Az Alpok, sőt talán a világ egyik legszebb hegycsúcsának a Svájcban található, 4478 méter magas Matterhorn csúcsát tartják a markánsan kiemelkedő, szinte függőleges falának köszönhetően. Ennek „kicsinyített mása” megtalálható az osztrák Alpokban, Stájerország tartományban. Egy kora nyári napon a stájer Matterhorn, azaz a Lugauer csúcs meghódítására indultunk.
„Kicsit kisebb, kicsit lankásabb, mint a nagy Matterhorn, de legalább a miénk” mondhatnák A tanú című film után szabadon a stájerek. Mindenesetre a helyiek tényleg stájer Matterhorn névvel illetik a Gesause Nemzeti Park területén található, 2217 méter magas Lugauer csúcsot, amely alakjában valóban hasonlít „nagytestvérére”.
Az igazi Matterhorn …
… és kistestvére
A csúcs Radmer településről közelíthető meg legkönnyebben (Diósd–Radmer 410 km, kb. 4 óra 33 perc). A faluba érkezve a tűzoltóság épülete mellett lehet leparkolni, innen közvetlenül indul a turistaút. Rövid előkészület után nekivágtunk a hegymászó kalandnak, közel 1300 méteres szintemelkedés állt előttünk. Az erdei út rögtön a faluban kezdődött, a 899. számú turistaúton kezdtünk baktatni felfele. Magas fenyők között haladtunk kanyarogva, majd elértük egy hatalmas sziklafal alját, ahol a szikla alatt, vízszintes oldalirányban haladtunk addig, amíg szép hegyi tisztásra nem értünk. Itt tartottuk első pihenőnket 1556 méteren.
Út a sziklák alatt
Ezt követően a 668. számú útra térve újabb erdei szakasz következett, nyílegyenes ösvényen haladtunk felfele, itt már igazán érződött a magashegyi klíma. Néhány száz méter után eltűntek a fák, megérkeztünk a meredek falhoz.
Egy rövid pihenő után folytattuk utunkat, majd konstatáltuk, hogy az interneten fellelhető, távolból készített fotókhoz képest ez a kúp jóval meredekebb élőben.
Lassan haladtunk, lépésről lépésre. Gyakori megállásokkal vettünk erőt a következő lépésekhez. Itt már elértük a 2000 méteres magasságot, ahol kevesebb az oxigén, már magashegyi körülmények uralkodnak. A távolról nézve fűvel borított lankás hegyoldal valójában egy igazi szív- és tüdőpróbáló kaptatót rejtett magában.
A kemény kaptatóra visszatekintve
Végül felértünk a gerincre, 2200 méteres magasságba, ahonnan a sziklák tetején egyensúlyozva, a gerincösvényen haladva hamar elértük a csúcsot.
Gerincen a csúcs felé
Közel a csúcskereszt
A csúcskereszt tövében mindannyiunknak jólesett a kiadós pihenés és ebéd. A csúcsról szétnézve mindenfele magas hegycsúcsok ágaskodtak, ezért a már-már paradicsomi látványért megérte a sok kapaszkodás.
A hegy tetején
Panoráma 2217 méterről
A csúcsról két irányba indulhattunk lefele: egyik lehetőség lett volna visszamenni ugyanazon az úton; de mi végül egy másik – hosszabb – út mellett döntöttünk. A gerincen tovább haladva (666. számú út) maradtunk a sziklák között, tovább élvezve ezzel a magashegyi mászás élményét. A sziklák között, láncokon ereszkedünk vissza a völgybe. A hosszabb út tehát sokkal jobb választás volt, amelyet az sem tudott elrontani, hogy a 65. számú útra térve, egy rövid részen erdőírást végeztek az osztrákok, melynek a turistajelzéssel ellátott fák is áldozatul estek, így kellett némi térképolvasás és toronyiránti útlevágás a bozótossal körülvett patakban, míg megtaláltuk a visszafelé vezető utat.
Ereszkedés a sziklák között lefele
Ott voltunk fent
A hegyet a másik oldaláról megkerülve, a 665. számú úton érkeztünk vissza az erdei tisztásunkhoz, ahol korábban az első pihenőnket is tartottuk. Ezt követően az ismert 899-es jelzésen ereszkedtünk le az erdei úton, ahol ráadásként kaptunk egy kiadós zivatart is a nyakunkba ízelítőül a magashegyek világából. Egy ilyen komoly túra után szinte jól is esett a hűsítő zápor, ráadásul az autó innen már csak félórányi járásra volt.
„Lóg a lába”
Az útvonal
Átöltözés és táplálkozás után még közel 5 órányi autózás várt ránk, de ez az idő a jó társaságban gyorsan elszállt, mert egy ilyen felemelő magashegyi kaland a legjobb barátságokat is még jobbá teszi. Köszönöm, barátaim!
Sz. D.
Fotók: midio.hu, summitpost.org, erlebnisregion-erzberg.at, pixabay.com
Címkék: #midióDávid, Magashegy, Matterhorn, Túra
