A templom Isten háza, ahol ha csendben vagyunk és figyelünk, igazán érdekes és felemelő dolgokat hallhatunk, mely segítségül szolgálhat mindennapjainkban. Templomban hallottam sorozatunkban példabeszédekből adunk ízelítőt.

Elveszíteni és megtalálni

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak, Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.”
Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Ám ők nem értették mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.

(Lk 2,41–52)

Mit üzenhet ez az evangéliumi rész számunkra? Mit jelenthet a saját életünkre vetítve? Nagyon könnyen elveszíthetjük mi is Jézust. Egyszer csak azt érezzük, hogy nincs velünk. Hogy nem jó irányba megyünk. Ilyenkor “kutya-nehéz” megtalálnunk újra. Máriának és Józsefnek is három napba tellett, nekünk sem lesz könnyebb. De ha meg akarjuk találni, akkor sikerülni fog.

Lejegyezve a prédikáció alapján, a Szent Család vasárnapján. 

Sz. K. N.

Borítókép: Erdei út a Bakonyban

midio.hu