Idén szeptember 1-jére esett a hónap első vasárnapja, amikor hagyományosan elindultunk a MiDió Mesés Sétára. Bizony, már ez az ötödik alkalom, hogy Diósd apraja-nagyja összejön egy jó hangulatú délutánra, melynek keretében minden évben városunk újabb s újabb szegletét fedezzük fel. Akit csak kicsit is érdekel Diósd, ahol lakik, előbb-utóbb itt köt ki, mert kiváló alkalom az ismerkedésre – nemcsak emberekkel, de a település múltjával, rejtett kincseivel is.
Kirándulásunk során – a Fricska zenekar zenés felvezetésével – a Tó utcából a hegy felé vettük az irányt a Duna, Patak, Zöldfa, Eötvös utcák érintésével, és meg sem álltunk a Felsőgazdag dűlő egyik hatalmas gombapincéjéig. Kalauzunk most is Péter Szilvia volt, a Kortalanok Séta és Torna Klubjának vezetője, aki egy-egy állomáson bevont másokat is a „mesélésbe”. Így tudtuk meg, hogy milyen földrajzi oka van annak, hogy Diósdot gyakran elkerüli az eső, vagy hogy az Eötvös és a Zöldfa utca sarkán álló keresztnek mi a története.
Nem tagadom, rettentő meleg volt, a gombapince azonban mindenért kárpótolt, hőfokban (kb. 15 fok volt odalent) és látványban egyaránt. Aki eddig csak a boltokban találkozott a műanyag dobozokba csomagolt csiperkével, az most lenyűgözve járhatta körbe a nagy termesztőasztalokat. Itt tapasztaltuk meg, hogy noha a gombának napfény nem, viszont folyamatosan frissülő levegő az kell.
Utunkat a Pincesor utcán megbújó ManóBarlang meglátogatásával folytattuk, ami egy sváb borospincéből kialakított, 25-30 főt befogadó rendezvényhelyszín. Végül rejtekadó utakon, a Dió Döme Sétálója egyes állomásait is érintve megérkeztünk a végállomásra. Az eddigiektől eltérően idén nem a Gárdonyi-kertben, hanem az Alsó-Kőbányában fejeztük be élménysétánkat (Sajnos mostanában sok a rongálás itt, áldatlan állapotok uralkodnak egy-egy éjszakai „buli” után).
Az izzasztó túrát (melyen a tarka társaságban kutyákat, babakocsikat, sőt még az októberben hivatalba lépő polgármestert, Dizseri Andrást is felfedezhettük) a német hagyományőrzők szörpjével, a Diósdi Kiskifli isteni pogácsájával és az Eckert Családi Gazdaság által felajánlott zamatos őszibarackkal zártuk. Immár a MiDió honlap (www.midio.hu) 6. születésnapját ünnepelhettük a ZsuzsiSüti által minden évben felajánlott tortával és a Diósdi Fúvószenekar vidám koncertjével.
A MiDió Angyala-díj ebben az évben egy nagyon szerény asszonynak, Tejfel Györgynének jutott, aki a maga csendes és szorgos módján szolgálja városunkat, gondozza településünk zöldterületeit.
A gyerekeket szokás szerint a Ciróka játszóház (Kemény Kornél és Papp Szilvi vezetésével), valamint Rásóné Ica néni kézműves foglalkozása várta. Minden család kapott az Egyesülettől egy-egy hűtőmágnest emlékbe, Csősz Kati pedig az egész délutánt életképszerű fotókkal örökítette meg, hálásak vagyunk neki érte. Ugyancsak megköszönjük a diósdi Szent Anna Szeretetotthon vezetőjének felajánlását, aki mikrobuszt biztosított azoknak, akiknek esetleg gondot okoz az egyes állomások gyalogosan való megközelítése a hőségben.
Mesés sétánk most is elérte a célját, hiszen évről évre (idén a kánikula ellenére is) egyre nagyobb létszámban jönnek velünk a diósdiak. Ez is azt mutatja, hogy igény van a helyi közösségi programokra, még a többször elmarasztalt újonnan betelepülők részéről is.
Szeretnénk, ha mindenki otthonának érezné Diósdot, nemcsak egy településnek, ahová aludni jár.
Ahogy Tamási Áron fogalmazott: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Találkozzunk jövő szeptemberben is!
Bányai Petra / MiDió Egyesület
Fotó: Csősz Kati
midio.hu
Címkék: Diósd, Közösség, MiDió mesés séta
