Kisebb tömeg gyűlt össze péntek délután fél öt tájban a Gárdonyi utcai óvoda udvarán. Nagyné Ványi Gabriellát, a Dió Óvoda Maci csoportjának dajka nénijét kolléganői, egykori és mostani óvodásai és a gyerekek szülei lepték meg június 10-én, a nyugdíjba vonulása alkalmából szervezett munkahelyi búcsúzás előtt. Örömmel és virágcsokrokkal felszerelkezve érkeztek kicsik és nagyok, mert Gabi nénit minden Maci csoportos a szívébe zárta. Érzéseikről Marianna néni (Molnárné Nagy Marianna, a Maci csoport óvó nénije) segítségével egy mese is kerekedett, melyet most megosztunk. Gabi néninek pedig egészségben töltött, sok-sok vidám nyugdíjas évet, örömteli pillanatokat és boldogságot kívánunk!

 

Gabi néni nagy-nagy szíve – Mese egy különleges dadus néniről

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis falucska, amiből később városka lett, és ennek a városkának egy kedves kicsi óvodája. A kedves kicsi óvodába sok-sok kisgyerek járt. Évről évre mindig újabb gyerekek jöttek, hogy itt játszhassanak és okosodhassanak, innen mehessenek majd az iskolába. Kedves óvó nénik és dadus nénik vigyáztak rájuk, de a gyerekek tudták, érezték – mert a gyerekek még sok minden olyasmit éreznek, amit aztán felnőtt korukra néha elfelejtenek –, hogy hiányzik mellőlük még Valaki…

Mert volt bizony Valaki ebben a kicsi falucskában-városkában, aki eközben a helyét kereste a világban. Több helyen és feladatban kipróbálta magát, szeretett lenni itt is meg ott is, de mindig hiányérzete volt. Nem tudta, hogy mi hiányzik, csak azt érezte, a szíve mondani szeretne valamit. A nagy-nagy szíve, amiben nagyon sok hely volt…

Először csak halkan hallotta a gyerekhangokat, aztán már egészen felerősödött a gyerekzsivaj a lelkében: „Gabi néni, gyere hozzánk, szükségünk van Rád!” – kiabálták az ismeretlen kisgyerekek. Ő pedig elgondolkodott, bátorságot gyűjtött és elindult a kis falucska-városka óvodájába. „Hát jó, akkor próbáljuk meg! Dadus néni leszek” – gondolta magában.

Vitték a lábai Gabi nénit a kicsi óvodába, a sok kisgyerek közé. De még inkább a szíve vitte, mert érezte, hogy ott majd végre igazi otthonra találhat. Gabi néni nagy-nagy szívét betölti majd a sok kisgyerek mosolya, aki csak Rá várt eddig titokban.

Sok új feladat következett a mi újdonsült dadus nénink életében. A Jóisten mindig olyan emberekhez vezette, akiktől tanulhatott, egyre csak ügyesedett, szorgoskodott. És nemcsak a gyerekek szívébe lopta be magát, hanem bizony a „régi gyerekek”, a mostani gyerekek szülei is gyorsan megszerették. Mert tudták, kezei közt a legjobb helyen cseperednek legféltettebb kincseik.

Gabi néni ugyanis végtelenszer végtelen szeretettel, vidámsággal, humorral és kedvességgel vigyázott a rábízott gyerekekre. Mindig figyelt rájuk, és a gyerekek tudták, érezték, fontosak neki. Éppen ezért szerettek is óvodába járni, mindig a nyomában voltak. „Gabi néni, játszol velem? Gabi néni, énekelj nekünk! Gabi néni, kimehetünk veled a konyhába?” – kérték nagy szemekkel. És Gabi néni játszott, Gabi néni énekelt, Gabi néni kivitte őket a konyhába, aminél kevés izgalmasabb dolog van ám az oviban!

Az évek során több óvónő is megfordult mellette, ám ő kedves csoportjához, a Maci csoporthoz mindig hű maradt. Gabi nénit és a Maci csoport apraja-nagyját összekovácsolták a hosszú évek során közösen átélt ünnepek, kirándulások, programok. És a vidámsággal megtöltött mindennapok. Mert ezekből volt a legtöbb.

Gabi néni nemcsak a gyerekek lelkét viselte szívén, de a csoportszoba és az egész óvoda szépségéért is sokat dolgozott. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a mondás, és Gabi néni tavaszonként bizony az egész óvodaudvart virágba borította!

Mert Gabi néni szívébe minden jóság belefért: a tiszta lelkű gyerekek, a gyönyörű természet, a virágok, az állatok, a madarak… A sok mosoly, kacagás, nevetés! Az őszinte ölelések, a rengeteg szeretet. És Gabi néni szíve így nem panaszkodott már többé, mert betöltötte a kis városka óvodája, a benne lévő sok kisgyerek és a kedves kollégák. Gabi néni nagy-nagy szívébe mindez együtt belefér, és most már örökre ott is marad: a sok szeretet és a Maci család!

 

A meséhez az illusztrációt Gabi néni egykori óvodása, Zámbori Bori rajzolta; a mesét írta: egy hálás Maci csoportos anyuka, Szendéné Kiss Nóra.

 

A meglepetés néhány pillanata:

 

Gabi nénire várva

Meglepetés!

Gabi néninek egykori óvodása, a most negyedik osztályos Szilárd gitározik

Mindent köszönünk, Gabi néni!

Mára felnőtt óvodásai a mai napig hangos köszönéssel, öleléssel üdvözlik az utcán is

 

midio.hu

Borítókép: Zámbori Bori

Fotók: Szendéné Kiss Nóra

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: Dadus néni, Gabi néni, hála, Maci csoport, Mese, Óvoda