„Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és ’60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő Lápi Lányra terelődik.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.”
Nagyon érdekelt ez a könyv, mert az elmúlt néhány hónapban a csapból is ez folyt. Amikor végre megérkezett a könyvtárba, a könyvtáros hölgy a lelkemre kötötte, hogy ha kiolvastam, mielőbb hozzam vissza, mert hamar várólistás lesz.
Így hát gyorsan bele is kezdtem.
Aki szerette Fekete István könyveit, annak ez is tetszeni fog: a tájleírás, az állat- és növényvilág, a szemünk előtt megjelenő vidék lenyűgöző. Ott vagyunk. Halljuk a madarak hangját, a nád susogását; látjuk fejünk fölött a csillagokat, amikor a főszereplő kislánnyal együtt fekszünk a teraszon egy nyári éjszakán.
Vannak benne teljesen érthetetlen dolgok, például: mégis, hogyan maradhat magára egy hatéves kislány a mocsárban? De véleményem szerint ezzel nem kell törődni. Ez nem egy tényfeltáró dokumentumfilm, hanem egy regény.
A bűnügyi szál teljesen erőtlen, csak a végkifejlet szempontjából érdekes. A „fordulatos krimi”-t felejtsük el.
Ez a könyv, a maga szelíd, lassú módján mondani szeretne nekünk valamit. Próbáljuk kiolvasni belőle.
Ács Judit
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Fotó: Unsplash
Címkék: #midióJudit, Könyvajánló
