott a két kilométer vastag jégpáncél tetején állva, miközben a sarki fény megvilágítja a végtelen jégmezőt, pontosan lehet tudni, hogy száz éve az első sarkvidéki felfedezőket mi mozgatta, és száz év múlva, ha valaki ugyanitt fog állni, tudni fogja, hogy én miért jöttem ide. A sarkvidéken minden mozdulatlan és mintha örökké létezne… Ez egy lehetőség, hogy egy meghatározó pillanatra, emberként megtapasztalhassuk az örökkévalóságot.”
midio.hu
Forrás, fotó: mozgasvilag.hu, Facebook
Címkék: 2022, expedíció, Grönland, Rakonczay Gábor, Vámos Nóra
