Mondd, szereted az állatokat? – hangzik a kérdés Rónay György klasszikus versében. Ha bárkinek feltennénk ezt a kérdést, biztosan igennel válaszolna. De vajon szeretjük-e őket eléggé ahhoz, hogy tegyünk is értük valamit? Ne csak felületesen „megsimogassuk” őket, hanem valódi törődést és odafigyelést mutassunk irántuk.
Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat,
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük,
csak éppen nem beszélnek?”
Az ember nem akar, és nem is akarhat elszakadni az állatvilágtól, hiszen mindannyian a természet részei vagyunk. Minden korban meghatározó szerepet játszottak, és az együttélés akár társállatként, akár haszonállatként életünk természetes velejárója volt.
Sok évvel ezelőtt részt vettem egy előadáson, ahol a Rex Kutyaotthon Alapítvány és a Felelős Állatbarátok Egyesületének tagjai olyan odaadással beszéltek munkájukról, hogy szavaik azóta is a fülembe csengenek. Megfelelő alázattal és gondoskodással rengeteg szeretetet adhatunk és kaphatunk házi kedvenceinktől, legyenek azok kutyák, cicák, nyuszik vagy akár más állatok is. Mindegyikért felelősséggel tartozunk.
A kutya a leghűségesebb társa az embernek. Mellette van jóban- rosszban, soha nem kérdőjelezi meg a gazdi igazát, és mérhetetlen szeretettel van az ember iránt. Vajon megérdemeljük-e ezt a feltétel nélküli szeretetet? Szerencsére nagyon sokan igen, de sajnos még mindig vannak olyanok, akik nem vállalnak felelősséget állataikért. Persze nem azokra gondolok, akik önhibájukon kívül kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem képesek ellátni kedvenceiket. Ilyen is akad, de nem hiszem, hogy ezekkel van tele az országban található nem kevés számú állatmenhely.
A menhelyek kutyái és cicái zömmel az utcáról kerülnek oda, de szép számmal akadnak felelőtlen vagy sanyargató gazdáktól, tenyésztőktől befogadott állatok is. A megrázkódtatáson átesett állatokat nagyon nehéz eljuttatni odáig, hogy újra bízzanak az emberekben, pedig az egyik legfőbb cél a testi gondozásuk mellett a lelki rehabilitációjuk. Hála az anyagi támogatóknak és a lelkes önkéntesek munkájának az állatok szeretetet kapnak, tanulnak, sétálhatnak, szocializálódnak, megkapják első oltásaikat, ivartalanítják és chippel látják el őket. Ezeket a létesítményeket sok esetben néhány elkötelezett ember hozta létre, alapítványi és egyéni adományokból tarják fent magukat, és önkéntes segítők munkájával tudnak működni.
Nem olyan régen ellátogattam egy ilyen menhelyre, és a szívem szakadt meg a sok elhagyott, gazdira váró kutyus láttán. Az állatoknak sokkal jobb helyük van ezekben az otthonokban, mint akár az utcán, de óriási szükségük van egyéni és társadalmi támogatásra, hogy körülményeik még élhetőbbek legyenek, fenntartásuk pedig könnyebbé váljon. Azonban nemcsak adományokkal, hanem örökbefogadással is segíthetünk a bajba jutott állatokon és a menhelyen egyaránt. Ha közülük minél többet fogadnának örökbe, akkor sok szerencsétlen sorsú kutya és cica találna otthonra, és lehetne újra boldog.
A felelős állattartás fontosságát nem lehet eleget hangoztatni. Hazánkban közel 4 millió az állattartók száma. A többség szeretettel és odafigyeléssel fordul kedvence felé, de sajnos akadnak gondatlan gazdák is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy már kicsi korban tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy csak felelősséggel vállalják a feladatot. Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk egy kedvencet, fogadjunk örökbe egy védtelen állatot, akinek az életét jobbá tehetjük, és akinek a ragaszkodása és mérhetetlen hálája jobbá teheti a mi életünket is.
Rásó Ica
midio.hu
Fotó:LikeBalaton.hu, Pixabay
Címkék: állatmenhely, cicák, kutyák, Örökbefogadás, Támogatás
