Mindenszentek napján Tamási József atya gondolatait osztjuk meg, aki idén ünnepli pappá szentelésének 50. évfordulóját.
Ünnepeljünk, imádkozzunk…
Kinézek az ablakon, s látom, ahogy az egyre sárgább levelek hullanak a Bolyai utcai fákról.
Látom és nem esek kétségbe.
Tudom, ez az élet rendje.
Lesz még hidegebb is, lesz talán még hó is.
De egyszer csak egy gyerek felsikít: – Anyu! Nézd, hóvirág.
És előbb-utóbb az orgona is illatozni kezd!
Kicsit fáj a műtött lábam, olykor szemüveggel is bajlódom már.
De nem esek kétségbe.
Talán lesz még rosszabb is, s egyszer majd már nem fog fájni lábam, szemem.
Te hogy vagy vele?
Attól függ persze, hány évesen olvasod e sorokat.
De akárhányadik szülinapod volt legutóbb, egyszer te is át kell hogy lépd a küszöböt a tavaszba, ahol csak hóvirág és orgona létezik.
November 1-jén azokra gondolunk, akik már ott vannak.
Kedvenceim, az apostolok, élükön a kérges tenyerű Péter, a fantasztikus rendalapítók, Benedek, Ferenc, Ignác és Kalazanci József, a gyerekeket és ifjakat nevelő Bosco János és Néri Fülöp, a számtalan vértanú és nem utolsósorban a magyar szentek, István, Imre, Erzsébet, Margit és Százhalombatta védőszentje, Szent László király.
Mindenekelőtt pedig mindnyájunk égi édesanyja, Mária és a hűséges ácsmester, József.
Persze, az égbe jutott nagymamákkal és nagypapákkal, édesanyákkal és édesapákkal.
De kérdem én: – Nincs-e neked is szentté lett rokonod, családtagod?
Nos rájuk emlékezünk ezen az ünnepen, hogy aztán gondoskodó szeretettel emlékezzünk meg, a még célba nem érő halottainkról.
Ez a feladat vár ránk 2-án, Halottak Napján.
midio.hu
Borítókép: Tamási József atya előadást tart a diósdi Szent Gellért-plébániatemplomban 2024. november 2-án / Fotó: Szendéné Kiss Nóra
Címkék: halottak napja, Mindenszentek, Tamási József atya
