Úrnapján „Krisztus titokzatos testét”, az Oltáriszentséget ünnepli az egyház. Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az Oltáriszentséget. Mint az Egyházközség tájékoztatójából kiderül, az ismert járványügyi helyzet miatt ez évben nem lesz Diósdon körmenet, így virágszőnyeg-készítés sem. Az úrnapi szentmisét a biztonsági előírások betartásával a szokásos időben, vasárnap 11 órakor megtartják. Idén nem munkát és virágadományt kér az Egyházközség Képviselő-testülete, hanem azt, hogy mindenki ajánljon fel imádságot a koronavírus legyőzéséért, a megbetegedettek gyógyulásáért.

 Az úrnapi körmenetek szokásos rendje, hogy a körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangéliuméneklés és áldás) céljára. Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a tovahaladó Oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. Az sátrak, a virágszőnyeg elkészítésében minden évben számos diósdi önkéntes vesz részt, köztük a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Német Hagyományőrző Egyesület tagjai is.

Sátor a diósdi úrnapi körmeneten

Wágner Ferenc helytörténész, Diósd egykori alpolgármestere az úrnapi körmenettel kapcsolatos személyes élményéről is beszámol a Diósd története című könyvében. Mint írja, „úrnapja előtt néhány nappal már megkezdődött a virággyűjtés. Emlékszem, iskoláskoromban egy teljes napon át virágot szedett az egész iskola, kint a határban. Rengeteg búzavirágot, pipacsot, margarétát, szarkalábot gyűjtöttünk. Az iskolások mellett szinte az egész falu lakossága is virágot gyűjtött. A hűvös pincékben egy-két napon át tárolhattuk még és friss maradt. Szombaton általában azon családok férfi tagjai, akik egy-egy lombsátor gazdái voltak, felmentek az erdőbe és lombos tölgyfa-, cserfaágakat gyűjtöttek és lovas kocsival hazaszállították.

Baldachin alatt vitték az Oltáriszentséget

Vasárnap kora reggel talpon volt az egész falu, a férfiak felállították a lombsátrakat, és virággal, csokrokkal, kis koszorúkkal feldíszítették, majd elhelyezték az oltárt, az oltárképet, a gyertyatartókat. Ezután a körmenet útvonalán, melyet már előző nap gyönyörűen feltakarítottak, megkezdték a színpompás virágszőnyeg lerakását. A templom előtti, valamint a kápolna előtti és az azt összekötő útszakaszt vallási jelképekkel díszítették. A lombsátrak előtti szakaszt úgyszintén. A körmenet útvonalát mindkét oldalán faágakkal szegélyezték.

Úrnapi sátor anno

A körmenet a templomból indult a kápolnáig, onnan a mai Gárdonyi Géza és a Dózsa György úton át a Kossuth Lajos utcán tovább a Szent Flórián szoborig, végül a templomba tért vissza. Az útvonal házainak ablakaiban gyertyák égtek, az ablakokat szentképekkel díszítették. A menet élén, a virágszőnyeg két oldalán ment a zenekar, a tűzoltók egyenruhában, majd a gyerekek és a férfiak. A virágszőnyegen a ministránsok, a plébános az Oltáriszentséggel a baldachin alatt, melyet a képviselő-testület tagjai vittek. Ugyancsak a képviselők kísérték a baldachin két oldalán lámpákkal az Oltáriszentséget. Majd ezután következtek a kórus énekesei, és végül az asszonyok mentek.

Indul a körmenet

A mai körmenet már sokkal rövidebb útvonalon, szerényebb virágszőnyegen halad, se zenekar, se tűzoltó nincs a mai menetben. A szentmise végén következett a körmenet, hazafelé menet mindenki vitt megszentelt virágot, ágat a lombsátorból. Úrnapján délután a férfiak elbontották a sátrakat, az útvonalat feltakarították.”

Virágszőnyeg egy közelmúltbeli úrnapján

 

Diósd történetének másik elkötelezett kutatója, Görögné Horváth Katalin is számos egyházi esemény történetét elevenítette fel Az én Diósdom című könyvében. Mint írja, a múltban a mélyen vallásos svábok évente többször is körmenetben mentek Diósdról Budaörsön, Budakeszin át Máriaremetére. Ezzel kapcsolatban közread egy, az 1920-as években játszódó megható történetet, melynek főszereplője Puskás Irma. Az ötgyermekes családba született fiatal lány – mint sokan mások is a századfordulón – elszegődött szolgálni; Budakeszire került a tanítóékhoz  „Szorgalmas, becsületes, jó szándékú lány volt. A háziak meg voltak elégedve vele. Jó helye volt, rendes bánásmódban részesült. Csak hát a honvágy nagy úr! Az otthon rettenetesen hiányzott neki. Mikor a körmenet a diósdiakkal Budakeszire ért, kimenőt kért és kapott. Szívrepesve várta a településen áthaladó diósdiakat. Könnyezve ölelte testvéreit, barátnőit. Ment a menettel, amíg csak el nem érték Budakeszi határát…”

A Trautner/Tátrai család legfiatalabb geberációja az úrnapi sátornál

A történet érdekessége, hogy a megidézett Puskás Irma a Trautner/Tátrai család tagja volt; azé a családé, melynek leszármazottai – immár az ükunokák – generációk óta részvevői a diósdi úrnapi körmenetnek és virágszórásnak.

midio.hu

 Fotók: diosdfa.hu, Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület